Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-12-15 / 47. szám
December 15, 1951 AZ EMBER 5-ik old* November 20-án, legújabb rendelkezés szerint, a zsidók pincéiben j lévő tüzelőanyagot szétosztották a keresztényeknek. Az én 15 métermázsámból nagykegyesen 1 mázsát meghagytak nekem, de napi áron kellett megfizetnem, holott az egészet készpénzért vettem a megszállás előtt. S három nap múlva, november 23-án elvittek a gettóba. Azt minden emigráns tudja, hogy a pesti gettó volt az egyetlen, ahonnan nem deportálták a zsidókat, de viszont alá volt aknáz: va az egész terület, hogy adott pilj lanatban felrobbantsák. S hogy I nem deportáltak bennünket, azt a svédek erélyes fellépésének köszönhettük. * Azt azonban még álmunkban sem gondolhattuk, hogy annyi szenvedés után az ofcthonmaradtak nagy része olyan kegyetlen, s úgyszólván nyilas szisztéma szerint lesz kidobva otthonából és nyomorúságos életre kárhoztatva, mint amiként most történik velük. JULIA BR AUN Próféta a hegyen.... Gondos Margalit-Rezes György riportja Sehol az ég alatt nem folyik olyan prózai élet, mint egy pionír ország első indulási szakaszában. A rohanó hétköznapok felett oly kérdések és problémák cikkáznak, hogy minden misztikum, amely a sok ezer éves földet jellemzi, átalakul szürke, életbevágóan fontos gondokká. Van már lakásod, állásod vagy legalább egy hajlékod, ahová lehajthatod a fejed? Miből fogsz élni holnap és mit teszel éhes gyomrodba? . . . Ezek azok a kérdések, melyekre főleg egy uj embernek— aki nemrég lépett hazája partjaira és most újra kell kezdeni az életet, jóformán csupaszon — válaszolnia kell. A múlt, melyben a történelmet és vallásokat megalapító gondolatok egykor megszülettek, a mai hétköznapi gondjait élő ember színterévé változott át. Gondba sülyedt verítékező emberek mennek az utcán, uj életük terhét cipelve ... olyan egyformák . . .az élet komor vésőjével ugyanazon jeleket rótta rájuk, hogy mikor meglátjuk őt, aki cikkünk főhőse, egy pillanatra megdermedünk. . . Már máskor is elment mellettünk és mi mindig megdöbbenve, tanácstalanul' bámultunk utána. Hosszú egyenletes léptekkel jár az utcán, a vékony talpat 'körülölelő szijpántos szandál-« könnyedén simul mezítelen lábára. Vörhenyes, hosszú, majdnem derékig érő szakálla lent két ágra szakad, amint a szentek képein ábrázolva vagyon. Szürke nagy szemei fásult közönnyel néznek maguk elé. Arca barázdás és mégis fiatalos, mert ott ahol ráncok nem szántják, olajbarnán és simán feszül az arccsontokra. Egy szál rövid, nadrágjába betürt, foltozott fehér inget visel. Vállán öreg katona hátizsák, mely sohasem feszül túlságosan a belérakott tehertől. . Önkéntelenül is megfordulunk s lépkedünk utána. Már sokszor szerettük volna megszólítani, megkérdezni tőle honnan jött és hova tart iszákjával a vállán. Miért van mindig egyedül és miért növesztette meg a szentek képeihez hasonlóan a szakállát? Esőben és izzó nyárban, miért viseli egyformán kopott szellős ruháját? Milyen gondolatok bujkálnak szelíd közönnyel néző szemei mögött, mióta él itt az ősi “uj” földön és mik a tervei? Újság üó mindenre kiváncsi a földön. A hangyának is szeretne utána mászni a bolyba, hogy hova cipeli élete legnagyobb morzsáját. Azért hát megyünk utána és mikor hirtelen megáll egy utcai árus előtt, hogy pár apróságot vegyen magának, elszoruló szívvel állunk mögötte és nem merjük megszólitani, márcsak azért sem, mert szemei közönyösén siklanak át fejünk felett, mintha asztrál lények lennénk csupán vagy őszi napsütés, mely ott lebeg az utca felett. — Ismered? — kérdezzük az árust, mikor vevője eltávozott. Az árus utána néz: — A “próféta”—mondja könynyedén. — A “próféta”? — Igen, igy nevezik őt. Fenn lakik valahol a hegyen egy barlangban, csak ennyit tudnak róla. — Csak ennyit? Most már egy vevő is ki akarja elégíteni kíváncsiságunkat. — Egy barlangban lakik ott fent, — ismétli, — de este pontosan mikor a csillagok már az égen vannak, hosszú sétát tesz, leül egy padra és bámulja a tengert. — Bámulja a tengert? — No igen, órákig ül egyedül, néha megrebben az ajka, néha valami mozdulatot is tesz kezével. Először nagy hire volt a környéken, a gyerekek el-elbámészkodtak rajta, de olyan csendes ember az szegény, hogy megszokták valahogy. • Igaz, ő a “prófáta,” már tudjuk is miért volt olyan ismerős nekünk. Utoljára úgy tudtuk, hogy egy nép sorsát viselte széles, csontos vállán és kiállt a templom elé vagy a piactérre prédikálni azoknak, akik nem értették meg. Pontosan igy történt, sokezer évvel -azelőtt, hogy elindult egy ifjú Anathotból, apja házából, Jeruzsálem felé, mert látomást látott az éjjel. Hilkijah legifjabb fia, aki papi őseit Áronig, a főpapig vezetheti vissza, az Ur hangját hallotta a hajnal homályában. Otthagyta apját, hőn szeretett anyját és a dúsan felszerelt nemzetségházat. Elment bizonytalan útjára, jövendőt jósolni a népének. Azok dórén éa elvakultan nem hittek a “látó”-nak. Erős és messzehangzó szavával fedte a népet, ostorozta bűneiket és rövidlátásukat, ő volt az, aki első beszédében imigyen kiáltott: "Még csak azt sem kérdezitek, hogy hol van az Ur, aki felhozott benneteket Egyiptom országából, a sötét rabság földjéről és elvitt benneteket a Karmel mellé, a bőség kertjébe, hogy egyétek gyümölcsét és javaival éljetek . . .” ő volt im Jirmijah, hagy a nép nevezi, Jeremiás próféta, aki Jeruzsálem, a szent főváros elestét és dicstelen pusztulását megjósolta. Ő volt a nagy háboru-látó, akinek szava—sajnos—mind egy szálig beteljesedett. • Hasonlít rá, .határozottan van szemeiben, arca nemes vonásaiban valami, ami nem mindennapi, ami megkülönbözteti őt a szegény, küzdő és szürke gondok között vergődő emberektől. Valószínű az Ur, aki figyelmeztetni akarja a háborúk között vergődő népeket, most valami uj látót küldött az “Atyák” leszármazottainak földjére. Gyerünk utána. Az újságíró olyan, mint az örökös mániákkal küzdő feltaláló . . . szinte reszket az izgalomtól, hogy valami csoda nyílik meg előtte és ő jár elől, a fáklya helyett egy kissé csöpögő töltőtollal a kezében. Fel a Karmel hegyére, melyről először prédikált Jirmijah; a Karmel hegyére, ahol szőlőskertek helyett középkori stilusu német bevándorlók villái omladoznak vagy a legszebb, fehér, modern villasorok világosak a sok-sok neoncsőtől, mely bevilágítja rengeteg ablakukat. Fel a világ egyik legszebb autóbusz-utján a túlzsúfolt ’buszon, hogy megnyíljon előttünk a látás birodalma. Szinte reszketünk a vágytól, hogy minél előbb elérjük az uj Jirmijahot, hogy szavai nyomán bekémlelhessünk a jövő titkaiba. Délre Faruk király Egyiptomja, keletre a perzsa olajmezők feletti vita, északon Szíria. Mit hoz a holnap? Szemeink kémlelőn tekintenek a távolba. A világnak nincs egy olyan zuga, ahol nem vetné fel a, reggeli ébredésnél, az esti nyugalomra térésnél minden emberi lény ezt a gondolatot, mi lesz velünk, ó Uram? Hogy határoztál a földön élő, lihegő, küzdő emberkékkel? . . . Szinte alig látjuk a legcsodálatosabb látványát a földnek, emberi kezek által épített sokezer házban fények égnek, olyan az egész mint egy legszebben illusztrált mesekönyv, a Karmel hegy oldala s lent a tenger selymes, kék kendője. Nekünk a holnap kell, a jövő, hogyan látja ő, a próféta. Nekünk nem kell a jelen, a jövő kell — azonnal! Emlékszel?, mondjuk egymásnak, mikor Jirmijahot üldözték s visszaszökött anyjához Anathotba. Abi, az anya a küszöbre tette a kis olajlámpást, már Jirmijah gyermekkorában, hogy az álmodozó meg ne botoljon a ház küszöbén. Ezen az éjszakán is, amikor üldözői elől hazamenekült, annyi évvel gyerekkora után mondta anyjának a szomorú szavakat: “Elátkoztam a napot, melyen anyám a világra hozott, mert lásd néma vagyok és kiáltanom kell. Lásd, félénk vagyok és királyok és - papok ellen kell küzdenem. Lásd magános vagyok és el kell vegyülnöm a nép közé. Békéért koldulok és háborúskodás a részem.” . . . így beszélt Jirmijah, az üldözött látó, akinek nem hittek és akinek sajnos minden szava nagyon is beteljesedett. • Autóbuszunk felér a hegyre, amelynek tetején az őszi este teljes varázsában csillog. De az újságírók ma nem kiváncsiak a jelenre, sietve vándorlunk a hegy kanyargós szerpentin ösvényein, hogy megtaláljuk a modern prófétát. Egy pádon ül, úgy ahogy lent a városban mondták. Szeliden és békésen pihen a két keze a pad karfáján. Leülünk mellé és összeszedjük minden bátorságunkat, hogy megszólítsuk őt, aki magányos és nem akar elvegyülni a tömeg közé. — Honnan jött? — kérdezzük tőle. (Aki Izráelben él, ahol évek óta óriási tömegek kötnek ki a partokon, annak számára megszokott kérdés ez.) — Honnan jött és mik a tervei? A “próféta” ránknéz, szelíd szemei megpihennek rajtunk. Sokáig keresi a szavakat ajka, mint aki elszokott a beszédtől. — Odaátról jöttem, — mutat a tengeren túlra. Nemrég kerekedtem fel, egy batyuval a hátamon, hogy hazajöjjek és letelepedjek itt. — Miért viselkedik ilyen extravagáns módon? A “próféta” végignéz magán, azután szelíd szavakkal mondja: — A drótsövény mögött évekig tartó kegyetlen rabságban elhatároztam, ha egyszer kiszabadulok, ha meg tudom menteni szétmálni készülő testemet és elröppenni akaró lelkemet — a kisfiámat szabad embernek nevelem. Mert az ember a rabság éjszakáin nem álmodhat másról, mint szabadságról. Mire hazatértem, már nem volt családom . . A kisfiámat is megölték. Egyedül maradtam, ötvenegy éves voltam akkor és, ha családom megmenekül, újra kezdtem volna az életet. Hajnalban kelnék és estig dolgoznék értük,— úgy ahogy az embernek meg van írva: “Tested veritékével keresd a kenyeredet!”. . . Nincs miért dolgoznom többé, annál többet semmiképpen sem, mint amennyi elég nekem, hogy éhségemet csülapitsam. Nem találom értelmét a lótás-futásnak. Az, aki egyszer a rabság láncát hordta, éljen valamivel magasabbrendü életet. Hisz* láthatta, amint percek alatt öszszeomlik minden. Látta pőrére vetkőztetve a szegényt és gazdagot, akik egyformán remegtek az életükért. Most már úgy akarok élni a világ egyik legszebb hegyén, hogy csak addig létezzek, amig béke van a földön . , . ' .. Magát Prófétának hívják itt a hegyen ... — vágunk a szavába. — Igen, igy hívnak, — húzódik mosolyra a szája. — önök bizonyára nagyon csalódtak bennem. Egyszerű ember vagyok, aki békésen akarja leélni életét. Nem tol*rom megérteni, miért aakrnak az emberek többet, mint amennyire szükségük van? Miért akarják lakásukat újra megtömni csecsebecsékkel? Miért fukarkodnak még a mosollyal is, pláne a jó szóval? Miért nem jó az ember az emberhez azok után, amit láttak a szemeik? Miért nem nyújtja az egyik a másiknak a kezét: “Gyere, én felemellek téged az ut porából!” . . . Látja kérem, önkéntelenül is prédikálok, pedig nem akartam. Csak gondolataimat mondtam el hangosan. A szabadság azt jelenti .hogy mindenki úgy éljen, ahogy tetszik, ha az nincs az embertársai kárára. Egy barlangban lakom a hegyen. Nem mondom meg hol és merre. Életem nyugodt és kiegyensúlyozott. Többé nem nyomnak gyarló emberi gondok vagy vágyak . . . Nem gondolkodott a jövőn? 1 Most rámnéz gyanakodva. — Figyeljen ide, — mondta kis szünet után. — Nézzen körül, fent a sötétkék égbolton millió fényes csillag hunyorog, lent millió apró fény ég, az emberek házának szelíd fényei, azontúl' a tenger, aminél szebb és megnyugtatóbb nincs a világon , , . Itt oldalt sötét hegyek állanak őrt, a narancsfák nemsokára virágzani kezdenek. . , Kisgyermekek születnek ott a klinikán, amelyiknek idelátszik a fényes, nagy ablaka. Holnap reggel felkel majd a nap, madarak szól-BRACK í 1U S RELIEF BRACK 15 FIGYELEM! Akciónkkal küldendő csomagok után fontonként 20 cent a vám, postán Magyarországba küldendő csomagokra 30 cent. Postacsomagolú-a vámjegy ragasztandó, melyeket 5, 10 és 20 fontra szóló címletekben árusítunk. Akciónkkal küldendő csomagokra vámjegyet ragasztani tilos. VÁMMENTES KÁVÉ, TEA, KAKAÓ, NYLON harisnya, szövet, cipő, fehérnemű, pamutáru, kész kabátok, cigaretta, bicikli, rádió, óra és egyéb cikkek magyarországi készletből bármikor, bármilyen mennyiségben megrendelhetők. Kérjen árjegyzéket. Tel. TEmplcton 8-1818 DECEMBER 20-án zárul BRACK MIKLÓS VEZETESE AlATT ALLO ^ ^ UNITED States rEuSrcel smlm « AKCIÓJA MAGYARORSZÁGBA M SZEKTETCSOMAS 125 FONT SÚLYIG KÜLDHETŐ. A csomag súlyának 80%-a használt ruhaneműt, cipőt, fehérneműt, stb. kell hogy tartalmazzon. 20%-a lehet uj ruhanemű, élelmiszer és 200 cigaretta. 40 fonton felüli csomagban 1 font kávé, Yi font kakaó és % font tea is küldhető. TILOS KÜLDENI! az amerikai vámrendelet értelmében, gyapjúból készült bármilyen UJ ruházati cikket, használt vagy uj takarót, katonai ruházatot és cukrot. A magyar vámrendelet szerint tilos küldeni: légmentesen elzárt kannás árukat. Nylon harisnyát, méterárut. fényüzési cikket, nyomtatványt, gyógyszert, eladásra szánt árut, kávét, teát, kakaót, feketeborsot és egyéb gyarmatárut. Feladó köteles (használt ruhanemüek kivételével) a csomagban levő uj ruházati cikkekről, élelmiszerekről és egyéb tárgyakról egy tartalom-jegyzéket nekünk csomagjával együtt átadni. Ugyanannak a címzettnek egy feladó csak egy csomagot küldhet. fontos vagy annál kisebb csomag SZÁLLÍTÁSI DIJA new yorki főraktárunktól az óhaza! címzettig Ezen kívül fontonként 20 cent vám is fizetendő. 15 fonton felül minden font vámmal együtt 50 cent. A csomagok minden fontja 2 dollárra van biztosítva. $750 «AHOL NINfcS GYŰJTŐ ÁLLOMÁS, onnan postán (insured) vagy Railway Express utján kell a csomagot new yorki főraktárunkba beküldeni. Et esetben az óhazai címet vászonnal kell befedni, amit mi főraktárunkban eltávolítunk. A szállítási díj és vám főirodánkba levélben beküldendő. Manhattan, Bronx, Brooklyn, Astoria, Jackson Hgts cs L. I. Cityben lakók csomagjaiért telefonhívásra csomagonként 50 fontig $f.50-ért, 100 fontig $1.75'ért, azonfelül SLOO-crt házhoz küldünk. A new yorki főraktár címet U.S. RELIEF PARCEL SERVICE, Inc. 1220—2nd AVE. (64-flr utca sarok) NEW YORK 21. N. Y. BRACK U S RELIEF BRACK
