Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-12-15 / 47. szám
December 15, 1951 AZ EMBER papirbálákat görgető segédmunkásoknak: “Na csak írissen elvtársak, munka verseny ben állunk!', mire azok furcsa arckifejezéssel és hangsúllyal visszafeleltek: “Szívesen görgetjük a bálát elvtárs, mert tudjuk, hogy magunknak görgetjük.” Drahos ilyenkor elgondolkozva, öszszeráneolt homlokkal nézett utánuk, mert valami ellenséges ködöt érzett maga körül, amelyen nem tudott keresztül tekinteni. Tizes bizalmivá való kinevezését egy véletlen igen elősegítette. A nyomdába ugyanis ellátogatott a nagy kommunista lap egy riportere és találomra megszólította a gépmestert az öltözőben. “Kérem az elvtárs nevét!"—mondotta az elegáns fiatalember és Drahos a megilletődöttséggel küzködve. alsónadrágban lebetüzte a nevét. — Mi itt a nyomdában? — Gépmester. Már a felszabadulás óta párttag vagyok elvtársam és tudom, hogy a Párt ... Tovább nem folytathatta, mert az ujságiró átnézett rajta és továbbment. A másnapi reggeli lapban, a nyomdáról irt színes riportban az alábbi hosszú rész volt a gépmesternek szentelve: “ . . . erős teimetü overallos melós áll a hatalmas, dübörgő ofisetszedő mellett. Nyugodt, öntudatos mozdulatokkal irányítja a rá bízott gépet. Néha szinte megható szeretettel simogatja végig a termeléstől reszkető vaskolosszust. Minden csavarra, minden alkatrészre, minden csepp olajra külön vigyáz. Mert tudja, hogy ez a gép már a népé. És ó a nép fia. Drahos István.” “Proletár, aki kezébe vette sorsának irányítását. Kommunista.” “Innen küldöm a nyomda dolgozóinak üdvözletét a világhírű szovjet nyomdász elvtársaknak — mondja és keményen keresi a tekintetemet. — A felszabadító dicsőséges Vöröshadsereg katonáiban már megismertük az uj világ legendás nagy emberét: a szovjetembert.! írja meg elvtárs, hegy mi is szovjetemberek akarunk lenni, méltók j hozzájuk ...” “Az leszel elvtárs. Ahogy erős karodra, az overallodból kibukkanó napbarnított mellkasodra és tiszta tekintetedre nézek, tudem. hegy az leszel. Nehéz az ut, de már a kezdetén túl vagy! És emeld továbbra is magasra elvtárs a proletariátus diadalmas vörös lobogóját!” A riport után Drahos helyzete a nyomdában hallatlanul megszilárdult. Népszerű élmunkás lett, akivel dicsőség' bpszélőviszonyban lenni. Csak Drahosné kérdezte szokott gúnyos mosolyával a férjétől, hogy tényleg azt mondta-e, ami a riportban áll. Drahos lesütötte a tekintetét és azt felelte: “Ki emlékszik már arra, hogy pontosan mit mondott?” Azután összeveszett az asszonnyal, mert az makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy férje fizetéséből-csak az ebédre télik, vacsorára már nem és ami a legbosszantóbb volt, ezt be is tudta bizonyítani. Drahos erre a kommunista áldozatkészségre hivatkozott. — Nem olyan nagy kommunista maga, mint gondolja! — lefetyelt az asszony. — Majd ha autója meg villája lesz, mint a többi igazi, jó kommunistának. ak!*or jöjjön nekem az áldozatkészségével! Hülye! Nem lát tovább az orránál! Két nap múlva végre megválasztották Drahost tizes bizalminak. Ez voltaképen nem is volt valami fényes megbízatás, de mégis politikai jellegű kitüntetésnek számított és a gépmester önbizalma igen megnőtt tőle. Ha valakivel beszédbe elegyedett, akkor alig várta, hogy rátérhessen arra, hogy ö tizes bizalmi. A feladatát egyébként igen lelkiismeretesen látta el. az alája rendelt III. szedöterembeli elvtársaknak valóságos atyja lett; irányította, nevelte őket, viszont természetes voltt hogy ugyanakkor a régi baráti kapcsolatokat és hangot nem lehetett változatlanul fenntartani. Szigorú volt. de igazságos, mint általában a bolsevikok a “Szukib'P vezető férfiai” cimü népszerű füzetben. A párttagdijat, a lapelőfizetéseket, meg az önkéntes felajánlásokat a görög partizánok árváinak es a franca sztrájkoló bányászoknak erélyesen behajtotta, de ő maga is példát mutatott és a “Pártmunkás” c. lap 5 példányára fizetett elő. Itt megint volt egy ks összeütközése a feleségével, aki a meglehetően száraz újság első öt példánya láttán dühbegurult és azt ajánlotta a férjének, hogy akkor már inkább igya el a pénzét. “Reakció bármit mend, győz a munkásegység front!”— felelte erre Drahos és hogy az asszonyt ingerelje másnap még egy óriási adományt jegyzett a Szakszervezet uj székháza részére, úgyhogy a hét végén már nem is kapott a fizetéséből pénzt a kezébe. Mint tizes bizalmi a nyomda vezetőivel is közelebbi kapcsolatba került. Maga Zanmecs, a párttitkár, egy nyirottbajuszu szemüveges halk férfi, is néha magához rendelte és elbeszélgetett vele a nyomdai munkáról, a Pártügyekről és főleg azokról az elvtársakról, akiknek Drahos a bizalmija volt. Zamnecs ilyenkor megdicsérte Drahost, amiért olyan intelligens és megbízható felvilágosításokkal tudott szolgálni a szóbanfongó elvtársak politikai megbízhatóságáról, baráti köréről és családi viszonyairól. Már jóideje dolgozott a gépmester, mint tizes bizalmi, amikor egy megdöbbentő eset történt. Reggel a II.-es szedöterem négy murfkása sápadtan mutatta Drahosnak a gyár igazgatóságának hivatalos értesítését, amely közölte velük, hogy el vannak bocsátva a gyár kötelékéből és elsejétől kezdve már a törvényesen előirt felmondási idejüket dolgozzák le. Indokolás nem volt a Nemzeti Nyomdavállalat Rt. céges papírján feltüntetve, csak ez a rövid szöveg és szabályos aláírás: “Szabadság! A nyomda ideiglenes vezetésével megbízott igazgatóság.” Ugyanilyen felmondólevelet kapott még a szomszédos szedőterem és a papirraktár néhány munkása is. Drahos egészen meg volt zavarodva, mert bár hallott már felmondásokról, de azok sohasem történtek az ő környezetében. Mindenesetre megnyugtatta szaktársait, hogy meg fogja érdeklődni a dolgot az illetékeseknél, bizonyára egy félreértésről lesz szó, mert hiszen mindnyájan kifogástalan párttagok és jó munkaerők. A szaktársak nagyon hálásan pislogtak rá és nagyon megkérték, hogy tényleg tegyen meg mindent, amire tizes bizalmi szerepköre feljogosítja. Látha:őan meg voltak ijedve, mert ekkor már az összes nyomda államosítva. -•olt és a munkások tudták, hogy elbocsátásuk esetén uj állást, mintj szakmunkások nem kaphatnak. Ugyanakkor kétségbeesve és magúkban káromkodva gondolkoztak azon, hoyg vájjon milyen oknál fogva j nondtak fel nekik. Az egyik öreg szedő különösen el volt keseredve, nert az elmúlt héten még úgy volt, hogy élmunkási kitüntetésre terjesztik fel. Most viszont észébe jutott, hogy talán azért küldik el, mert ;gy bérmegállapitó bizottság előtt nemrégiben azt mondta, hogy ‘háború után,” ahelyett, hogy: “felszaabdulás után” és ezért rá is jzóltak. Égy másik kéziszedő biztosra vette, hogy öccse miatt mondjak fel neki, ugyanis testvére a nyomdába szerszámlakatos volt, de átszökött az osztrák határon és azóta egy osztrák parasztnál dolgozott. Sokan féltek, hogy szociáldemokrata múltjuk miatt teszik ki őket, annak ellenére, hogy a kommunista újságok a munkáspártok önkéntes egyesülésekor biztosították a volt szociáldemokratákat, hogy semmi bajuk nem eshet, ha megbánják a bűnüket. Általában a felmondásokat megvizsgálva semmiféle rendszerességet nem lehetett felfedezni. Legfeljebb az tűnt fel Drahosnak, hogy az elbocsátottak nagyrésze az öregebb korosztályhoz tartozik. v Drahos az ebédszünetben tényleg felkereste az üzemi bizottság elnökét, de az éppen értekezleten volt és igy csak a titkárnőjével, egy csinos, unottarcu fiatal nővel tudott beszélni. A titkárnő cigarettázva kijelentette, hogy az elbocsátásokat párthatározatnak kell tekinteni és az ellen fellebbezésnek helye nincs. Drahos azonban nem hagyta annyiban a dolgot. — Ezek az elvtársak, jó elvtársak — mondotta. — És én mint tizes bizalmi tudom igazolni, hegy a proletariátusnak szüksége van rájük. mert jó melósok és ha kell odacsapnak. És azt sem tetszett odaírni az elvtársnőnek, hogy miért mondtak fel az elvtársaknak . . . — Azt magának nem is kell tudni! — De ezek, jó elv-társak . . . — Hagyjon már az Isten szerelmére! — csattant fel idegesen a kisasszony. — Ne tartson fel kérem! Ha nem tetszik, menjen el a Szakszervezetbe . . .! , Drahos annyira meghökkent ettől a váratlanul ellenséges hangtól,"hogy alázatos kezitcsókolommal köszönt. Az elbocsátott szaktársak már vártak rá a folyosón. A gépmester közölte, hogy nem ftidott az üzemi bizottság elnökével beszélni és be kell menni a Szakszervezetbe. A nyomdászok erre könyörögni kezdtek Drahosnak, hogy menjen be ő, mert mégis csak más, ha egy megbízható tizes bizalmi érdeklődi meg a dolgokat. Drahosnak hizelgett a kérés és megígérte, hogy személyesen fog utánajárni. Aznap délután közel egy órát bolyongott Drahos a hatalmas szakszervezeti palota márványlépcsóin, amíg végre megtudta, hogy hányadik emeletre és hányas számú szobába kell mennie. Már a portás alig akarta neki a belépőjegyet kiállítani, mert Drahos nem tudta megmondani, 'hogy névszerint kit keres, s többször is elhessegette a bejárattól. A folyosókon pedig hiába kért felvilágosítást a gépmester az arra háladó fiatal pártalkalmazottaktól, azok többnyire szónélkül vállat vontak és kelletlen arckifejezéssel továbbsétáltak. Drahos igen 1 gyámoltalanul*érezte magát és irigykedve gondolt vissza a régi el- i nyemott nyomdászszakszervezetre, amely két szobából állt és ahol j mindenki ismert mindenkit. De végülis sikerül: megtalálnia, amit ke- [ resett: a “munkaerőnyilvántartási alosztályt.” — Sajnos, ezek a felmondások a nemzeti vállalatok magánügyeinek tekinthetők — jegyezte meg végül is a szakszervezeti alkalmazott. — A Szakszervezetnek van ugyan bizonyos befolyása, de inkább csak az emberanyag adminisztrálásával foglalkozik, valamint politikai továbbképzéssel és kulturmunkával . . . Drahos elégedetten látta, hogy végre Jóindulatú, segíteni vágyó elvtárssal került szembe. — Én tizes bizalmi vagyok ... — mondotta nyomatékosan — és sziwel-lélekkel prole tár. Szóval nehogy azt higyje az elvtárs, hogy reakciósán tudnék gondolkozni. Erre tanuk vannak. Szóval akiknek felmondtak, azok jó elvtársak, egyszerű melósok. mint én vagy . . . izé . . . A tisztviselő finoman elmosolyodott és Drahos vállára tette a kezét. — Majd csinálunk valamit elvtárs — mondta. — Ha megbocsát most dolgom volna . . . Crahcs azonban maradt, mert ingerelte az újabb sikertelenség. — Én kérem sohasem örültem, ha elbocsátottak egy szaktársat— jelentette ki öntudatosan. — Én már kérem háromszor sztrájkoltam | evégett a kapitalista világban ... , — No igen, igen — felelte most már kissé türelmetlenül a tisztviselő. — Ön régi jó elvtárs, ez kétségtelen. Be ma már a gyár a dol| gőzöké, ma már önök döntik el, hogy mit csinálnak és önmaguk ellen ; csak nem fognak sztrájkolni ugyebár? Drahos erősen gondolkozott. — Dehát — jegyezte meg félénken — az is megvan, hogy önmaj yának sem mond fel az ember . . . A tisztviselő elnevette magát. — Bizonyára volt rá ok, elvtársam, ás most már tényleg meg kell | kérnem, hogy hagyjon magamra . . .! Kedvesen kifelé tuszkolta Drahost. — Feltétlenül csinálok azért valamit — ígérte és melegen megrázta a gépmester kezét. — Ha egy mód' van rá. Örvendtem. Szabadság elvtársam. Azzal becsukta az ajtót. Drahos jelentéktelenebbnek érezte magát, mint amikor jött és el volt egy kicsit keseredve. Mit fognak szólni a szaktársak, ha látják, hogy a tizes bizalmijuk tehetetlen? Vagy talán mégis fog valamit csinálni a nyilvántartási helyettes elvtárs? Drahcsnak hazafelé menet eszébejutott, hogy a tisztviselő a Szakszervezetben sem a nyomda, sem az ő, sem az elbocsátottak nevét nem kér' dezte. tehát nem is tudhat és nem is akarhat segíteni. Elhatározta, 7-ik. oldt ■-------"3 ÓRÁN BELÜL kiutaljuk rendelései VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN j budapesti raktárunkból KÁVÉJEA, KAKAÓ NYLONHARISNYAés ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY i nálunk megrendelhető Ariűovzékkel készseaael fxolaóJunk fi CLOSES TRADING CORP. él BROADWAY, NEW YORK ó Tel. BOwling Green 9-4154 Fáradt káprázik meg van erőltetve a SZEME? . . . most mindjárti Ha nehezére esik olvasni ezeket a sorokat, bizonyára szüksége van pápaszemre. Dr. I. I. GOLDIN. 30 éve New York egyik első szemésze, gondoskodik megfelelő szemüvegről, amivel ismét normálisan látni fog. Minek várni, amig késő . . . ha esetleg MÁR MOST szüksége van szemüvegre? DR. I. I. GOLDIN SZEMÉSZ PÁPASZEMET ALKALMAZ É3 PONTOSSÁ TESZ # 1690 Lexington Avenue és 106 Street sarkán Rendel naponta: délelőtt 9-től délután 6-ig. Szombaton d.u. 3-ig. [MAYOR’S] RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL ' Mérsékelt árak. Finom vevőkör CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. Butterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKAVÉ? A legfinomabb készítésű rétesek. sütemények és torták. ! Hallgassa minden vasárnap d u. 13-tól 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. (WWRL állomás 1600 tu.-.»
