Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-12-29 / 49. szám

6-ik oldal

AZ EMBER

December 29, 1951

A bérházakban nincsenek megfelelő óvhelyek

Arthur W. Wallander, a new yorki Polgárvédelmi Hivatal igazgatója szerint, a november 28-án tartott légi riadó alkalmával, a — közönség közreműködése tökéletes volt s minden elismerést megérdemel. A polgárság az uccákon és a nyilvános helyeken kifogástalanul viselkedett, de nem mondható el ugyanez a bérházak és magánházak belsejéről. Sok helyen nincs is kijelölt óvhely, de ha van, nem szerelték fel az előírások szerint. A bérházak vezetősége és a lakók együttesen tegyék ezt jóvá és minél előbb állítsanak fel óvhelyeket, távol az ablaktól és szereljék fel mentőeszközökkel.

Ez a helyzet olyan komoly, hogy Wallander igazgató bizottságot nevezett ki, hogy a bérházak óvhelyeinek kérdését alaposan megvizsgálják. Ha a bérházakban a biztonsági előírásokat önkéntes

alapon nem tartják be, szükség lesz arra, hogy törvény utján kényszeritsük ki ezeket.

A polgárvédelmi szabályokat az iizletházakban tartják be leginkább. Ezeknek 90 százaléka eleget tett az előírásoknak és a próbát jól megállották. Ez egyszersmind annak a bizonyítéka, hogy az «épületek belsejében is aránylagos biztonságban lehetünk; a lakókon múlik, hogy a bérházak és magánházak vezetősége is eleget tegyen polgári köteelsségének.

./ ‘

48- A

ÓRÁN BELÜL

kiutaljuk rendelését

VÁMMENTESEN

A MAGYAR KORMÁNY engedélyével

MAGYARORSZÁGBAN

budapesti raktárunkból

KÁVÉ, TEA, KAKAO NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES

MAGYARORSZÁGI

SZERETETADOMÁNY

nálunk megrendelhető

Arieavzekkel készséaael szolaolunk

GLÓBUS

TRADING CORP:

61 BROADWAY, NEW YORK 6 Tel. BOwling Green 9-4164

HOLLÓS BÖZSI

és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai magyarság rendelkezésére.—Cim: 55 W. 42 St., (Room 1046) New York 18, N. Y. — Telefon: LO 4-3619

Mrs.Herbst's

1437 Third Ave., N.Y.C.

Tel. BUtterfield 8-0660

VALÓDI, HAZAI JEGESKAVÉ! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták.

Hallgassa minden vasárnap d.u 3-tól 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. (WWRL állomás 1600 Ke.)

MIÉRT NEM LESZ NAGY HÁBORÚ

Irta: KÉRI PÁL

Háborúk ritkán törnek ki alapos gondos • megfontolásra. Azt, hogy “mindent megfontoltam, mindent meggondoltam,” azt Ferenc József tábornoki Íródeákja mikor az első világháború kiáltványát szerkesztette, csak úgy mondta. Ha tudta volna, hogy Anglia is háborúba jön, ha az akkori liberális kormány nem olyan “liberálisan” szemérmes, hanem még idejében megmondja, hogy igenis háborúba megy a királygyilkos szerbekért ha muszáj, akkor ,a tábornokok valóban nagyon is “meggondolták” volna mig ezt a kiáltványt kiadják. Háborúba rendesen beleszédülnek, belezuhannak a hatalmak. Éspedig olyankor, amikor az, a háború, bár kockázatos, de a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldásnak látszik. Akkor is, úgy volt az; A monarchia okvetlen szerteszét esik, a nemzetiségek szabadságra ébredt hatalmas feszitő ereje meg más tömeg-bajok miatt, ha valamit nem csinálnak. Átalakítani a monarchiát, fenekestül újra épiteni, az nagynagy elszántság lett volna, — ámbár voltak erre szépen kidolgozott részletes tervek. Az igazán uralmon lévő erők a kettős-egy országban, ezt az átalakítást nem is engedték volna. Inkább beleszédültek a háborúba. A monarchia összetartására és megtartására, ez volt Ausztria és a német császár számára a legkézenfekvőbb megoldás. Bevonultak Szerbiába, bevették Sabácot, és kész.

Vájjon úgy van-e az ma Is. Vájjon, a Nyugat és a kommunista világ közt való ellenséges feszültség megoldására is, a legkézenfekvőbb, legközvetlenebb megoldás; a háború? Én azt mondom, hogy nem. Sőt, mondom, Amerika és Oroszország háborúja, a legnyakatekertebb, legnehezebb akció volna a két halálosan ellenséges fél között. A háború, a nagyháboru, az amit “harmadik világháborúnak” hivunk, nemcsak hogy nem elkerülhetetlen, hanem szinte lehetetlen.

És ezeket az érveimet igen ajánlom azoknak a magyar tüzrőlipattantak figyelmébe, akik mostanában azzal jöttek át ide a nagyvizen, hogy hamarosan úgyis otthon leszünk és rendet csinálunk. Hiszen a háború már jóformán ki is tört. Csak egy kis biztatás, lökdösés kell, és az amerikaiak megüzenik a a háborút, és aztán pár hónapos hajrá és helyben vagyunk, és akkor majd megmutatjuk . . . Ezek az urak egy osztrák bakafőhadnagy szellemi látköréből nézik a helyzetet. Olyanból, mint aki Kari Kraus-nak “Az emberiség utolsó napjai” cimü körképében szerepelt és akiről társai tisztelettel mondogatták: “Du bist ja politisch gebildet . . .” Sokan közülök még ezt sem; nem is törődnek, nem is foglalkoznak ennek a problémának a mélységeivel, mert ez a magatartás segíti tolni legjobban az ő ambícióik rongyszedő taligáját.

Hát lássuk csak.

KÉT MÁS ÉGITESTEN

A harmadik világháború csak úgy törhet ki, ha vagy Oroszország, vagy Amerika akarja. Egyik sem akal’ja. Igenám, mondják, de például Amerika, előbb-utóbb kénytelen lesz háborúba menni Oroszország ellen, akár akarja, akár nem . . . Kénytelen lesz? Ellenkezően

— kénytelen lesz nagy háborút nem viselni, bármennyire el is lesz keseredve. És kénytelen lesz minden olyan lépést kerülni, ami a nagy háborút kihívná, mert abból csak’ diplomáciai kudarc jöhetne ki, minthogy háború nem jöhet.

A mai helyzetet nem szabad semmi eddigi háborús helyzethez foghatóan nézni. Nem azért, mert a háború szerszámai, módszerei, kisérő körülményei olyannyira átfejlődtek, megváltoztak. A stratégia azért mindig ugyanaz marad; az nem egyéb, mint a legbonyolultabb hadi dolgoknak a józan ész alapvonalaira való leegyszerűsítése, ami persze a legnehezebb, a filozófiával határos. Nem azért más ma a helyzet. Hanem azért, mert a háború—szörnyű és hosszú háború— vagy a nem-háboru sorsa, senki mástól nem függ, csakis két hatalomtól a világon. Ez a két hatalom a földgolyó két külömböző sarkában van, igen messze egymástól. Ahol érintkeznek, az északi sarkon, ott a körülmények olyanok, hogy a mai állapotok és technika szerint, nem lehet kiadós, igazándi háborút viselni. Ez azonban, hogy olyan távol esnek egymástól, az magában még nem volna akadálya a harmadik világháború kitörésének. Az “one world”, egy világ, nemcsak a, hajh egyre gyengülő, jó reménységekre vonatkozik, hanem az emberiséget fenyegető szerencsélenségekre is. De a két távoli hatalom szerkezete, állapota és lénye olyan, hogy nem tudnak egymásba harapni. Helyesebben, megharaphatja egyik a másikat, de a mai'cangolást nem birják aztán folytatni, nagy, közvetlen háborút egymás ellen nem bírnak viselni.

Amerika, egy minden oldalról óceánoktól körülvett és védett, jóformán mindennel ellátott/ óriási terület, igazában beláthatatlan sziget. Ez az állapot döntő volt a fejlődésére, döntő a jelenére és jövőjére. Minden olyan, természettől némikép ellátott nép, aki tengervíz közepette született, szabad emberek nemzetévé fejlődött és dusgazdagodott. A tenger védőbástya és ugyanakkor a gazdagság országutja. Mint Amerika megmutatta, nem kell ahhoz hódítás, terjeszkedés, hogy egy tengeri nép szabadságban fejlődhessen és gazdagságra gyarapodhasson. Elég ahhoz a tengerpartok könyökszabadsága. A mai Neptunisten elmondhatja, én vagyok az ut, a szabadság és az élet. Az óceánok védelme lehetővé tette, hogy minden idegen fenyegetéstől mentesen, a mai Amerika polgárai nem kerültek katonás imperátor-uralkodás kezébe, nem kellett valami szomszéd fegyveres támadásától félvén, magukat örökös ekzercirozásnak és kínos merev katonás drillnek alávetni,

— ami minden szolgaságnak kezdete. Hanem szabad emberek szabad társadalmává fejlődhettek — sőt féktelenül is, de ez most nem ide tartozik — és erélyűket, képességeiket, földjük vagyonait nem kellett folytonos katonás készenállásra pazarolniok, hanem szabadon gyarapodhattak, mig azzá lettek, ami ma az Egyesült Államok.

Ez a beláthatatlan óceáni sziget, jóformán mindennel, ami a mai háború viseléséhez kell a maga területén bőségesen ellátva, egyszerűen hozzáférhetetlen. Sérthetetlen. Csak egy éppolyan hatalmas, éppolyan tengeri és légi erő mint Amerika, tudná akaratát fegyverrel ráerőszakolni, — ami minden háború célja, ami nélkül győzelem nincsen. Ilyen

ellenfél ma nincs. És belátható időn belül nem is lesz. Amerika halálos ellensége, Szovjet-Oroszország, igazi szárazföldi hatalom. így is fejlődött, szabad tengerektől elzárva, népe azért rabnép és szegény ma is. Ámde, szárazföldi hatalmi helyzetében, egészen különösen egyedülálló. Oroszország esetében csakugyan érvényesült az a Hagel-i tétel, hogy a kvantitatív, mennyiségbeli fejlődés^ kvalitatív, lényegi külömbséggé változott. Az oroszra már nem húzhatók rá a szárazföldi hatalom korlátozásai.

Olyan óriási az összefüggően egy szárazföldi terület amin uralkodik, hogy az bizonyos mértékig hozzáférhetetlenné teszi, hatalmilag majdnem pótolja a tengert, Európa szivétől^ Berlintől a kínai tengerekig és a Balti Tengertől a Fekete Tengerig egyetlen végtelen szárazföldi tömb az ő birtoka. Ez oly óriási terület, hogy ennek hatása helyettesíti az óceán övének védemi szerepét. Ennél még jóval kisebb volt és Hitlernek akkor mégis a maga kárán meg kellett tanulnia Napoleon végzetét; a szélekbe ugyan beleharaphatott, de a távolokba belesenyved't, belegyengült, és egy ellentámadás végzett vele.

A végtelen összefüggő szárazföldi hatalomnak azonban nemcsak védő a szerepe, hanem hóditó is. Az ekkora terület szinte akaratlanul is terjeszkedik, nyomakodik szerte a szélein minden irányban. Minthogy. szárazföldi hatalom gyanánt fejlődött, tehát, képességein belül mindig állig felfegyverzettnek kellett lennie. Most amikor szárazföldje szertelenné növekedett, ez a fegyveresség magától értetődően támadóvá teszi szerteszét. Szinte magától kell növekednie mindenüvé, ahol szárazföldet lát maga előtt, terjed mint az olajfolt a papiroson. A háború után, köröskörül Európától Távolkeletig, mindenütt lefegyverzett népeket talált: ő maga állig fegyverben maradt. Hogy egy példát mondjunk: két páncélos zászlóalj Ungvárott, mégha be sem vonulnak Magyarországra, elég lett volna a szovjet akaratát Budapestre rákényszeríteni. Amerika és Anglia potenciális, rejlő hatalma akkor is jóval nagyobb volt, ez azonban nem számított, mert nem volt valóságra váltva ,de különben is, messzi voltak, nem voltak helyben, mig a végtelen szárazföldi tömb a határon volt. A “megtörtént tény,” a fait accompli belevésődött a világ-helyzetbe.

Ez az állapot most megváltozott. Az olajfolt terjedésének útját állták Koreában. Nagy áldozatokkal. Olcsóbban is elérhették volna, ha jobban ismerik a vörös olajfolt természetét, és megelőzik ezt a kísérletet. De azért Korea jelentősége óriási. Eléggé föl nem becsülhető a hatása az egész világhelyzetre. Kiderült, hogy a Szovjet terjeszkedése a határain nem végzetszerü, és az ilyen kiséi'letet vissza lehet verni, nagy háború, “harmadik világhábox-u” veszedelme nélkül. Mert ilyen háborút, Amerika ellen, S'zovjet-Oroszország nem bir viselni, nem is kockáztatja. A szertelen összefüggő szárazföldi hatalom ugyanis bár bizonyos mértékig pótolja az óceánok hozzáférhetetlenség! védő övezetét, — de nem pótolja a tengerek ajándékozta gyors gyarapodást, bőséget, gazdagságot, tudást, technikai fölényt. A végtelen, összefüggő szárazföldi hatalmi texúileten, Berlintől a Sárgák tengeréig, földhözragadt szegények százmilliói élnek. Belőlük rabtartóik, kegyetlen erőszakkal kiszorítanak annyit, hogy a szárazföldi siserehadat, minden korszerű hozzávaló szerszámmal, minden pillanatban csapásra készen tartsák totálisan. De másra már nem telik. Se a tudásból, képességből, se pedig vagyonból. Hadiflottája nincs, sem pedig számottevő stratégiai légi ereje, azaz olyan repülő-had gyártási lehetősége, mely nehéz messzihordó bombavetőkkel Amerika termelő szivébe tudná küldeni a pusztítást tömegesen. Hadiflottája nincs és nem is lesz soha, — soha, már akkora időben amennyire értelmes Ítélettel, nem pedig “science fiction” fantáziával, érdemes előre mérlegelni. Hadiflotta nélkül pedig nem közelítheti meg Amerika partjait, nem viselhet háborút Amerika ellen. A hadiflotta jelentősége, repülőharcban meg tűzharcban a tengerről hozzáférhető szárazföldeken, az utóbbi tapasztalatokkal még ugyancsak megnövekedett pedig. Van ugyan tengeralattjárója bőven, de az csak védelemre jó. Teljesen reménytelen, hogy a Szovjet ezt a harmadik világháborúhoz nélkülözhetetlen készséget valaha is meg tudja szerezni. Csak két számot említünk: Amerika meg a rendelkezésére álló szomszéd források, majd tízszer annyi olajat termelnek, mint a szovjet-blokk. És ha megannyi volna is nékiük a föld alatt, nem bii-ják kikutatni és kibányászni, tömegképesség, tudás és főként acél híján. Acélból Amerika majd háromszor annyit texmel, mint a Szovjet, de csak azért háromszor, mei't az acélgyárak ma félnek a túltermeléstől; háborúban szertelenre lehet emelni az acélt, mig Oroszország, holott ma is totális erőfeszitésü, még a Sztálin nagyhangú normáját sem bírta teljesíteni. Ezt az oroszok jól tudják, és ami erőfeszítésre képesek, azt csakis a száx-azföldi haderejük izmositására foi'ditják, mert ez ad nékik hatalmat, érvényesülést, való erejüknél jóval nagyobb súlyt, mig nincs háború.

Ha neadj isten mégis a harmadik világháborúra kerülne a sor, nincs kétség, végül Amerika győzne. Hogy milyen áldozatok árán a világon, mily végtelen hosszú harccal, mily kezdeti csapások után, azt jobb ne is kérdezzük. Ámde a történelemben még eddig, ama ritka esetekben, amikor egy szárazföldi'hatalom ütközött meg tengeri hahatolmmal, mindig a tengeri hatalom győzött. Egyelőre azonban Amerika épp oly kevéssé képes hozzáférni Oroszországhoz, mint a Szovjet Amerikához. Hosszú ideig hangzott az a snájdig propaganda itt Amerikában, hogy nehéz stratégiai B 36-os repülőgépeink ledobják az atombombákat az orosz gócokra, gyártó és kormányzó központokig, és kész. Győztünk, vége a háborúnak. Én mindig savanyúan tamás voltam ebben a hencegésben, mert emlékeztem rá, hogy a második világháborúban is megpróbálták ezt, hax-ci-gép kiséret nélkül küldeni bombázókat Németország szivébe, és csúnyán ráfizettek. Igenám, mondták, de azóta a nehéz messzihordó bombázó nagyot fejlődött. Azt azonban konokul nem akarták tudomásul venni, hogy a harcigép, az interceptor, a bombavetőt ' elfogó gép, az is fejlődik. Holott a második világhábonxban a németek már dolgoztak szédü-