Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-12-15 / 47. szám

4-ik oldal AZ EMBER December 15, 1951 AZ EMBER ÜÖSŰJÖMt FERENC POLITIKAI HETILAPJA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVI New York, N. Y„ December 15, 1951 No. 47 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act o* March 3. 1879 Körmendi Ferenc előadása a magyar zsidókról a világirodalomban Körmendi Ferenc, a világhírű iró tulajdonképen megkerülte a témát és előadása során megadta az indokát is, miért. Miután meg­határozta a világirodalom fogal­mát, mint azoknak az írásoknak összességét, melyek a kulturált emberek közkincsévé váltak, fel kellett, hogy vesse a kérdést, váj­jon a világsiker egymagában ke­­zeskedik-e érte, hogy az iró bevo­nul a világirodalomba. Mint vi­lágsikereket, csak három magyar zsidó irót említett meg: Molnár Ferencet, Lengyel Menyhértet és a nemrég elhunyt Biró Lajost, akiknek sikerei mögött időt álló kvalitások állnak.' A többi magyar-zsidó iró nagy­ságok útját a világsikerhez elzárta a nyelv, melyre elitéltetettek. Mert az iró sorsa a nyelv—mondta az előadó—s nemcsak eszköze. S GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA! Elvállaljuk gyógyszerek küldé­sét Magyarországba. — Sürgős gyógyszereket repülővel is szál­lítunk. — Magyar nyelvű uta­sítást mellékelünk a gyógy­szerekhez. — Keressen fel vagy Írjon: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész 1519 FIRST AVE. New York —MAGYAR PATIKA— (79-80 St.) Tel.: RE 4-9415 HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mert! József magyar f— "■ 1 — hentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8292 ezt a tételt egy nagy zsidószárma­­zásu magyar iró, Szomory Dezső párisi naplójával világította meg, melyben a magyarságát és zsidó voltát egyaránt végzetének mond­ta, zengő és szines nyelvén. Karinthy Frigyes volt a másik1 iró, aki — nézete szerint — okvet­len helyet talált volna a világiro­dalomban, ha nem magyarul ir. S e gondolat mentén felolvasta Ka­rinthy megrázó utolsó versét, üze­netét a palackban, mely az örök emberi törekvést egyre magasabb és mélyebb megismerésre, fejti át­szellemült sorokba, j Körmendi tehát inkább a ma­gyar-zsidó alapvető problémájánál időzött, mint a témánál, amit vá­lasztottak számára, minthogy úgy ahogy a világirodalmat meghatá­rozta, alig volt, kiről beszélnie, an­nál is inkább, mert a szóbajöhető ; irók ujkeletüek s még nem állhat­ták meg az idő próbáját. Számos fiatal magyar iró került most Izraelbe s valószínű, hogy uj nyelvükön megszólalnak majd azok az emlékek, melyek mögött az el­hagyott magyar tájék, égbolt és környezet dereng fel. Silbermann Ábrisné vezette be az előadást. Előrelátta, hogy Kör­mendi önmagát nem fogja meg- i említeni a világsikerek között s ezt pótolta, mikor megemlékezett róla', hogy utazásai során a világ min­den fontosabb nyelvén Körmendi könyveit látta viszont a kiraka­tokban. Az ülést mindvégig ő ve­zette kedvesen és közvetlenül. Varga Ruben hegedümüvész'szá­­mai egészítették ki a kulturdélu­­tán műsorát. Kopper Yolanda kí­sérte zongorán a nagy sikerrel elő­adott zeneszámokat. A kulturdélutánt szokatlanul nagy és lelkes közönség hallgatta végig. Az UHJA-kulturfórumának ez a kivételes sikerű délutánja ko­moly ígéret arra, hogy a további kulturprogram nagy érdeklődésre tarthat számot. (Z. G.) Hétfőtől-Péntekig: két előadás 8.30 és 12 órai kezdettel, 8.30-ig nincs kabaré-tax. Szombaton 7.30, 10 óra és éjféli 1 óra kezdettel. Vasárnap este 7 és 10 órai kezdettel: Z RAGYOGÓ MŰSOR! KITŰNŐ MŰVÉSZEK! — Esténként TÁNC cigány és elsőrendű amerikai zenekarral GENE KARDOS — GYPSY RÓZSIKA vezetése mellett. — Vacsora $2 és feljebb. Nincs Cover Charge! Nincs Minimum Charge! immerman s HUNGÁRIA Autók részére . ... ingyen parkolás 4CH, s,. E. of BROADWAY, N. Y. TÓI: PLaza 7-1523. Vasárnap délután 2 órától nyitva! Egy szenvedő szemtanú a náci-nyilas megszállásról Mexico City, 1951. dec. hó Midőn Ausztriában az Anschluss megtörténf, mi magyar zsidók, ré­mülten vettük tudomásul, hogy a mi életünknek is előbb-utóbb be­fellegzett. Tudtuk, hogy rövidesen ránk kerül a sor. Faltuk a lapok közléseit, hogy mi történik Bécs­­ben a zsidókkal, kik menteni pró­bálták a menthetőt, s mint fosz­tottak meg őket mindenüktől s vitték deportáló táborokba. 1944 március 19-én barátnőim társaságában az akkori még Li­­pót-köruti King-cukrászdában ül­tem, midőn egyszerre csak felszó­lították a jelenlevőket a távozás­ra, miután itt vannnak a németek s a helyiséget be kell zárni. Ter­mészetesen villámgyorsan terjedt el a hír, hogy már megszállták a fontosabb középületeket, a nagy szállodákat okkupálíák, az utcá­kat elözönlötték a német katonák, — szóval német fennhatóság alatt vagyunk s mindenki siessen ha» lakásába. Hamarosan jöttek a zsidókat korlátozó rendelkezések s április 5-én feltétették a sárga csillagot. Jött a zsidóknak összeköltöztetése (hozzám is két családot költöztet­tek be); a lakásokat bevásárlás céljából csak d.e. 11-1 között volt szabad elhagyni, s ekkor már ter­mészetesen csak azt vásárolhat­tuk, ami silány volta miatt már nem kellett senkinek. Néha-néha ugyan vehettünk feketén egy kis lisztet vagy cukrot—mert ami tar­talékunk a megszálláskor volt, az bizony hamar elfogyott—azonban mindig félnünk kellett az élelmi­szer-razziáktól, amikkel a házpa­rancsnok, aki akkor is már nyilas volt, folyton ijesztgetett bennün­ket. És igy dugdosnunk kellett azt a keveset, ami volt esetleg. 1944 október 15-én a rádión hallgattuk Horthy emlékezetes manifesztációját, hogy fegyverszü­netet kötött s mi boldogan csókol­gattuk egymást, hogy meg va­gyunk mentve. Alig egy óra eltel­tével a nagy öröm ürömmé válto­zott, mert akkor Szálasi jelentke­zett, a rádión és bejelentette, hogy átvette a hatalmat. Másnap reggel 3 órakor bejöt­tek a nyilasok az udvarba ( a Népészinház-uteában laktam) és elorditották magukat, hogy “zsi­dók le az udvarra!” s egy órai időt adtak, hogy a legszükségesebbet,— amit két kezünk elbír,—magunk­hoz vegyünk s ledirigáltak az ud­varra bennünket s kettesével sor­ba állítottak, hogy majd elvisznek ... a jó Isten tudta hová. Amig sorban álltunk, a jegygyű­rűt lehúzták az ujjúnkról, zseb­lámpát, kést, ollót, pénzt, amit csak találtak nálunk, elszedtek. Zuhogó esőben este 8 óráig áll­tunk az udvaron, szállításra ké­szén, de ekkor a bennünket őrző nyilas ledirigált az óvóhelyre, mert már olyan részeg volt, hogy nem tudott volna elkalauzolni bennün- j két a kijelölt helyre, ahonnan to­­vább vittek volna. (Persze, vidé-! ken már elbb megkezdték a zsidók j deportálását.) A házban ahol laktam, sörraktár volt. A nyilasok csapra ütötték a hordókat s megállás nélkül ittak. Mig az udvaron álltunk, a kapu alól gépfegyveres tankokból go­lyókat zúdítottak ránk s csak iste­ni csoda volt, hogy nem történt sebesülés, mert folyton lebukdá­csoltunk s kapkodtuk a fejünket jobbra-balra s igy a golyók a falba fúródtak. Hosszadalmas volna leimi, hogy éjjel hányszor csengetett csendőr,1 rendőr bennünket, folyton pénzt, ékszert, fegyvert — sőt, egy alka­lommal kincstári lepedőt — ku­tatva, természetesen csak azért, hogy a szekrényekben turkálva, a­­mit lehet, elvihessenek. A nem si­került elszállítás után másnap hajnalban rendőri razzia volt az óvóhelyen, amikor mindent, ami nálunk volt, átkutattak és azután mehettünk csak fel lakásunkba, amit az éj folyamán alaposan ki­fosztottak. November 15-én, a nyilas “Esti Újság” közölte, hogy az időkorlá­tozás azon a napon reggel 8-tól délután 4-ig tart, hogy akinek va­lamilyen védlevele van, ez az utol­só nap, hogy védett házban lakást kereshessen. Miután svájci és pá­pai védlevelem volt, én elindul­tam lakást keresni. A Népszinház­­utcából kiérve a József-körutra, egy teljesen ismeretlen nő, látván rajtam a sárga csillagot, kétség­­beesetten jön felém, hogy a vilá­gért sem menjek a Pozsonyi-utra, mert ott szedik össze a zsidókat. (T.i. ott volt a legtöbb védett ház.) Megnyugtatva a hölgyet és megköszönve figyelmét, hogy én másfelé megyek, elindultam a Ki­rály-utca felé. S szerencsétlensé­gemre a Király-utca sarkán pont egy nyilas karjába kerültem. “Mit járkál az utcán sárga csil­laggal!” kiált rám, “álljon be a sorba!” s egyet lódított rajtam. Ugyanis ott a sarkon a nyilas pártház volt, s hosszú sorban áll­tak az elfogottak. Hiába volt min­den tiltakozás, beálltam a sorba s vártam a történendőket. Hosszas várakozás után felvezettek az első emeletre a pártiroda elé, ahol majd döntenek sorsomról. Nyilas “testvér” ügyelt ránk, hogy szót ne válthassunk egymás­sal, de a háíam mögött állt egy nő, akinek sikerült odasugni nekem, hogy ha kiszabadulok, értesítsem valamiként családját, hogy őt el­fogták. “Ha kiszabadulok,” felel­tem, mert reményem nekem sem volt. Magamban elbúcsúztam Mexicoban élő gyermekeimtől . . . S ezután végre bevezettek az iro­dába. Az ott ülő fiatal suhanc először is kikutatta a zsebeimet, elvette a keztyümet, retikülömet s mindent kiszórt belőle az íróaszta­lára. Elvette a pénzt, kis zsebké­semet, ollót, ceruzát s végül a ben­ne lévő irataimat, amelyek szemé­lyes okmányaimból, megboldogult férjem 1914-es háborús kitünteté­seiről szóltak. Ez utóbbi okiratok egy külön borítékban voltak s midőn ezeknek olvasásához akart fogni, figyel­meztettem, hogy ezen borítékban boldogult férjem hadikitüntetései­ről szóló okiratok vannak, az egyik többek között az arany érdemke­reszt, a vitézségi érem szalagján. Midőn ezt elolvasta, mindent, amit előzőleg kivett a retikülömből, visszarakott ezen iratokkal együtt s átadta a retikült azzal, hogy “elmehet.” “Testvér,” mondta az ott szolgálatot teljesítőnek, kisérd le 3 hölgyet a kapuhoz, hogy en­gedje ki a rendőr.” Midőn már a kapunál voltam, utánam szaladt a keztyümmel, mondván, hogy ott felejtettem az Íróasztalán, pedig ő vette el tőlem. Ez a tény bizonyít­ja, hogy nem mind volt vadállat,— volt köztük ember is. (Ugyanígy voltam Rákosi Má­tyással is, kihez irt kétségbeesett levelem eredményeként megkap­tam, kétszeri elutasítás után, az útlevelet. Még hozzá, legnagyobb meglepetésemre, szegénységi ala­pon, holott ezt nem is kértem, de lakásomból kibombázott voltam, bizonyára ezért.) % Miután Isten csodájaként a nyi­lasoktól kiszabadultam, odaizen­­tem a hátam mögött álló hölgy lakására, de bizony ő még este nem volt otthon. Megjegyzem, hogy ugyanaznap tényleg össze­szedték a zsidókat a Pozsonyi­­uton, köztük két szomszédnőmet, akik lakást mentek keresni. Elvit­ték őket is az akkor hírhedt óbu­dai téglagyárba Nés csak négy nap múlva tudták kihozni őket a své­dek—az elhurcoltak magas korára való tekintettel. Hogy ezalatt ott mit szenvedtek, azt borzalom vol­na leírni. Az idei new yorki magyar színházi élet szenzációja Békeffi László — SZABAD MAGYAR PÓDIUMÁNAK — SZILVESZTERI előadása dec. 31-én, este 8 órakor — a CARL FISCHER HALL-ban West 57 St., a Carnegie Hallal szemben. . A ragyogó program főszereplői: KELETI JULISKA, BARBARA BELL, RAKOSSY TIBOR Czobor Erzsi, Csikós Eszter, Gáthy Tibor, Belton László Ölvedi János, Ungi Deák Zoltán, Lőrinc Miklós és Békeffi László darabjaiban és jeleneteiben.­BÉKEFFI LÁSZLÓ uj aktuális konferánszokkal AZ ÚJÉVI ÜNNEPI BESZÉDET LÁZÁR MIKLÓS, v. magyar országgyűlési képviselő, “A REGGEL” főszerkesztője mondja. Jegyek már kaphatók a Paprikás Weiss Importházban, 1504 Second Ave., telefon: BU 8-6117 és a rendezőnél telefonon: TRafalgar 7-9873. Jegyárak: $4.80, 3.60, 2.40 és 1.80 adóval. CAFE TOKAY Elsőrendű magyar konyha—Telefon: REgent 4-9441 MAGYAR György VAJDA Károly a népszerű komikus! kiváló magyar énekes PAUL SZITTYAY és a hires ‘‘TOKAY” cigányzenekar! Tulajdonos: LEHOCZKY BÉLA 1591 Second Ave., (82 és 83. uccák között) N.Y.C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents