Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-12-08 / 46. szám

t-ik oldal AZ EMBER December 8, 1951 MOZAIK Irta: BERENDI SÁNDOR SIKER A latin-francia szakos pesti ta­nár állást kapott egy brazíliai kö­zépiskolában. A bemutatkozó elő­adás után az egyik brazil diák hozzálépett, megveregette a vál­lát s leereszkedő, de barátságos mosollyal igy szólt: — Eu gosto de voce. Pode con­tinual-. Én kedvelem magát. A ta­nítást folytathatja. Tanár honfitársunknak a meg­döbbenéstől leesett az álla s fel­háborodva rohant az igazgatóhoz bepanaszolni ezt a tiszteletlensé­get. A diri végighallgatta kartár­sát s aztán csodálkozva kérdezte: — Ezt mondta az a diák? — Igen kérem, ezt. — És a vállát is megveregette? . — Igen. Az igazgató megcsóváta a fejét: — Nahát! Ebben, az iskolában még egy tanárnak sem volt ekkora sikere. DEUTSCHE SITTE Olvasom “Az Ember” f. évi jul. 21 -i számában dr. Fodor Nándor “Hitler’s Psychosis” c. cikkében, hogy Rudolf Hess "is commonly called Freulein Hess in Germany, Homosexuality was more rampant in Germany than in any other country.” E helytálló megállapi­­tást azzal fűzném tovább, hogy Rudolf Hess kisasszony nem volt egyedülálló “semfü-semfa” a hit­lerista bozótban. Mintha csak ki­léptek volna a ferdehajlamu ápol­tak Kraft - Ebing “Psychopathia Sexualis” c. müvéből: úgy elárasz­tották az N.S.D.A.P. sorait a nemi ficamodottak. Hogy csak a vezető Volksgenosse-k közül említsünk néhányat: Horst Wessel, a “köl­tő,” (aki a homoszekszuális-ügyet olykor a- selyemfiusággal tarkítot­ta), Heines Féme-gyilkos, aki kar­rierjét Rohm kedveseként kezdte s mint Breslau rendőrkapitánya fe­jezte be 1934-ben. No s mindenek­előtt a legfőbb szervező “zseni,” Rohm kapitány, aki joggal köpte Hitler szemébe likvidálása órájá­ban: — Du Gauner! Nélkülem és az én S.A.-m nélkül soha uralomra nem kerültél volna. És talán éppen ezért, a Führer hidegen kinyírta egykori cinko­sát. Hanem a földalatti antináci mozgalom humorérzékét dicséri, hogy mikor elhantolták Rőhm te­temét, néhány nap múlva az aláb­bi Versike ékeskedett fejfa gya­nút a sírján: “Haettest geliebt nach deutscher Sitte, Waerest du noch in unserer Mitte. Zur Liebe sind die Maedchen da Und nicht die A . . .der S.A. Csakhogy mikor Sági Aladár barátom meghallgatta e Gedich­­tét, felhúzta szemöldökét és tan­­felügyelői szigorral szólt: — Hogy-hogy deutsche Sitte?. Hiszen éppen az a német módszer, amit Rőhm néptárs miveit . . . ON DEMANDE . . . A bolygó középeurópai előszere­tettel veszi útirányát Nyugat felé. Ennek többek között az az oka, hogy nyugaton nincs akkora hó és fagy, mint keleten. Emellett több az aszfaltos ucca, pihésebbek a civilizált fészkek, van Follies Bergéres .Picadilly, Pigalle, ked­vére való mozi, meg miegymás és főleg kifiaborja azt tehet, amit éppen akar. Feltéve, ha abból meg is tud élni. A legtöbb középeurópai atyafi azonban úgyszólván Petőfi “Farkasok dala” szerint értelmezi csutkányi életét: “véres a tompo­runk, de szabadok vagyunk.” S bár egyesek szerint ma már a sza­badság csupán a gazdagok kivált­sága: a sok Földnélküli János mé­gis nyugat felé éviekéi, ahol a “remények virányai” délibáboz­­nak. A legtöbb már előre kurjan­­tozik: ihaj-csuhaj, kezdődik a gyöngyélet. Csakhát rövidebb-hosszabb bak­­tatás és megállapodás után Kato­na József szavaival szavalnának, ha a költészet csiklandozná s nem a megélhetés keserve gyötörné őket:| “Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek, Mely még egy Pegazus szárnyait is nevetéd? . . Mert nyugaton nem kell. ugyan szemináriumokat végig ücsörög­nie, sem az értéktöbbletről bölcs­­ködnie, még kevésbé normalazi­­tást elkövetnie, miután nagyon sokan még munkához sem jutnak, (lásd Garamvölgyi Arthur riport­ját “Az Ember 1951. jul. 28-i szá­mában és Jávor László, Perneki Mihály meg Winkler Alajos vo­natkozó beszámolóit.) Ezt rövide­sen tapasztalta Gálfi barátunk is Parisban, bár igazán nem válo­gatott a munkában. Annál kevés­bé, mert nem tudott franciául. Már hosszabb ideje eredménytele­nül lótott-futott munka után, míg végülis valaki azt ajánlotta neki, hogy menjen végig az uccákon és ha a kapun lát egy cédulát ezzel a felírással: ON DEMANDE, — oda haladéktalanul menjen be a jeligével: Je veux travailler. Dől-ANGOL KIEJTÉS - KORRIGÁLÁS beszélgetés’ nyelvtan, szókincs LEGKITŰNŐBB TANÍTÁSA. ! HELEN WILCOX, 15 East 36 St. Tel. MU 6-1188 ; ii CAFE TOKAY Elsőrendű magyar konyha—'telefon: REgent 4-9441 MAGYAR György VAJDA Károly a népszerű komikus! kiváló magyar énekes PAUL SZITTYAY és a hires “TOKAY” cigányzenekar! Tulajdonos: LEHOCZKY BÉLA 1591 Second Ave., <82 és 83. uccók között) N.Y.C. gozni akarok. Gálfi igy is tett. Egyhamar szerencséje is volt, mert felfedezett egy “keresünk” (on demande) cetlit s bár nem értette, milyen munkáról van szó, fürgén bebaktatott és önmagára mutatva, kimerítette nyelvismere­tét: Zsö vő itravajé. Azonban egyáltalán nem fogad­ták megelégedéssel. Sőt, gúnyos mosollyal felelték neki: — Non monsieur. De Gálfi nem tágított, ellenben egyre hangoztatta, hogy ő dolgoz­ni akar. Közben hogy-hogynem a házból előkerült egy magyar is, aki ugyancsak ironikusan somo­­lyintva odaszólt buzgó honfitár­sunknak: — Uram, ez a munka nem ma­gának való. Gálfi kétkézzel kapott franciául tudó földijén: — Kérem legyen szives a Ma­­dame-nak megmondani, hogy én bármiféle munkát vállalok. — Ezt az egy állást azonban nem vállalhatja, — rázta a fejét a francia-magyar. — De miért? — kérdezte két­ségbeesetten Gálfi.—Milyen mun­kást keresnek? — Szoptatós dajkát. KÉPVISELŐK “Kislak áll a hagy duma men­tében”—céloz csufolódva a pesti szójáték a parlamentre. Kétségte­lenül üdvös vívmány, ha egy cso­mó okos ember összeül, hogy a nép ügyét-baját ugyahogy igazgassák. Gr. Teleki Pál mondta egyszer az “ősmagyarkodó,” de németül érző nyilasok felé, hogy az ősmagyarok­nak még házuk sem volt, de par­lamentjük már volt. Szóval a magvas mondanivalók előterege­­tése helyes és hasznos. Ám a het­­repilés fecsegés nem mindig fel­emelő élmény, Meg kell például hallgatni egy szélsőséges kelekó­tya vezérsipbt s az ember rájön: bolond lyukból bolond szél fuj. így bújnak elő a képviselői gubókból azok a paragrafusok, amikről H. G. Wells azt mondta, hogy a tör­vény gyakran olyan, mintha őrült dajka gondozna egy csecsemőt. De az se kutya, ha hiányos mű­veltségű honatyák bábáskodnak a törvényhozás szülőágya körül. Egy városi törvényhatósági tanácsko­záson fordult elő az alábbi eset. Az egyik képviselő ajánlotta, hogy a városi tavakat lássák el gondo­lákkal. Erre az egyik tag szólásra emelkedett s a javaslat ellen fog­lalt állást: — Minek az kérem! Hiszen ta­valy volt vagy hat és mind meg­döglött. A testületi kisokos ugyanis a hattyút összetévesztette a gondo­lával. Ajnálatos még, hogy kezdő tör­vényhozók módjával bánjanak az idegen' szavakkal, mert ha mellé­fognak, abból néha igen kedves félreértés születhetik. Ezt tanúsít­ja az alábbi eset is. A vadonatúj országgyűlési apa­fej beszámolót tart melós választói kerületében s nagy lelkendezve i ezeket szavalja: — A munkásság erotikus erőfe- ; szitésének meg lett a gyümölcse, j mert . . . A beszéd után egyik barátja fél­­rehivja s kioktatja: — Te, nem azt kellett volna mondanod, hogy “erotikus” erő-! feszítése . . . — Persze, persze, — vágott sza-! vába, a képviselő mdignálódva. — j Eltévesztettem a helyes kifejezést: j azt akartam mondani, hogy here­­tikus erőfeszítése. (Csak éppen a “heroikus” szóra | nem hibázott rá politikai “ujgaz- : dagunk.”) I • Mindez azonban azt sem jelenti, hogy a nagyon müveit honvezető jó törvényhozó is. Szomory Dezső egy kis novellájában olvastam, hogy egyik képviselő barátja be­szédeit még a miniszterelnök is megtapsolta. Nem csoda. Széles műveltségű ember lévén, néha még angol klasszikus költőket is idézett, Swinbume-t, meg egyebe­ket. Ellenben mikor törvényja­vaslatról volt szó, akkor a szilas­­bolhási kisgazda javaslatát fogad­ták el s az övét elvetették. Mert'egy politikusnak nem csu­pán műveltnek, hanem gyakorlati észjárásúnak is kell lennie. Ez “alapnorma,” ami nélkül nem lenne szabad mandátum után kapkodni . . . így nézve a dolgo­kat, a képviselőség alapjában véve nem is olyan derűs operett, amint azt egy-két'politikai nagyvezir el­képzeli. Viszont bizonyos dolgokra minden átabota megválasztottnak van esze. Nem egyszer előfordult már a parlament történetében, hogy az újonnan beszivárgott képviselők első teendője volt, hogy sajátma­­guk felemelték sajátmaguk fizeté­sét. Négy-ötször akkora havi tisz­teletdijat szavaztak meg sajátma­­guknak, ami egy tisztes egyetemi tanár havi fizetése. Ezt nevezi töb­bek között Einstein “relativitási elméletének.” Jómagam ugyan eddig még nem voltam képviselő s ennek ezer és egy oka van. Ennek ellenére, oly­kor előszeretettel követem a hon­atyák buzgó ténykedését. Az aláb­bi törvényhozói eszmecserét pél­dául szószerint lejegyeztem, olyan megkapóan élvezetes intellektuális évődés. E történelmi ülésezést a rádió is közvetitte, hogy a nemzet apraja-nagyja tudomást szerezzen kedvenceinek rátermettségéről: Kormánypárti képviselő: Az előttem szóló Kuka képvise­lő ur nem annyira a törvény szel­lemét akarja érvényesíteni,, mint inkább a törvénnyel polemizál. Ez pedig súlyos hiba. Ellenzéki képviselő (önérzetesen): Ezt a kioktatást határozottan visszautasítom. Én állításaimat a 77 törvényszakasz 7. pontjának c.) alpontjára támasztom, bizonyítva ezzel, hogy igenis a törvény szel­lemét kívánom érvényre juttatni. Kormánypárti k.: Én pedig ismételten kijelentem, hogy Kuka képviselő ur súlyos hi­bába esik, ha a törvénnyel akar vitába szállni. Mert igaz ugyan, hogy a paragrafusokat mi, kép­viselők hozzuk létre, de a már egy­szer életbeléptetett cikkelyekkel nem lehet vitázni,. Ennyit Kuka képviselő ur is tudhatna. Ellenzéki k. (sértődötten): ^ Tiltakozom Kuka képviselő ur gúnyos szavai ellen! Ezek a sza­vak engem személy szerint érinte­nek és kétségbevonják az én in­telligenciámat. Kérdem tehát Ku­ka képviselő urat: intelligensnek tart engem vagy nem tart annak? Kormánypárti k.: Én csupán a törvény szellemét érintő megjegyzéseit kommentál­tam. Ellenzéki k.: T“ Ne tessék kertelni! Tessék ne­kem megmondani, hogy intelli­gensnek tart-e vagy nem? Kormánypárti k. (kelletlenül): Kérem, ahogy parancsolja. Én Önt intelligensnek, de polemizáló­­nak tartom. Ellenzéki k.: Ezt igy nem fogadhatom el. Ku­ka képviselő ur túlságosan gúnyo­san mondta ezt, hogy ennek való­ban hitelt lehessen adni. Tehát: intelligens vagyok én vagy nem? Kormánypárti k.: Kijelentem a tisztelt Országház előtt, hogy Kuka képviselő urat intelligensnek tartom. Ellenzéki k.: Tiltakozom! Kuka képviselő ur ezt a kijelentést olyan gunyoros hanglejtéssel mondta, hogy a sza­vak értelme mögötti gondolat nem azonos a szavak szövegével. Köve­telem, hogy csupán egyszerűen, él nélkül, állító formában jelentse ki, hogy intelligens vagyok-e vagy nem? L Kormánypárti k.: ' Kérem, én komolyan és min­den hátsógondolat nélkül kijelen­tem, hogy Kuka képviselő urat in­telligensnek tartom. Ellenzéki k.: Valóban gondolja ezt? Kormánypárti k.: Igen, valóban komolyan gondo­lom. A képviselőház elnöke (közbe­csenget) : A vonatkozó törvénycikkről szó­ló vita ideje lejárt. A vitára több időt nem engedélyezhetek. Vásároljunk Bond-ot! Békeffi László — SZABAD MAGYAR PÓDIUMÁNAK — SZILVESZTERI előadása dec. 31-én, este 8 órakor — a CARL FISCHER HALL-hao West 57 St., a Carnegie Hallal szemben. A ragyogó program főszereplői: Keleti Juliska régi, békebeli, budapesti sanszonokkal Barbara Bell Czobor Erzsi amerikai koncert énekesnő a Vígszínház v. művésznője Gáthy Tibor, Csikós Eszter, Belton * László: vidám darabokban, jelenetekben, tréfákban. AZ ÚJÉVI ÜNNEPI BESZÉDET LÁZÁR MIKLÓS, v. magyar országgyűlési képviselő, ‘‘A REGGEL" főszerkesztője mondja. Jegyek már kaphatók a Paprikás Weiss Importházban, 1504 Second Ave., telefon: BU 8-6117 és a rendezőnél telefonon: TRafalgar 7-9873.

Next

/
Thumbnails
Contents