Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

42 As Ember NOVEMBER 1. Levél Vaszary Jánoshoz! Irta: LÁSZLÓ ALADÁR. csak nem römizel. Persze uj partnerekkel. Nem Gom­baszögi Ellával, úgy mint régen. Mert esetleg meg­tudja a Kiss Ferenc. De akár römizel, akár alszol: Jó éjszakát! Sőt: Jó éjsza­kát, Ócskái brigadéros! az első emeletet bérelte, meghívott vacsorára. Eddig nincs is az ügyben semmi különös és ettől te manap­ság nyugodtan Írhatnál an­tiszemita darabokat. A szép­séghiba azonban ott van, hogy ez a szomszéd dr. Sza­bolcsi Miksa, az “Egyenlő­ség” cimü zsidó-felekezeti lap szerkesztője volt. Miu­tán kedves nejed és te jól­laktatok a sólettel és a töl­tött libanyakkal, a szerkesz­tő ur, faját oly jellemző ta­pintatlan kíváncsisággal, érdeklődött anyagi viszo­nyaid iránt. Amikor pedig megtudta, hogy se égen, se földön nincs semmi olyan jövedelmed, amire támasz­kodni lehetne — felajánlot­ta segítségét. Azt mondta, hogy szerez neked segélyt a Pesti Izraelita Hitközség­nél, ahol neki nagy befo­lyása van. Majd egyszer, ha jól megy dolgod, visszafi­zeted. Becsületedre legyen mond­va, te erre igy szóltál: — Kedves eszerkesztő ur, igazán nagyon köszönöm a jóságát, de valamire figyel­meztetnem kell • •. Én ró­mai katolikus vagyok. Sőt mi több Vaszary Kolos, Ma­gyarország volt hercegprí­másának az unokaöccse... Gyermekkoromban mindig Esztergomban az érseki pa­lotában vagy Ralatonfiire­­den nyaraltam Kolos bácsi­nál. . • Viszont Szabolcsi becsü­letére legyen mondva, ő pedig igy válaszolt: — Az nem baj, fiatal ba­rátom,. Mi erre nem né­zünk. . . Két nap múlva beállított a postás és egy segély-utal­ványt hozott a Pesti Izrae­lita Hitközségtől — Vasza­ry Kolos, néhai esztergomi érsek, hercegprímás unoka­öccsének. Ez igy ment egy idtjig, azután jött az első darabod. Te “a világot jelentő desz­kákon” kissé esetlenül ha­joltál meg — az én frak­komban. Jött az első siker, a tantiéinek, mozi-pénzek és neked többé nem volt szükséged a frakkomra és a hitközség segélyére. Magad mesélted el nekem többször ezt az esetet, azzal [a méla tanulsággal, hogy amikor baj volt, a zsidók siettek a hercegprímás unokaöccsének segítségére. Nem Chernoch János kül­dött pénzt, hanem Stern Samui i Jani, nem hiszem, hogy valaha visszaküldted yolna a felvett segélypénzeket, Pedig azoknak^most bizo­nyára szükségük van min­den fillérre. Ha egyszer nincs más dolgod és vala­melyik antiszemita-izü da­rabod sok pénzt hoz, küld lel nekik. Azt hiszem a /Jo­lánt feldolgozni és lélektani alapon megmagyarázni. Az ok, ami miatt e leve­let intézem hozzád sokkal nyomosabb és sokkal fon­tosabb. Abban a bizonyos “Cenzurátlan budapesti le­­vél”-ben azt olvastam, hogy uj darabjaid sikerét annak köszönheted, hogy biztos érzékkel eltaláltad a mai ízlést, vigjátékaidban min­dig van valami antiszemita­­iz, amit a mai szinházbajá­­rók nagyon élveznek. Nos, kedves Jani, ez az, amin végtelenül csodálkoztam. Hivatkozhatnék most Jób Danira, Bárdos Artúrra, Ro­­boz Imrére, Wertheimer Elemérre, egészen le Juhi Marcellig, az összes nem­árja s z i n h á zigazgatókra, akik készségesen adtak ne­ked teret, színpadot, olyan időkben, amikor semmi okuk se volt félni vagy megijedni tőled. Hivatkoz­hatnék a közönségre, amely abban az időben támoga­tott és amely szintén nem volt teljesen árja. Hivatkoz­hatnék a színészekre, Törzs Jenőre és a többiekre, akik sikerre vitték darabjaidat, s akik szintén bajban van­nak a mostani időkben. Mon dóm. hivatkozhatnék mind­ezekre, de nem teszem, mert bizonyára találnál mindenre valami ügyes ki­fogást. Nem a volt igazgatóid, színészeid, közönséged mi­att döbbentem én meg, ami­kor értesültem arról, hogy bizonyára ügyes és mulat­ságos darabjaid a mai kor követelményeinek oly mo­hón igyekeznek megfelelni. Nem erről van szó! Hanem van a te múltadban egy korszak, amit kevesen is­mernek és amiről szorgos tevékenységeid közben úgy látszik magad is elfeledkez­tél. Engedd meg, kedves Jani, hogy én, mint nyugalmazott barát felfrissítsem halvá­nyuló memóriádat. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt nem voltál se hires, se gazdag, se szerző, se fő­rendező, se igazgató. Nem volt autód és villád se volt Budán. Vacsora-gondokkal küzdő senki voltál. Fiatal házas, nyomasztó kilakolta­­tási-álmokkal. A végrehaj­tó házikabátot tartott ná­lad, mert olyan gyakran volt dolga a lakásodon. Egy kis budai házban laktál, ahol összesen három lakás volt. Ilyen csepp házban persze nem maradhat titok­ban a többi lakó előtt, hogy az egyik lakásban baj van. Megtudták, és az egyik, aki Kedves Jani, innen-onnan bárom éve lesz, hogy utol­jára beszéltünk egymással. Azóta sok szomorú és ke­vés vidám dolog történt ve­lem. Őszintén szólva na­gyon régen nem is gondol­tam rád, aminek nincs is semmi különc* oka, egysze­rűen csak az történt, hogy az a másik világ és annak az emberei lassanként kies­nek tudatomból. Eltávolod­nak és elhomályosodnak. N é h a n a pján rajtakapom magam, hogy nem tudok felidézni régi pesti arcokat, elfelejtek neveket s lassan­ként már jobban tudom, hogy hol van a Beverly Hills Hotel, mint a jó öreg Vadászkiirt Szálló, vagy a los angelesi Pershing Place, mint a Tisza Kálmán tér. Hiába, három év nagy idő és tízezer kilométer borzal­mas nagy távolság. Néhanapján, ha itt Holly­woodban összejönnek ma­gyarok (vagy ha jobban tetszik: ‘ ‘ szóig álatonkivüli magyarok”) és valaki azt mondja “Egyed visszavonta a Marton Gyuri elleni táma­­aást” hülyén néznek egy­másra az emberek, mintha valaki kínaiul beszélt vol­na. Ki az az Egyed? És mi az, hogy visszavonta? Hát irt valamit? És hova? És mikor? És ki olvasta? És kit érdekel? Igen, igen. igy van! Saj­nos, vagy hála Isten lassan­ként értelmetlenek lesznek az “óhazai” ügyek. Egyed is csak Negyed lesz, sőt még | kevesebb! Rád, kedves Vaszary János, őszintén szólva beláthatatlan idő óta nem is gondoltam, csak most véletlenül, amikor Az Emberben, egy eenzurálat­­lan budapesti levélben ol­vastam a nevedet és meg­tudtam. hogy az egyik bu­dapesti színház a tied, igaz­gató ur és főrendező vagy, s darabjaidat szakadatla­nul játszók a pesti színhá­zak. Ezen nem is volt sem­mi feltűnő, mert tagadha­tatlan, hogy értesz a szín­házhoz, darabjaid is min­dig mulatságosak voltak, ha mindjárt egy kissé sű­rűn ismétlődött is bennük az a jelenet, amikor a hős­nő virágvázákat és tányé­rokat dobál a hős fejéhez. Amiről te nem is tehetsz, mert egész életedben csak olyan nőkkel volt dolgod, akik ilyen illetlenül visel­kedtek veled szemben. Ez azonban nem tartozik rám, majd egy későbbi boldo­gabb kor Vaszary-kutatója fogja ezt a körülményt an­nak rendje és módja sze-Circle 7-1538. BIOLOGICALS HOSPITAL SUPPLIES ANALYTICAL TESTS WINDSOR CHEMISTS, Inc. S. M. SCHULTZ, Chemist 1419 SIXTH AVENUE Corner 58th Street, « NEW YORK CITY SPECIAL DISCOUNTS TO ALL MEMBERS We carry a complete line of DRUGS, COSMETICS, PERFUMES AND SUNDRIES SOK SZERETETTEL ÜDVÖZLI K FERI BÁCSIT ÉS A JUBILEUMRA MINDEN SZÉPET ÉS JÓT KIVANNAK: KIS BARÁTAI: BOBBY és TOMMY hány uteában van az irodá­juk. De neked ezt jobban kell tudni. Te jártál oda se­gélyért. Itt Hollywoodban most nappal van. Süt a nap, zö-1- dek a pálmák. Pesten hajnal van. Te békésen alszol. Ha-

Next

/
Thumbnails
Contents