Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-12-08 / 46. szám
* 2-ik oldal AZ EMBER December 8, 1951 VIZSGÁLATOT KÉRÜNK! .. A müncheni ‘Európa Hangja’ kulisszatitkai—A ‘Felszabadító rádió' légköri zavarai és anyagai mellékzörejei Irta: Ix-Ypszilon r MÜNCHEN, 1951. november A “Szabad Európa Hangja” nevű müncheni rádióadó állomás magyar oszályát, — mint erről “Az Ember” beszámolt, — azért helyezték az amerikaiak Szolgálatba, hogy Magyarország felszabadításának harcát a felvilágosítás békés eszközeivel megindítsák. A bolsevikiek által kezdett hidegháború egyik fontos kulcspozíciója lenne a nyugati ellenoffenziva szempontjából a müncheni rádióállomás, amely a vasfüggöny csüggedő, szerencsétlen millióit informálná és nevelné át. Ezért foglalkozunk ismét ezzel a szép célokkal alapított propaganda intézménnyel, mert minden igaz demokrata a félelem nélküli életet, az igaz felszabadulást óhajtja Moszkva igájában vérző minden becsületes ember számára az akasztófa, börtön, éhség, deportáció vas- és vérfügigönyének másik oldalán is. Ä szent célokkal induló intézmény arculatán, a születés pillanatában hullafoltok jelentkeztek. Érthetetlen módon, mint a szennyvíz, Uigy szivárgott be a “Szabad Európa Hangjáéhoz Makray tábornok ur, aki Szálasi hóhéruralma alatt katonai attasé volt Hitler Adolf mellett. A tábornok ur diplomáciai pénztárcájába márka helyett most dollárokat gyömöszöl, frázisait se írja át, csak a szóvirágokban előforduló politikusok neveit cseréli fel a bukott márka helyett a győzelmes dollár felé bókolva. Itt díszeleg Münchenben mint katonai rovatvezető-helyettes Korponay tábornok is, aki Szálasi “Nemzetvezető” és Tömeggyilkos jobbkeze volt. Szálasi Korponayval törölte ki az élők sorából azokat, akik a magyar nácisöpredék útjában voltak. Korponay tábornok a magyar “hadvezetés” történetében azzal a bátor haditettel irta be nevét a magyar történelem legsötétebb lapjaira, hogy Szálasi számára megszervezte a “Partizán Alakulatok” cimü terrorbandát, amely az amerikai repülők és a fegyvertelen lakosság lemészárlásának hadműveleteit végezte. Szálasi-tömeggyilkos élve maradt két tábornoka, a Vitézi Szék két “érdemes,” vitán felüli vitéz tagja riasztja és rémiti “Szabad” Európa Hangján a rettegő magyart. A szóban levő rádióhoz a munkatársakat három havi próbaidőre vették fel. Az amerikai főnököknek—akik Dessewffy-Doblhoff-duett ajánlók véleménye alapján szerződtettek —jogukban állt azonnali hatállyal elbocsátani. A próbaidő most járt le. Mindenki a helyén maradt, mert akinek az Isten íróasztalt adott az a magyar hivatali szellem törvénye alapján még Münchenben is levakarhatatlan, patentirozott rátermett tehetség. .Legutóbbi cikkünk óta a létszám örvendetes gyarapodást mutathat fel. Az előadó- és művészgárda egy Tátray nevű vidéki táncoskomikussal izmosodott. Nevezett vidéki táncoskómikus fő és parádés Szerepét a Szálasi-ídőkben alakította, amikor is keretlegény volt. Tátray keretlegénynek utimarsallja és védőszelleme a “Szabad” rádiónál Kovács Aladár, a dramaturgia rádióvezetője, aki hivatottságát a Szálasi-ídőkben bizonyította be a söpredék kezébe hullott Nemzeti Színház igazgatói székében. A véglegesités után nagy kő esett le a nyolcvan százalékban írástudatlan népség-katonaság szivéről. Az ANALFABÉTA népség-katonaságból álló “szerkesztőség”-ben megkezdődött a fúrás. Márai Sándor, a magyar irodalom büszkesége az anafabéták szemében a legnagyobb szálka. Mint a férgek a hatalmas fát, úgy rágcsálják ezt az irót. A törpék, a szellemi nyomorékok lázadása ez a tehetség ellen. Gyakorlott állásszerző nyelvükre nem merik nyíltan rávenni Márait, de úgy fúrják, hogy “mindenki" “kivétel nélkül,” — tehát, Márai megnevezése nélkül Márai Sándor is — tartson hivatalos szerkesztőségi időt. Márai ugyanis ünnepi cikkíró, hetenként egy kis cikket ir. Szerintük “csak” egy cikket. Az ő “csak”-ja, az ő egyheti egyetlene több. mint a népség-katonaság minden eddigi és jövőbeli “alkotása” együttvéve. Márai arisztokratikus gőggel a szerkesztőség Ifcägjai közül csak két emberrel áll szóba, A többiekkel csak hivatalos Ügyben érintkezik. És ha csüggedő kedvvel is de “csak” egyszer, továbbra is egy-egy remekművet ir hetenként — OLASZORSZÁGBÓL! Márai ugyanis megundorodott a müncheniektől és visszatért Itáliába. A rádiónak Thury Lajos, régi tehetséges újságíró a motorja.” ő segédszerkesztői címmel—szerkeszt. Reggel 5 órakor megy be hivatalába és este 11-ig tépi darabokra az elébe szórt szellemi szemetet. Felsőbb utasításra cikk csak elvétve fordulhat elő. Párbeszédes formát követel az uj rádióstilus. A műkedvelő urambátyámok. a protekciós pártkönyöklők, a vidéki hirharsonák avatag stílusában dagályosan hervadt szóvirágokkal még össze-eszkábálnak valahogy egy rádióeresztést, de dialogizálni nem tudnak. A párbeszéd mesterségbeli tudást, “szakmai” felkészültséget is követel. A párbeszédben nem elég BZ ötletrágás. A mondatoknak repülniük kell, ötleteknek, végszavaknak csattanniok kell. Hát hogyan tudja ezt a népség-katonaság? De. ebben la “légkörben” minden lehetséges. Szorgalommal és tehetséggel dolgozik Márjás Viktor, Mikes Imre [(Gallicus), Indig Ottó és László István is. A fiatalok közül is többen igyekeznek bele illeszkedni uj munkakörükbe—inkább több szorgalommal mint tudással. ' A rádiót a szerkesztőségi munkások “grófi szérű”-nek nevezik. Grófi szérű a rádió, ahol a munkatársak verejtékezve kapálnak és a főszerkesztő, gróf Bessewffy Gyula, főleg arat. Dessewffy gróf úgy cseppent a zsurnalisztikába, hogy Lévai Jenőnek, a “Kis Újság” egykori főszerkesztőjének a zsidótörvény nyomása folytán meg kellett válnia a lapjától. Jelentkezett a gróf, laptulajdonos lett. Beült Lévai szobájába a főszerkesztői asztal mellé és — főszerkesztő is lett. A rádió szerkesztőség tagjainak többsége ellenszenvvel viseltetik a főszerkesztő iránt, mert Dessewffynek se a szerkesztésről, se az írásról fogalma sincs. y Legfőbb bünéül azt rójják fel, hogy báró Doblhoff Lilyt rászabadította a rádió nyakára. A bárónőről megírtuk, hogy félzsidó és félfasiszta, aki osztrák férjétől kapott nevét azzal tette hírhedtté a tisztességes demokraták előtt, hogy Horthyról és az olasz hentesről, a “Duce”-ról irt dicsőítő éle’trajzot. Életrajziró Lily különböző jótékonysági alapokat is kezel, mert szociális érzület hatja át egykor Mussoliniért hevülő honleányi kebelét. Életrajziró Lily, a jótékony Lily báróné, ha nem is Alapítványi Hölgy, de Alaphölgy, jótékonysági alapokat kezelő hölgy. Lily báróné, aki a német megszállás alatt nem volt tnlságosan Amerika-barát mint laptudósitó, most amerikai szeretetcsomagökat és amerikai pénzeket adminisztrál. Nem is rosszul . . . Ez a Carnera-termetü Lily nem elégszik meg nagyúri életmódjával, szociális missziójával, amelyet olyan önzetlenül bonyolít olykorolykor hozzá felforduló elvbarátja! között, ö egy Életrajziró. ő írni is akar. Az amerikai hatóságok vizsgálatát kérjük és reméljük a vizsgálat nem marad el a “grófi szérűn.” A szerkesztő megjegyzései: “Az Ember” szellemétől, felfogásától távol áll minden személyes vonatkozású ügy kiteregetése.’ De a Münchenből hozzánk küldött leleplezés politikai háttere mögött az ame-» rikai polgárok anyagi érdeke is érintve van. A fenti cikk ivójával egyetértünk: VIZSGÁLATOT KÉRÜNK, milyen gazdálkodás folyik Amerika pénzén és Amerika presztízsével a müncheni rádiónál. \ki nem akar megöregedni, ne kösse fel magát Irta: JÁNOS ANDOR Határozottan emlékszem, egy tavaszi Vasárnap yolt és fájt a lábanh. Talán először életemben . . . noha nem ütöttem meg és reumám sem volt soha. Könyvtáramból azonnal elővettem “Achmed dervis ezeregy bölcs tanácsa’ cimü álmoskönyvet, amely már az élet viszontagságain oly sokszor átsegített. Föllapoztam a lábfájások cimü fejezetet és nagy megrökönyödésemre ott olvastam, hogy: A “lábfájás az öregség jele és aki nem akar megöregedni, az kösse fel magát” . . . Minthogy Achmeddel nem lehet polémiákba bocsátkozni, kénytelen voltam tanácsát fenntartás nélkül elfogadni és szomorúan állapítottam meg, hogy az öregségbe vagy belenyugszom vagy felkötöm magam. Középút nincs; mondjuk egy múló lábfájás, amit kötél helyett aszpirinokkal is lehetne -orvosolni .. . Minthogy sorsom országutján mindig beváltak Achmed bölcseségei, e 1 h a t á r oztam^ hogy utasításai alapján végzek magammal. Mert ki akar megöregedni? Esetleg egy filiszter, talán egy sorsüldözött . . . de én, soha Negyven cigarettát szívok el ma is, egy ültömben két liter bor meg sem kottyan, nagyszerűen rurnbázom, és tagadhatatlan sikereim vannak a nőknél. Ki beszél itt öregségről? De ha Achmed mondja, hogy a lábfájás egyenlő az öregséggel, az csak tudja biztosan; mivelhogy pedig én nem akarok megöregedni, eo ipso és hullahó—én felkötöm magam . . . Most már csak a kivitel hejlye, módja és idejének pontos megállapitása volt hátra. Bu! enos Airesban nem csinálom (meg több okból. Először: itt sok az ellenségem, akik annak ; nagyon örvendeznének; máisodszor: feleségemet nem : akartam oly brutálisan megj cáfolni, aki veszekedéseink al! kalmából többször azt szokta ! kiabálni, hogy “fiam, maga | túléli a teknősbékánkat is” és | harmadszor: közelünkben | nincs megfelelő lombos fa, aj mely tekintélyes idomaim számára megfelelő festői háttért nyújthatna. Kapóra jött, hogy rövidesen í úgyis elutazom Európába és pedig annak legszebb tündér- I kertjébe: a francia Riviérára. I Monte Cárion, fenn a regényes Turbien tudok egy kiálló i sziklát, ahonnét kitűnő hori; zontom lenne a Földközi-ten- I gerre, az egész monacói nagyhercegségre—a Casinot is beleértve. Kell ennél szebb ut a másvilágra egy romantikus léleknek? Megcsináltam titokban a végrendeletemet (az Íróasztalom baloldali fiókjában van), megvettem gyorsan a hajójegyet, de előbb még egy bucsuestét csináltam egy helybeli magyar egyesületben. Véletlenül akkor lépett ott fel Szilassy Laci bugás dalénekes is, aki közkívánatra elénekelte a “Nem loptam én életemben” cimü népdalt, de az egész kultur - egyesületben csak én egyedül hittem el azt neki. A hajóállomáson érzékenyen búcsút vettem nagyszámú tisztelőimtől és húsznapos kellemes utazás után megérkeztem Franciaországba. Monte Carloban már a második napon távcsövön fürkészni kezdtem a szóbanforgó sziklát, nagy örömömre még azon a helyen volt, ahol tavaly is állott. Ezekután nyugodtan elkezdhettem a “felkötés” körüli gondos előkészületeket . . . Természetesen utoljára még kiélvezni akartam az összes földi gyönyöröket. Határozottan emlékszem, egy őszi vasárnap volt, amikor beléptem a Casinoba és őszinte megdöbbenésemre elkezdtem nyerni. Félóra alatt több mint 40,000 frankot. És aznap nem is fájt a lábam. Nagy zavarban voltam, hogy ezekután miért kössem fel magam? Kettéhasadt én-emmel a helybeli állomásfőnökhöz fordul tam, hogy adjon tanácsot lelki válságomban. ő aztán úgy megoldotta a problémám, hogy bölcs Salamon sem tudta volna különben. Azt tanácsolta, hogy a nyert pénzen menjek másnap Nizzába, ahol egy orvosbarátja adja a hires BOGOLUMETZ- féle megfiatalító szérumot, azzal megszűnik minden lábfájás, elmúlnak az öregség szimptomái és eo ipso és hullahó—nem kell többé felkötni magam, ügy is cselekedtem. Az összes kaszinói nyereségem elinjekcióztam, de most már fiatal és nyugodt vagyok. Ha néha fáj is a ládüm, azt csak klímaváltozásnak tudom be. Tegnap már irtani Tessának, a feleségemnek Buenos Airesbe, hogy könyvtáramból selejtezze ki Achmed álmoskönyvét—a szemétládába. Európában még az állomásfőnökök is bölesebbek, mint Délamerikában a legkipróbáltabb dervisek. Monte Carlo. 1951. dec. 2. HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) EMŐDY MARGIT és RÁKÖSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK. SZOMBAT és VASÁRNAP este ------- és: GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA:! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-96?» f\
