Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

NOVEMBER 1.

Az Ember

ül'

43

SAMUEL NULL

candidate for

JUSTICE OF THE SUPREME CURT

Felvonulnak a ’demokraták”

Samuel Null’s career is that| of the typical New Yorker and American who has never forgotten his humble beginnings and' fiflds time in a busy life for devotion to civic causes.

Educated in New York City's public schools and City College. Mr. Null earned his own way through Fordham University Law School receiving his degree in 1915. He was admitted to the Bar the following year and embarked on a career which today has led to his representing more than 50 civic, trade union and fraternal organizations.

Throughout his career he has never given up his work for the needy and underprivileged. As a youg man he became interested in Madison House, a lower East Side settlement house. For many years Mr Null took time to teach at East Side orphan asylums and schools. With the late Roso Gruenning he founded the Grand Street Settlement of which he is today a member of the Board of Trustees He served as secretary and later as First Vice-President of the Beth David Hospital in Manhattan. He is the candidate of the Republican, American Labor, City Fusion and United City Parties.

Mr. Null’s learning in the law, his balanced judicial tempera-Tisztelt Szerkesztő Ur,

Mint a Demokratikus Amerikai [ Magyarok Országos Szövetsége mult vasárnapi gyűlésének egyik résztvevője, szomorúan állapi-’ tóm meg, hogy komoly felhők [tornyosulnak a Szövetség jövendője felett. írom pedig ezt szomorúan azért, mert a Szövetség célkitűzése, amint azt Vámbéry Rusztem kifejtette, nézetem szerint minden demokratikusan gon- Idolkozó és őszintén demokratikus érzelmű amerikai magyar teljes támogatását megérdemli.

Szomorúságomat azt váltotta ki, hogy a gyűlés szépszámú hallgatósága között túlsók régi jóismerősömet fedeztem fel, ami már magában jót nem jelenthetett a [Szövetség részére. Amikor pedig jókét lelkesen tapsolni láttam, akkor már világos volt, hogy itt valami készül. Mert ha ezek a jő[ ismerősök most hirtelen “demoj kratákká” vedlettek át, akkor a ! Szövetséget komoly bajok fenyegetik.

A helyzet tisztázása végett le kell szögeznem, hegy a “jóismeretség onnan datálódik, amikor a szolidaritás eszméje nemcsak Üres frázis, hanem valóság volt, amikor a szocializmus fogalma a legigazságosabb társa[ dalmi rendszert és nem egy maroknyi kis csoport terrorisztikus diktatúráját jelentette. Hosszú

■ éveken keresztül együtt dolgoztunk mindaddig, amig s-okadmagammal együtt rá nem jöttünk

[arra, hogy egy igazságos társaj dalomhoz csakis demokratikus utón és demokratikus eszközökkel lehet eljutni.

Érthető tehát, hegy nem vettem jó jelnek annyi sok régi ismerősöm jelenlétét. Az én volt kollégáim nem dolgoznak félesz! közökkel. Ha az uj vonal azt követeli, hogy mindegyiküknek "demokratáknak’’ kell lenni, akj kor az ellen nincs fellebbezés. És ha a határozat úgy szól, hogy j minden “demokrata" köteles egy gyűlésre felvonulni, akkor ott vagy felvonulás lesz, vagy pedig fegyelmi eljárás, esetleg a pártból való kizárás. (Félreértések elkerülése végett a “párt" szó itt | nem a Demokrata Pártra vonatkozik, sőt még a Republikánusra | sem.)

Ezzel magyarázható az, hogy valóban felvonultak ők, ha lét(számban alaposan megapadva is, de teljes erővel, a “demokrata” Fehér Jóskán és az IWO magyar irodai alkalmazottain kezdve, a “Magyar Jövő" személyzetén keresztül, egés-zen a Munkás Ott- Ihon szabadnapos pincéréig.

Eleinte abban reménykedtem, hogy ezek a “jőismerösök’’ szojkásuk szerint csak a gyűlést jöttek szétverni, aminthogy egész biztosan kizárólag ez lett volna a céljuk, ha a gyűlés történetesen junius első felében lett volna megtartva. Ez mindenesetre kel- i lemetlen lett volna, de könnyen napirendre lehetett volna térni fölötte. Azonban hamarosan kiderült, hogy ők bizony mint "demokraták’’ vonultak fel, aminek a következményei sokkal mészszebbmenőknek Ígérkeznek.

E felvonulás minden jele egy : újabb egységfront kísérletre mutat. A tragédia pedig abban rej• lik, hogy ezek a “demokraták" I épp ezt a kimondhatatlanul fon- i tos és nemes célkitűzésű Szövet■ séget, a szerencsétlen magyar i I ncp e potenciálison leghatható■ sabb felkarolóját szemelték ki- áldozatuknak.

I | Itt nincs szükség példákat fel- i sorolni. AZ EMBER olvasói előtt- ma már tisztán áll: ahol ezek- F nek a “demokratáknak" sikerül

a lábukat megvetni, ott többé fű

nem zöldülhet. Attól a perctől kezdve ott a demokrácia már csak idézőjelek között szerepelhet, de még idéző jelek között is csak addig, amig a “vonal’’ is 1 mét nem változik. Ott rögtön 1 megindul a vezetésért folyó harc, az aknamunka, a titkos frakció-! gyűlések sora, a személyek ellen indított rágalomhadjárat, a gyű-1 lések terrorisztikus levezetése, a szervezetnek a párt saját céljai- j ra való kihasználása.

Ez a sors fenyegeti a Demokratikus Amerikai Magyarok ! Szövetségét is, e “demokraták” vigyázzmenetben való felvonulásából ítélve. Sőt itt már nemcsak az előőrsökkel s felderíthető csapatokkal került szembe a Szövetség vezetősége vasárnap. Ezeknek a “demokratáknak" sikerült már mindjárt az első gyűlésen az ejtőernyős különítményüket magára a vezetőségi dobogóra feljuttatni, az IWO vidéki osztályainak egyik kiküldöttje szemé lyében.

Mi sem jellemzőbb eme “demokraták” mentalitására, mint az a kifakadás, ami az’egyik “demokrata" részéről a gyűlés után elhangzott:

“Mit szól hozzá, elvtárs! Annak a renegát Dr. Hollósnak volt epidermis az ábrázatán oda a platformra feltolakodni””, mondta méltatlankodva, ha tán nem is ezekkel a szavakkal, de ugyanezen értelemben és mélyen felháborodva. Ez a “demokrata” j már befejezett ténynek vette, hogy a Demokratikus Amerikai Magyarok Országos Szövetsége már az ö kontroljuk alá került a szent “egységfront” nevében.

Ebben áll a veszély, ami a Szövetséget fenyegeti. Ha a Szövetség vezetősége azonnali lépéseiket nem tesz éles vonalat vonni a saját nyílt célkitűzése és eme “demokrata” támogatói között, még csak reménye sem lehet árira, hogy széles amerikai tömegeket vonhasson maga köré.

Itt le kell szögezni azt, hogy jez koránts-em jelenti a kommunisták elutasítását a Hitlerizmus elleni küzdelemből. A Hitler elleni harc olyan széies fronton folyik, hogy ott hely és szükség van mindazokra, akik ebben az

ílet-halálharcban komolyan résztvesznek. Ez azonban korántsem jelenti a külömbözö egységek egybeolvadásának a szükségességét vagy kívánatosságát. Meg a <atonai szempontok is megkövetelik minden egység külön épségben tartását a harc eredményességének az érdekében.

Ez az álláspont ép olyan következetes, mint amilyen következetesen hívei vagyunk a Szovjet Unió százszázalékos támogatásának, anélkül, hogy a Szovjet Unió és az Egyesült Államok, valamint Anglia egybeolvadásának a követelésével egyetértenénk.

A Hitler megdöntésére irányuló harc a végső leszámolásában élet-halálküzdelmet jelent a fascizmus és a demokrácia között. Ebben a harcban teljes bizalmat csak azokba lehet helyezni, akik szivvel-lélekkel, következetes meg győződéssel hisznek a demokráciában és annak intézményeiben, minden hátsó gondolat és, mondani sem kell, minden idézőjel nélkül. Ami pedig a Szövetséget illeti, ez az ő részére nemcsak elvi kérdés jelenleg, hanem gyakorlati is. Az egységfront ezekkel a négy és fél hónapos “demokratákkal" soha sem bizonyult eddig tartósnak, akár hivatalos formában volt az megkötve, akár befurakodás révén. A velük való viszony ép úgy nem mutatkozott tartósnak a “Háború és Fascizmur Elleni Liga”-időkben, mint a Wheeler, Lindbergh, Coughlin és “America First”-társasággal való “Le a sorozással, le a Lease-Land törvénnyel, Hitlerrel békét követelő” vasúton való másféléves együttutazás idejében.

A Demokratikus Amerikai Magyarok Országos Szövetségének a jövője attól függ, mennyire lesz képes magát megóvni eme “demokraták” erőszakos "támogatásától". Ez az előfeltétele annak, hogy a milliós, vaiódi demokrata érzelmű, de a kommunistákkal szemben jogosan bizalmatlan amerikai tömegeket nemes célkitűzésének a támogatására megnyerje. E probléma megoldása a Szövetség vezetőségét olyan feladat elé állítja, aminek a megoldásában minden őszintén demokratikus érzelmű amerikai szimpátiájára számíthat.

New York, október 20.

VÖRÖS SÁNDOR. .

WILLIAM C. HECHT, Jr.

CAREER MAN OF REMARKABLE ATTAINMENTS

The enthusiastic support which William C. Hecht, Jr. is receiving from members of the Bar and others prominent in al1 fields of endeavor to insure his1 efection as Justice of the Supreme Court in Manhatan and the Bronx is based upon Hecht’s unusually high Qualifications for the judicial office.

Hecht is running on the Republican ticket with the endorsements of the American Labor, City Fusion and the United City Parties.

Born in East 74th Street on January 31, 1892, Hecht attended the regular public schools, Townsend Harris Hall High, the College of the City of New York and won his law degree at Fordham University Law School. All through his school career Hecht took an active interest in student affairs and was captain of the C.C.N.Y. baseball team.

In 1917 Hecht voluteered to take up flying and was assigned to the S. P. School of Military Aeronautics at Ccrnell University which he completed with honor. As a commissioned Lieutenant in the Army Air Service he served at various flying fields.

After his honorable discharge from the Army in 1919, Hech enterd the law office of Shearman and Sterling, 55 Wall Street, where he obtained an extensive experience in all the Federal and State courts.

In 1921 Hecht resigned in order to accept appointment as Law Secretary to Supreme Court [Justice Isador Wasservogel, which position he presently holds. During the past two decades’ in his present work he has been in constant (Consultation on facts and law in thousands of various important cases that come withtified with civic affairs and has in the Supreme Court for determination. He has won the high esteem of litigants and members of the Bar for his fortright, sound, understanding of all phases of legal jurisprudence.

As a result of character, ability, Judicial temperament and specialized training for the high judicial office he now seeks, former U. S. Attorney Charles H. Tuttle consented to act as chairman of the Lawyer’s Committee to aid his election. This committee includes members of the Bar of all political faiths, solely interested in placing a man on the Supreme Court Bench who is preeminently qualified for that office.

Hecht has been active in the American Legion from its inception. He is a member of Lexington Post of New York City and was representative to the Paris convention in 1927, a member of the Commanders Delegation which visited the allied countries. Hecht has long been idendone much to improve general business and living conditions in the Yorkville section as a member of the Yorkville Chamber of Commerce, Inc.

RU-BER-OID—ETERNIT COLONIAL TIMBERTEX Asbestos Siding

You can now have new, "stone-like" sidewalls with this absolutely fireproof siding, which never requires preservative treatment. It is economical in first [ cost and it practically eliminates upkeep expenses. It can be easily laid over old wood or stuccoed sidewalls, providing double insulation and thus reducing iuel costs.

KEYSTONE Home Improvement Co,

INC.

385 Hamilton Street, ALLENTOWN, Pa.

Telephone: 3-1475

ment and his fighting spirit won for him almost immediate success in his profession. Today he represents several of the countiv’s largest trade unions in important negotiations and litigation. He is a member of the Law Committee of the American Arbitration Society.

In politics Mr. Null has always been liberal. He was one of the founders of the American Labor Party and serves on many of its important committees.

Mr. Null is endorsed by the Bar Association, the Citizens Union and numerous trade, civi< and philanthropic organizations His election by a safe majorit) is generally predicted.