Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-12-29 / 49. szám
December 29, 1951 AZ EMBER 7-tk oldal ez az állapot csak akkor változott meg, amikor közös veszedelem, a , német ellen fogtak össze. Ez ma el nem képzelhető.. Amerikán és Oroszországon kívül nem gondolható más világhatalom. Az elkeseredett ellenséges viselkedés megmarad. De nagy háború nem lesz. Az oroszok őszintén hisznek benne, hogy a “kapitalizmus” elöbb-utóbb elrohad és ők győznek háború nélkül is. Mi is hiszünk benne, hogy a szabadság világának és a benne rejlő hatalomnak győznie kell a “kommunizmus” rabvilágán. így föltéve, az esélyek egyenlőnek látszanak. Ámde nem igy van. Mi marxisták tudjuk, hogy ez a mi mai korunk a tőkés gazdálkodásnak, a kapitalizmusnak kora. Ezen erőszakot tenni nem lehet. Ez a kor tán még csak elején van: minden javításra és fejlődésre kész, dinamikus és átalakul, ha szabadság van. Hiába nevezik ki az oroszok a magukét kommunizmusnak: az csak merev kapitálizmus. Nem “kapitálizmus”-ról és “kommunizmus’'-ról van szó. Hanem kapitalizmusról teljes emberi szabadsággal; vagy kapitálizmusról, egytömbü totalitárius rabsággal. Ez a mi korunk nemcsak a kapitálizmus kora. Hanem a szabadság győzelmének kora is. CSAK EURÓPÁRÓL VAN SZÓ Minden amit-itt elmondottam, természetesen csak úgy érvényes, ha Amerika és a Nyugat minden erejével ellentáll az orosz terjeszkedésnek. És Amerika ellenállni fog. Ez nem vidéki politikusok véleményén múlik, hanem ez egy másfél száz milliós büszke nép életösztönében rejlik. Ha az oroszoknak megengednék, hogy hatalmukat a Csatornáig terjesszék, akkor előállana az a helyzet, amiben a Szovjet képes háborút viselni az amerikai nagy sziget ellen. Európa fejlett népeinek, azok gazdasági és» technikai megfeszített képességeinek birtokában és — ne áltassuk magunkat — t^n hatalmukat az angol szigetekre is kiterjesztve ,az oroszoknak bőségesen volna technikai öble egy Amerikát fenyegető atómbombázó légi flotta kiépítésére, és volna hadiflottájuk is. Akkor agyő szabadság, agyő American Way of Life, amerikai életmód, hanem itt is be kellene rendezkedni kímélet- ! len totalitárius, barbár egytömbü uralomig és szolgaságra. Mert akkor, az ilyen helyzetben, bármely nap várni lehetne a hatásos "rósz támadást. És az a harmadik világháború, akkor aztán igazán elkerülhetetlen volna. Tehát ezt kell megakadályozni, hogy az orosz hatalom ne terjeszkedhessen tovább Európában. Ne érhesse el a Csatornát. Mert, bár a tenger ereje oly nagy, hogy még ez a rongy csatorna is megvédhette Angliát a hitleri inváziótól, de ma már annak hatalma ingatag. Amerika bombavetőket és tereket tart Anglia földjén. Angliának magának is védelmi elszántsága és ereje nagy. Ma még, hogy Oroszországot távol tartjuk. De mi tör- j ténik, ha az oroszok, hónuk alá véve az egész rabbá tett földrészt, ! megjelennek a Csatornánál? Azokkal az automatikusan szálló bom- ! bát. hordó lövedékekkel, amiket a németek V-2-nek hívtak és amik már akkor kétségbeesésben tartották Angliát, azokkal el lehet árasztani a szigetet. Ezekkel a masinákkal még ma sem lehet igen célozni, nem is hordanak messzire: de a kontinens partjairól megfelelő pazar .mennyiségben, el lehet velük árasztani, végigpusztitani Anglia nagy részét. Igaz, ott a bombázók Anglia földjén, azok támadhatják a halálos, célt nem néző, csak pusztító masina-lövedékek góchelyeit. Csakhogy ezeknek a lövedékeknek barlangjai nehezen fölfedezhetők, mig az angol repülőterek nyíltan tartottak. Azonkívül ezeknek a lövedékeknek a száma az oroszoknál, légió lesz. És amíg azokat keresnék is a bombázó repülök, kíméletlenül el kellene pusztitaniok nékik Európa népei városainak, falvainak nagy részét. De magában Angliában is, az angol-nép nyilvánvaló és érthető háború-fáradtságában, kérdés vájjon ellen bir-e állni ennek a fenyegetésnek, nem adja-e meg inkább magát. Akad-e egy uj Churchill? Ezt kell minden áron megakadályzoni. Hogy az oroszok a Csatornához ne érjenek. Az amerikai izolácionisták, az ő igazában defétista, csatavesztő fondorlatukkal, uj harcmódra rendezkedtek be: Nem azt mondják már, hogy nem «kell védekezni, hanem azt, hogy Ázsiában kell védekezni, nem pedig Európában. Ez azonban ostoba csalás. Egész Ázsia éhenkórász népessége, noha a világon élő emberek najgyobbik fele, nem termeli és fogyasztja a világ termékeinek alig tiz ; százalékát. Még egy jó puskát se tud gyártani egész Ázsia. Egye fene most már Ázsiát, — Európát kell megmenteni az oroszok karmaitól. Ezt az oroszok jól tudják. Ma már óvakodnak tőle, hogy Európában nyílt fegyveres lépést tegyenek. Mert tudják, hogy az annak a jnagy háborúnak a rögtönös kitörését jelenti, amit nem bírnak viseljni, ami végül pusztulásukat jelentené, amitől óvakodnak. De csak addig, amig Amerika vezetésével világosan értésükre adatik, hogy ha ! Európához nyúlnak, öngyilkosságot követnek el. Ha nem világos Euj rópa fegyverrel és minden erővel való megvédésének elszántsága, akkor az oroszok tán elszámithatják magukat, — mint ahogy Koreában elszámitották magukat. Vagy az tán tapogatódzó kísérlet volt, Európára sandítva? Most egészen világosan tudhatják, hogy nékiük: el a kezekkel Európától. Európa kemény védelme, a béke megtartásának legfontosabb része. letes sebességű “jet” harcigépekkel, légcsavar nélkül száguldó lökő rendszerű repülőkkel. Most, ezek fejlődése ugyancsak lefokozta, megbénította a messzihordó nehéz stratégiai támadó gépek hatalmát. Harcigép, mégpedig “jet”-gép kisérete nélkül, nem igen tanácsos a lassú, nehéz stratégiai támadókat ellenség gócai fölé küldeni. Márpedig a harcigépek, különösen ezek az újak, csak rövid távra képesek szállani, nem kisérhetik a messzitávu bombavetőket. Erre a súlyos problémára is bizonyára lesz megoldás az ilyen minden tekintetben fejlett birodalomban, mint Amerika; nagy háború folyamán, mikor minden energiák és áldoatok sokszorosan megfeszülnek, egészen bizonyosan. Addig is azonban, számolni kell a mai valósággal. De erre a nehézségre való tekintet nélkül is: még a leghatalmasabb amerikai bombavető is, nehéz terhével és fűtőanyagával, éppen hogy el birna jutni az ellenséges célok fölé innen Amerika földjéről és vissza, minden képessége megfeszítésével. Ez nem elég, nem elég biztonságos háborús folytonosság kivánatának esetére. Ezért Amerika tengeren túli, európai földön telepitett repülőtereket, ahonnan bombázói közelebb érhetik az oratsz célokat. Csakhogy a közelség kétélű. Ezeket a repülőtereket és a rajta lévő bombázókat, egy kellően ellátott szárazföldi haderő a szomszédból megsemmisítheti, elfoglalhatja. Hiszen az oroszoknak, földi seregeikben, vannak kitűnő közeli, taktikai bombázói, mindenféle harci repülői, van parasütista légi gyalogsága is, a sokmilliós, tankokkal, tüzérséggel ellátott haderőben A hatásos repülőtereknek és nehéz stratégiai bombavető készleteknek, ha közelebb is, mint Amerikában, de elég távol kell lenni az orosz földi erő kémügyétől. Innen a. marokkói és spanyol bázisok fontossága — az Angliában lévő terekről és stratégiai repülő-erőről majd még külön szólunk. De, még az elég közel és elég távol lévő bázisok számára is megmarad az az alapvető nehézség, hogy nem lehet egyelőre megfelelő harci-gép kíséretet adni melléjük. Tegyük fel azonban, hogy mind e proDléma győzelmesen megoldódik — aminthogy egy nagy és szükségszerűen hosszú háború során Amerika egészen bizonyosan túltesz mindezen. Ennek a kezdetei már most is megvannak. Akkor is azonban: mi történik, ha a Szovjet gyártó és kormányzó gócait már hatásosan meggyengítettük? Sose feledjük el azt a régi francia hadászati szabályt, ami a laikusoknak különösen hasznos — ezt én tudom, mert maga-m is laikus vagyok — és igy szól: L'artillerie conquére—l’infanterie occupe. A tüzérség hódit, a gyalogság elfoglal. Mainap ebben a szabályban a tüzérséget a messzihordó uj technikai szerszámok helyettesítik. Hiába semmisítjük meg a gyártó és parancsnokló gócokat, ha nem nyomul utánuk a földi erő, amely elfoglal, megszáll s megakadályozza, hogy ezek az erély-gócok, a háború adta emberfölötti eröíeszitéssel, ha ideiglenesen is — mint Anteils mikor teste a talajt érte — újra ne támadjanak. Mig az akarat meg nem tört, addig a harc tovább megy, addig nincs győzelem. A Nyugatnak, ha már le is bírta a gócok erejét, rögtönösen utána kell mennie a félelmes orosz földi erőknek a maga földi erejével, és — elfoglalni Oroszországot. Elgondoltuk-e, mit jelent az: elfoglalni Oroszországot! Azonkívül, ne felejtsük el, hogy két Oroszország van. Az egyik, az aránylag technikailag és szervezetben fejlett és korszerű szektor, az a beépített rész, aminek révén a kommunisták mai uralmukat tartják fenn a népen. De ez csak egy váz. Azonkívül van egy végtelen, parasztinak megmaradt, velejében középkori Oroszország, — amibe mindig vissza lehet vonulni, ha muszáj. A kommunisták szemérmetlenül ruganyosak. Ezt megmutatták a második világháború folyamán, amikor egyszerre a vallásosság is szabad volt, meg dicsekedtek, hogy nékik is vannak “milliomosaik,” nemcsak az amerikaiaknak. Holott ez csak tán kis százaléka annak, amit engednének, ha rákerülne a sor egy harmadikban. Egész elv-tárukat átváltanák, csak ők maradjanak az urak és vezetők azon a lomha, lényegében paraszti, középkorian elmaradt tömegen, melybe vissza kell majd vonulniok, — a régi orosz “medve” táncoltatóinak. Korszerű gócaikat és vázukat el is veszítve, ott ez a nehéz tömeg, mely ha középkor is, de mint a banderlogok kezelik a kezükbe ádott fegyvereket és gépeket a végtelen téreken, ide-oda özönölve. Tapasztalatból tudjuk, mire képesek az ilyen tömegek kellő vezetés alatt Ázsiában. Igaz^ a Sztálinisták nem hajlandók megtenni ezt a visszavonulást a tömegekbe, minthogy annak együtt kellene járni nagyfokú demokratizálódással, hogy hatásos legyen; uj hősi, népszerűén forradalmi partizán kor megnyitása volna az, mint az első cár-ellenes időkben. Ezt csak akkor csinálnák meg, ha okvetlen muszáj. Ez a békének egyik legfontosabb reménysége: a kommunisták inkább elkerülik a nagy háború’kockázatát, semhogy lemondjanak arról a hatalmi markolásról, amit a korszerű gócok zavartalan birtoklása számukra jelent. Sokan, különösen a kommunisták ellen dolgozó menekült oroszok, azzal biztatnak a háborúra, hegy mihelyt Amerika megjelenik kezében a szabadság zászlajával, az orosz nép föl fog lázadni rabtartói ellen. Nézzük azonban ezt az általánosságot, valósági részletekre letördelve. A második világháborúban orosz fegyveres katonák százezrei mentek át a németekhez — még a németekhez is -«-égy tucatnál több orosz tábornok ment át az ellenséghez; az orosz végtelenségnek ez meg se kottyant. Tudnunk kell minden háború pusztító kegyetlenségét a harcos elkeseredésében, tudnunk azt, hogy az idegen megszálló sohasem szabadító, és azt, hogy a megszállás csak akkor ér valamit, ha kemény. A propaganda minden modern háború nagy fegyvere; de a kommunisták ezt jobban értik, különben is otthon vannak, jobban ismerik a maguk népét. Nem! — az amerikai és európai fiatalság generációinak kellene éveiket eltölteniök az orosz végtelenség megszállásában. Erre nem lehet gondolni. Az oroszok nem bírnak hozzáférni Amerikához. De Amerika sem férhet hozzá Oroszországhoz. A két hatalom, nem két más világrészen terül el, hanem mintha két külömbözö égitesten, két más csillagon volna. Nem viselhetnek háborút. Hát mi lesz? Ez az ellenséges, de nagy háborúban nem álló viszony megmarad. Anglia és Oroszország fél évszázadig, a krimi háborútól a huszadik századig néztek farkasszemet, végső ellenségeskedésben. A medve meg a bálna akkor sem férhetett egymáshoz. Igaz rópa” rádiója is. Politikai lócitromon veszekedő szürke kis verebek csipogása. “Az Ember” egyik cikkírója felveti a kérdést, hogy lehet az, hogy Kéri Pál nem kap helyet ebben az Istentől elrugaszkodott “szabad” is, meg “európai” is hang továbbitó masinában. Naiv cikkíró. Mi lenne a mikrofon előtt zümmögő kis piszkos hangú legyecskékből, ha Kéri Pál és mások mondanák el a magyar n-éphez mondókájukat?! Élre hetnének kapálni. Sokszor valóságos istenverés a tehetség. Ez áll fenn a jelen esetben is. Lehetőleg távoltartani őket saját érvényesülésük érdekében. * Mert mig nekik nincs, azoknak lenne mondanivalójuk a magyar néphez. Ezentúl, főleg ők lennének hivatva hangjukat hallatni, akiket leigazolt részben a múltjuk, részben az idő, nem pedig a nyilasoktól a sztálinistákig büzlő társaság, akik “magyar egység” jelszavával “falaznak” egymásnak a kolbászból font mikrofon érdekében. . . Miért nem a németek ellen csinálták meg ezt az “egységet,” mikor gyarmatosító had| seregükkel bevonultak Ma! gyarországra? Miért nem akikor hallatták hangjukat a j “haza,” a “magyar nép” érdekében, hogy ne teljenek fel pillanatnyi nyújtott előnyöknek, j hanem csendes, kitartó munkával dolgozzanak a demokráciák érdekében. --------Még jó ha hallgattak s nem futkoztak össze-vissza a bo| londok paradicsomában, hangoson hirdetve a német csodafegyverek győzhetetlenségét. Állandóan azt hirdetik: “felejtsük el a múltat, magyar és (magyar között nem lehet külömbség,” — amit úgy értelmeznek, hogy mi borítsunk fátyolt az ős»véres vagy félvéres múltjukra, mig ők mást nem tesznek, mint a régi emigráció (múltját hánytorgatják, rákenve tücsköt-bogárat', holott a régi emigrációban nincs senki, aki vérrel lenne összenyálazva, mint őmagasságuk közül jónéhány. De a megbolondult világ hamis ítéletétől övék az elsőhe. | gedü, ha hamisan 4s cincog| nak is rajta, ők a két ballábas 11 előtáncosok, a dadogó elői! mádkozók,.egy kapitalista cso- j port bőségszarujának jóvoltá■ ból, akik féltik vállalataikat :az államosítástól, munkásvéj delmi törvényektől, nem akar- I ják észre venni, hogy a szabad I világ átmenőben van a polgári I demokráciából a szociál demokráciába és még mindig i jobb, ha ók részt vesznek eb- j ben az átalakító munkában [mintha erőszakkal kényszeri-” i tik rájuk. Sem Anglia, sem - | Franciaország nem vérzett ei 11 az államosításokban, munkás- védő törvények bevezetésében- Sőt, erősödte!*. t De mig mi mérhetetlen nagj- árat fizettünk csak a kisér s létéért, Angliában, Franciaor ■t szágban szinte észrevétlenü- ment át a nagyüzemek, bá »- nyák, vasút stb. polgári de i mokráta irányítása szociáli i- 1 demokrata vezetésbe. A mun Beszélgetés önmagámmal Irta: PERNEKI MIHÁLY porondján futtatnak körbekörbe. Mindenki “nagy politikus” nagy ágyú saját elgondolásának szemétdombján. Olyan politikai kakas, aki szamárságokat kukorékul tyúkjai fülébe, amit azok aztán, mint valami hírügynökség távirógépei, szétkaratyolják bölcs kakasuk taréjából kicsirázott “irányvonalát,” ami a szemétdomb tetején kezdődik, s *nnak alján véget is ér. Ilyes valami a “Szabad Eu-Az emberek általában mással szoktak beszélgetni. “Véleményt cserélnek,” amit úgy értelmeznek, hogy a beléjük penészedett nézeteket bizonyos dolgokról kézzel-lábbal, foggal, körömmel igyekszenek a másikba vgrni. A leginkább szőnyegen fekvő j ■dolog mindig a politika. Ebben aztán elemükben vannak. Mint valami cirkuszlovak szeretik magukat mutogatni, felbokrétázva saját főztü bolondériájukkal, amit szűk agyuk
