Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-12-08 / 46. szám
December 8, 1951 AZ EMBER 3-ik oldal • -■» Drámai találkozásom a halálbamenő Petschauer Attilával Irta: BERNÁTH ANDOR 1842 május havában vagyunk. A zsidó munkaszolgálatosok ezrével kapják a behívókat. A behívójukon sorba fel van tüntetve, hogy minden zsidónak mi mindent kell magával vinni büntetés terhe alatt. Mert a Horthy - kincstár, vagy a katonai hadvezetőség a szegény zsidó munkaszolgálatosoknak semmi kincstári felszerelést nem ad, azt minden zsidónak magának, saját költségén kell beszerezni. Aki pedig nem bírta vagy nem volt rá pénze, a budapesti OMZSA szerezte be. A magyar zsidóságnak jóvá nem tehető bűne az, hogy halálának utolsó percéig hitt egy messiási csodában, amely majd az utolsó pillanatban meg fog jelenni és mint az Úristen kiválasztott népe, meg lesz váltva, meg lesz mentve. Én nem láttam ugyan, de több ismerősöm mondta, hogy a magyar vidék zsidó rabbijai midőn az utolsó útjukra indultak a gettóból •!— Auschwitz felé — a vasúti állomás felé vezető utón a szemüket állandóan az égre irányították, az eget lesték, hogy mikor nyílik meg és a Messiás mikor jön elő a kiválasztott nép megváltására, megmentésére. « Mondani is felesleges, hogy az ég nem nyílt meg, csoda pedig nem történt. Mert a csodák az ősidőkben történtek a pusztában. Az auschwitzi haláltáborból, gázkamrából egyetlenegy rabbi vagy dájen nem menekült meg és nem tért vissza élve. Budapestről vagy 60 kilométerre fekszik Nagykáta község. Itt állomásozott az első zsidó munkaszolgálatos (MUSZ) káder, melynek parancsnoka Murai Lipót alezredes volt, mig jobbkeze egy Molnár nevű hadapródőrmesíer. A parancsnoki iroda és épület az állomástól jobbkézre, alig száz lépésnyire feküdt. A nagykátai Murai szadizmusáról volt hires. Rémes dolgokat müveit az alája rendelt szegény munkaszolgálatos zsidókkal. Ha a bevonultat felesége vagy családtagja meglátogatta, akkor hozzátartozója előtt kiköttette 1-2 órára egy fához, hogy a látogatókat elriasszák . . . Ennél a gaz vérebnél volt bevezetve az a NYILAS szokás, hogy zsidót élve nem lehet és nem szabad orvosi vizitre vinni, csak ha a nyelve kilóg vagy tróglin viszik már és haldoklik. Mert Murai napiparancsba adta ki, hogy a zsidónak csak Ukrajnában szabad megdögleni. És az ő általa irányított MUSZ-zászlóaljakból egyetlen zsidónak sem szabad élve visszatérnie Magyarországba. • 1942 május havában szemem előtt játszódott le az a végtelenül szomorú eset, amely Petschauer Attilával történt, a magyar zsidóság sportbüszkeségével, az aranyérmes olimpiai bajnokkal, akinek meg kellett halni azért, mert vívni tudott és mert zsidó volt. Petschauer Attila kiontott vére szálljon a gaz Horthy Miklós fejére, akinek egyenes utasítására, törvény- (sőt, zsidótörvény-) és jogellenesen bevonultatták munkaszolgálatra az olimpiai világbajnokot, annak ellenére, hogy Petschauer mint aranyérmes világbajnok. nem esett a zsidótörvény alá és a magyar parlament is kivételezettnek nyilvánította. Petschauer Attila akkor hívta ki maga ellen Horthy haragját, amidőn az olimpiai vivóverseny döntő meneteiben a Horthy-kedvenc Terstyánszky századost 5-1 arányban lehengerelte. Ezt nem bírták az antiszemiták Attilának megbocsájtani és ezért kellett neki életével fizetnie. Holott más országban tejbe-vajba fürösztötték és szeretettel, kitüntetésekkel halmozták volna el — meg nagy állásokkal. Egy délelőtt, lehetett úgy 10 óra, én -hivatalos dologban időztem Nagykátán és az iroda ajtajánál beszélgettem Molnár őrmesterrel. Egyszerre mint a derült égből a villám, ott termett nevetve Petschauer Attila, kezében lobogtatva a munkaszolgálatos behivójegyet. Molnár nem ismerte személyesen Petschauert, ellenben én annál jobban. Attila tisztelgett Molnár, előtt feszes vigyázz állásban és jelentette, hogy előtte való napon kézbesítette részére a posta a behívó jegyet. Azonban ez tévedés lehet, mivel ß, magyar zsidótörvények értelmében, ő nem esik a zsidó törvények alá. ő olimpiai világbajnok, aranyérmes És kéri, hogy vonják a behívóját vissza. Molnár hadapródőrmester átvette a behívót és elindult, hogy bevigye azt Murai alezredesnek és utasítást kérjen. Amíg Molnár távol volt tőlünk, én beszédbe elegyedtem a világbajnokkal és szemrehányóan kérdeztem “miért jött ide a behívóval, miért nem ment a budapesti Város parancsnokságra vagy a honvédelmi minisztériumba jogorvoslatért? Itt már a véreb, a zsidófaló Murai kezei közül nehezen fog kicsúszni! Én félek . ...” Petschauer könnyen vette az egészet, szokásához hiven! Egész könnyedén, városiasán volt öltözve, ballonkabátba, sárga félcipőbe, kis aktatáskával hóna alatt. Aggódva vártam az elkövetkezendő jelenetet. Kabos Endre, az egyéni vívás világbajnoka, szintén arra a napra kapott behívót Tápiósápra. Alig öt percnyi időzés után visszatért Molnár azzal, hogy Murai beszélni akar Petschauerrel. Én rögtön tisztában voltam a veszedelemmel, ami szegény Attilára várt. Mert Muraitól még senki emberfia nem jött ki szerencsésen. Aki ő előtte megjelent, az el volt veszve, az a halállal volt eljegyezve. Molnár bevezette a parancsnoki szobába Petschauert és én utánuk ballagva az ajtótól jobbra megálltam és lopva, hallgattam, hogy mi fog történni az irodában. Szóról-szóra, betüről-betüre adom vissza a jelenetet, hogy miként játszódott le szegény Attila találkozása a kegyetlen vérebbel: Molnár bevezeti Petschauert, — és megáll Murai előtt. Alázatosan jelenti, hogy előállítja Petschauert a bevonulási parancs visszavonása végett. Murai (Petschauerhez): Ki vagy? Ö: Alázatosan jelentem alezredes urnák, Petschauer Attila, olimpiai aranyérmes világbajnok vagyok. Murai: Te itt én előttem egy hitvány, piszkos zsidó vagy! És vény alá. Én kivételezett vagyok. Én nem tartozom bevonulni a zsidó munkaszolgálatosok közé. Murai: Mondtam már, hogy te I ki vagy én előttem. Itt én vagyok az atyaisten. Te megkaptad a be- i hívódat és itt fogsz maradni és a legközelebbi menettel indulsz Ukrajnába, ahol a fajoddal együtt meg kell döglened! (Molnár őrmesterhez:) Fogod ezt a zsidót, a legszigorúbb őrizet alatt tartod, semmi kedvezményt nem adsz neki és minden lépéséről jelentést kérek! Murai ezzel megpecsételte szegény Attila sorsát, akit elvezettek a fogdába. Ott is maradt mindaddig. amig a halálmenetes MUSZ- vonat el nem indult. Én érintkezésbe léptem titokban a fogda parancsnokával, egy Eötvös nevű szakaszvezetővel, aki 1940-ben véletlenül az én kezem alatt szolgált. Megkértem, hogy bánjon emberségesen Attilával. S elindultam a vasúti állomásra. A vendéglőnek nevezett “Resti”-ből kenyeret, húsfélét és cigarettát hoztam Petschauer részére, a kis csomagot átadtam a szakaszvezetőnek azzal, hogy lehet, hogy még aznap este, de másnap okvetlenül visszajövök. Siettem vissza Pestre, hogy miként lehetne megmenteni Petschauer Attilát. Több helyen jelentettem az esetet. A volt alezredesem, DIENSTL ANDRÁS, a kaposvári 44-es egykori császári és királyi törzstiszt, személyesen próbált Muraira hatni és lelkére beszélni, de erre a komisz, gonosz sátántól szült állatra nem hatott semmise. Nem lehetett megmenteni őt! Mindenütt elutasítottak. senki nem akart zsidó ügyben interveniálni, mert mindenki féltette saját bőrét. Másnap estére volt jelezve, hogy a MUSZ-menetSkázajd indulni fog. Pontosan megjelentem az indulás idejére Nagykátán, magammal vittem lázt előidéző port és egy adag mérget, végszükség esetéi-e. A vasúti szerelvény már benn volt az állomáson. A vagonok egy része már be volt szögezve jó erősen. Az idő este 8 és 9 közöntt lehetett. Minden vagon előtt szuronyos őr járkált le és fel. Eötvös szakaszvezető, — aki civilben asztalosmester volt Pesten — kisérte Petschauert, aki az ő hatásköre alá tartozott és felügyelete alatt állott. Eötvös, midőn meglátott, hozzám jött és odavezetett a siralomházi vagon elé, amelybe nyári ruhában a padló egyik szélén ott ült a magyar vivő világbajnok.. Négyszemközt beszéltem vele. Elmondtam neki mindent. “Ha teheti és mód van, szökjön át az ellenséghez. A láz-porból vegyen be kettőt. Hátha időközben lemaradhatna. Legvégső esetben, ha látja, hogy minden hiába, akkor ne hagyja magát kínozni, vegye be a mérget.” . . . Én a szakaszvezetőnek Petschauer élőt adtam kétszáz pengőt, hogy ez csak egy kis előleg. Mondtam Eötvösnek, ha élve talál Attila haza jönni, nagyon hálás lesz és vagyonos emberré teszi majd öt! Ez a 200 pengő volt az egész havi zsoldom, a fizetésem . . . Ott rögtön, Petschauerrel aláírattam egy “Bón”-t, mely Eötvös ! József asztalosmester nevére és 3,j 000 pengőre szólt. Beváltandó a | háború végén, személyesen Petj schauer által. Én becsületszavát j vettem Eötvösnek, hogy ami csak j tőle telik, mindent meg fog tenni, j hogy a világbajnok életbe maradjon. És úgy fog vele bánni, mintha testvére lenne. Többet nem tehettem szegény mit akarsz? . . . Ő: Alázatosan jelentem, én mint világbajnok, nem esem a zsidótör- hittestvérem érdekében. Ha Attila életben maradt volna, akkor ö ma nekem százszorosán, hálásan viszszafizetné azt. amit én neki tettem és adtam. A vonat aztán este 11 után elindult Ukrajna felé . . . A vonaton minden vagonban felelős emberek ügyeltek fel, hogy senki emberfia meg ne szökjön. Ki volt adva parancsban, hogy: “aki szökni akar, azt minden szó nélkül le kell lőni!” A MUS'Z-fiuknak 2 pokrócot, evőeszközt, csajkát, csákányt, lapátot, zelt-et kellett a hátizsákban magukkal vinni. Petschauer semmit se vitt magával, mert ő bízott abban, hogy őt nem lehet behívni munkaszolgálatra — mert ő magyar aranyérmes világbajnok... (Kabos Bandinak szerencséje volt. Őt az alezredese hazaengedte. De a végzet ehhez a világhírű magyar sportbajnokhoz is kegyetlen volt. 1944-ben egy nagy nappali bombázás alkalmával az autóval együtt a Dunába fulladt Budapesten.) egy hevenyészett hordágyon előhozták a viváS bajnokát: Petschauer Attilát s emlekéeztettek rá. ki az az emberi roncs, aki előttem fekszilj. j • És Davidovkától 6 kilométerre van eltemetve az irtózatos kínzásokkal “kinyirt” magyar sportvilágbajnok, akinél nagyobb vivózsenit nem ismert még a világ és akinél tehetségesebb sportújságírót, kedvesebb, szolgálatkészebb, és ötletesebb, vidámabb barátot talán még senki nem látott! . , Állítólag . terméskőből . állítottak neki síremléket a következő felirattal: Itt nyugszik PETSCHAUER ATTILA a kardvívás világbajnoka. Megölték Hitler banditái. Wien, 1951. dec. 1. t Felszabadulás után találkoztam Eötvös szakaszvezetővel az aszta- j los műhelyében. Ott elbeszélget- [ tünk mindenről. A főtéma Petschauer Attila volt. Meddig élt és j hol, hogyan halt meg és hol van] eltemetve . . . Csodálatos dolgokat mesélt róla. Csak addig maradt az ő keze alatt, amíg kiértek a frontra. Ott át kellett adni a hires keretlegényeknek, akik válogatott kínzásokkal gyötörték. Három-négy hónap elteltével már élőhalott volt Attila. — Szörnyűséges állapotban látam a vivóbajnokot DAVIDOVKA község közelében — mondotta nekem Eötvös. — A nyilasok és a nácik vaslánccal verték össze. A szerencsétlen ember teljesen összeasszott és hátán a húscafat maradványok alól kilátszott a csontja! Majd két munkaszolgálatos Magyar Patika YORE PHARMACY 65-45 99th Street Forest Hills, L. I. Telefon: TW 7-3330 Tulajdonos: \ Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes gyakorlattal biró amerikai-magyar patikus Speciális Baby Department Sebészeti felszerelések. i Orthopédiai-sérvkötő osztály. Laboratóriumi vizsgálatok. Gyógyszert küldünk: MAGYARORSZÁGBA, ISRAEL-be és más országokba! Akar karácsonyra pénzt küldeni Magyarországba? Bízza ránk a külföldi rokonainak és barátainak szánt ünnepi juttatásai kezelését. A Manufacturers Trust Company elintézi a pénzátutalást a világ minden részébe gyorsan, biztosan és gazdaságosan. Érdeklődjék e juttatásokról a Greater New York területén fenntartott több mint száz irodánk közül bármelyikben, amely éppen szomszédságában van. Manufacturers Trust Company EVERYBODY'S BANK Főiroda: 55 BROAD STREET, NEW YORK 15, N. Y. A Federal Deposit Insurance Corporation tagja. i \
