Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember 41 Miért csináljuk? Irta: RÓBERT OSZKÁR. Tizenöt éven át, szintéi hétről-hétre elmondtam Az Ember hasábjain, amit éreztem. Az érzéseket és a gondolatokat, amiket a világ folyása, az esemé-J nyék kiváltottak belőlem. Miért tettem ezt az egész idő alatt? Mi hajtott reá, még a legsivárabb', legre-1 ménytelenebb, legfájdalmasabb időkben is? Miért tettem, miért rágódtam a dolgokon, amelyek “semmit sem hoznak a konyhára”? Miért nem hallgattam azokra, akik azt mondták: “maga szegény futóbolond Don Quihotte, mit izgnl még a magyar dolgokon, maguk úgy sem jönnek többé már soha, maguk végleg meg buktak, törődjön inkább az tij életével” stb. Miért nem hallgattam azokra, akik azt mondták, kár politizálni, amikor egyébként oly szép az élet, pláne kár annak, aki már egyszer nagyon megégette magát s kiilömben is születésileg handicapelt? Miért csináltam, miért csináljuk? Komor és súlyos időkben éri meg Az Ember ezt a jubileumot. Nincs, nem lehet igazi jubileumi hangulat. Éjfekete felhőkkel tele az égbolt s nagy, mérhetetlen nagy átalakulás küszöbén vagyunk. Döntő, óriási bare folyik, milyen irányban történjék a világ átalakulásai Felemelkedjék-e az ember az igazság és testvériség tisztult régióiba, valóban hozzá méltó életbe, vagy elsülyedjen a mechanizáll kőkorszak barbarizmusába í Most válik el a gigászi küzdelem s az lesz a nagy, az igazi ünnep, amelyre mi várunk, ha ennek a lápnál eszményei fognak győzni és lehámlasztják az emberrő ami állati visszamaradt benne, az egymás gyilkolását, az egymás megrablását. Ha eljön az igazabb boldogabb civilizáció világa, amelyért harcolni annái szivósabhan kívántunk, minél keményebb és keservesebb lett az életküzdelen és minél inkább megsoka sodott a szenvedés. Amikor ma megállunk egy percre s visszanézünk a múltba, érdemes volt-e volt-e értelme, célja, holot a lefolyt tizenöt év alat csak visszafelé ment a világ, csak a sötétség és bestialitás lett nagyobb és hatalmasabb, — nem sajnáljuk a munkát, az energiát a szivünk eltékozolt idegrostjait, amelyekkel áthevültük az idők fordulatait Minden reménytelenség minden csalódás, minden RÓBERT OSZKÁR 1915 telén a kaposvári Főuccán a helyi szerkesztővel mentem, amikor (iöndör Ferenc a drága kisfiával szembe jött. Ott ismerkedtem meg vele és soha többé el nem váltunk, személyileg akármily messze is kerültünk egymástól. S amikor Horthy börtönében ültem és nem szólhattam, e sanyarú években is vigasztalt, hogy Göndör Ferenc helyettem, értem, értünk s a jobb jövőért hadakozik fényes elánnál a fehér terror ellen ott Bécsben-.... Budapesti megindulása óta vagyok munkatársa Az Embernek. Soha nem volt dogmatikus pártlap, soha nem volt papirosszaga a mondanivalóinak, soha nem volt dohos a hangja, mindig életszagu és igazságszagu volt, mint Göndör berenc egész egyénisége. Nem rideg elméletek és szigorú pártelőirások, de EMBERSÉG lobogott és SZÍV dobogott minden sorában. Ez volt a varázsa, amellyel ellenállhatatlanul hatott s amellyel oly sokunkban tartotta a lelket. S ezért sem tudtam abbahagyni a reménytelenség sok éve alatt. Most mintha ismét csillogna a remény. Annak a reménye, hogy amit a múlt háború utáni forradalmak német és más országi vezérei tapasztalatlanul elfuseráltak. azt talán most, ha lesz a mi éleiünkben még egy uj nagy alkalom,' a lefolyt húsz év borzalmas és vészes tapasztalatain és tanulságain okulva, M Á SKÉNT csináljuk meg, mint annakidején. Jobban, alaposabban, véglegesen! Megvallom, a miért?-nek ez a legfőbb oka. Ez hajtott mindig, erre adtuk rá az életünket, ez a végső magyarázata, hogy nem tudtunk azóta sem hallgatni. I Mindig éreztük és ma is érezzük, el kell jönni az uj alkalomnak, ki kell harcolnunk, ha rá is megy az egész életünk. S amikor most, mintha arrafelé sodródna a világ, hadd nyugtassuk meg a dogmák álpuritánjait, a csak önmagukat tisztességeseknek, sől szenteknek velőket, akik tizenöt évig alig vagy fonákul hallatták szavukat, de most a csalhatatlanság és tökéletesség Olympusáról tekintenek le reánk: mi harcoltunk ez egész idő ■Miatt, mi sohasem bújtunk némaságba s a mi harcunk tiszta, emberi és magyai demokratikus és szociális harc férfi-munka volt. Soha ehhez a harchoz, soha önmagunkhoz hűteknek nem voltunk és nem leszünk. Most, amikor beérnek az idők, legkevésbbé! uj bánat, uj tragédia dacára is reményt adott, hogy szólhattunk, hogy elmondhattuk, ami a begyünkben van, hogy kiordithattuk és kisírhattuk magunkat, hogy könnyítettünk a szivünk fájdalmán és hirdethettük a bitet, amelyben sokszor hit nélkül is nem szűntünk meg hinni. Lelki szükséglet volt és engedtessék meg nekünk, akiknek e harccal telt el a java életünk, enynvi nagyképűség: emberi kötelesség. Sokszor azt hittük, megfulladunk az igazságtalanság borzalma feletti keserűségünkben és dühünkben. De hogy megírtuk, kipanaszkodtuk, világgá kiálthattuk zokszavunkat, hogy felhördülhettünk és üvölthettünk az éjszakában, — megenyhitett és uj erőt csíráztatott bennünk. Dollfuss, a világtörténelem egyik legesztelenebb “politikusa” 1934-ben, Bécsben az ajtónk előtt lövette szét a hitler-eilenésségben legmegbízhatóbb munkásságot s bent mi mór irtuk s küldtük az ostorozó cikket Az Embernek. S amikor Bécsben minden összedőlt, a megrázó hatását is Az Embernek írott cikkekben tomboltuk ki. Londonban estétől reggelig szakadatlan hullott körülöttünk a bomba s a shelter félhomályában cikk Íródott Az Ember számára, amikor nem is tudtuk, eljutunk-e a végéig-. S hány más példát tudnék még felsorolni arra, mit jelentett Az Ember ez időben. Mint annyi másoknak, micsoda lelki klinika volt e sorok Írójának is, hogy mindig siethetett elmondani e lapban embertestvéreinek, magyar testvéreinek, amit érzett s amit óhajtandónak vélt. S ami azonfelül e laphoz kötötte: hogy ezt mindig száz százalékig őszintén tehette. E lap szerkesztője állt emberi mivoltához, érzéseihez és hitéhez legközelebb és csaknem mindig megértette magát vele. From a Good Wisher New York város szavazó polgárainak óriási többsége fogja ismét polgármesterré megválasztani LaGUARDlA-t NOVEMBER 4-én A magyar származás». amerikai választópolgárokat semmiféle kortesf©gással nem lehet eltéríteni La GUARDI A-tél. ROOSEVELT elnök is UGuardia újraválasztását tartja New York város érdekének. Teljesen osztjuk Roosevelt elnök véleményét és NOVEMBER 4-én zárt sorokban szavazunk LaGUARDIARA.
