Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
November 1, 1941. AZ EMBER zet, a háború magyar menekülőinek kálváriás élete szükségessé tette a Committee működésének kiszélesítését, ezzel kapcsolatosan a bizotság átszervezését. A minden oldalról megnyilvánuló nagy érdeklődés lehetővé tette, hogy az American Committee for Hungarian War Refugees keretében egyesítsék az amerikai magyarság szellemi és erkölcsi erejét. A bizottság egyik legutóbbi ülésén megtörtént az átszervező munka, megválasztották az uj vezetőséget és a tisztikart, mely következőkből áll: Elnök: Göndör Ferenc, pénztáros: Dr. Weinberger Áron, ügyvezető titkár: Békessy Imre, a végrehajtó bizottság delegáltja: Hans Habe, titkár: Erdős Árpád. A végrehajtó bizottság tagjai: Ábrahám Pál, Dr. Aufricht Gusztáv, Dezső Alajos, Concha Margit, Cettel László, Darvas Lili, Faragó László, Fodor László, Dr. Földes fenő, Fuller Dean, Maria Ginsberg, továbbá Reverend Harsányt László, Hartstein A. Benjamin, Dr. Hegyi Jenő, Hoff mann Jakab rabbi, Herczeg Géza, Ignotus Hugo, Dr. Kaufmann Pál, Dr. Kempfner József, Dr Keresztúri Camilla, Kelen Imre, Kiss Rezső, Korda Sándor, Krémer Sándor, Dr. Lengyel Emil, Lengyel Menyhért, Dr. Loránd Sándor,, továbbá Lakács Pál, Marton György, Dr. Mark Béla, Mayor Henry, Dr. Miklós Oscar, Nadányi Pál, Pallós István, Dr. Magyar Ferenc, Pogány Willy, Robert Oszkár, Rátkai György, Silberman Ábris, Dr. Schweiger Ödön, Dr. Székely Vilmos, Szőke Szakáll, Reverend Takaró Géza, Tolnai Károly, Dr. Vámbéry Rlisztem, ,Vértes Marcell, Váradi Fred, Dr. Weitzner Imre, Dr. Winter Mintás, Wisztreich Ede és Rév. Zákány Gyula. A Committehez újabban a következő adományozások történtek: Dr. Loránd Sándor .$25, Szőke Szakáll $20, Czettel László $10, Dr. Fölács Jenő $5, Hamburger László $2.50. Az American Committee for Hungarian War Refugees központi irodája 44 Beaver St. (Room 1011, telefon: ROwling Green 9- 1649) alatt működik s készséggel áll rendelkezésre úgy az Európában sínylődő magyar menekülők, mint az időközben Amerikába érkezettek ügyeiben. csak akkor ébredtek 1914— Levél Göndör Mikihez ■ . , • ■ a tizenötéves ''Emberi-rőt Irta: HANS HABE j Mikikém: (akit nem felejtek el soha és aki bennem élsz, ahogy í éltél: nem a mariahilfi kórház szürke szobájában, hanem a naschmark- '■ ti játszótéren, a wienzeilei könyvtárban, vasárnap délutánjaink meleg félhomályában, a reichenaui erdőben vagy a badeni tavonJ' Mikikém — ugy-e megengeded, hogy valami olyanról beszéljek, ami Téged, tudom, most is nagyon érdekel, mint ahogy érdekelt mindég “AZ EMBER’’-ről — “AZ EMBER”-en kivid pedig az emberről, aki neked “AZ EMBER”-nél is többet jelentett, Göndör Ferencről, a Te P e j i papádról. Szeretnék beszélni veled, Mikikém, “AZ EMBER” -röl és az emberről, holott én, aki Göndör Ferenc közelében élek, távolról sem tudok annyit róla, mint Te, aki éjjel-nappal ott őrködsz fölötte, aki vi-\ győzöl, hogy szórakozott fejével ne fusson valami i “bus” alá a 79-ik ucca sarkán, hogy ne feledkezzék HANS HABE meg teljesen önmagáról sok száz mással való törődésében, és hogy megtartsa egész harcos eicjét a viliig nagyjaival való egyenlőtlen harcában. De én, Mikikéin, valahogy agy képzelem a földöntuli életet, hogy Ti odafönt csak a döntő és végső dolgokkal foglalkoztok és hogy nektek, jutalmul földi szenvedéseitekért, a Jóisten nagy szanatóriumában eltitkolják azt, ami az életet tulajdonképen elviselhetetlenné teszi: ugg’anis A RÉSZLETET. Én a mennyországot úgy képzelem, hogy ott az újságnak valamilyen egész különleges fajtája jelenik j meg. Tudod, hogy itt Amerikában, ahol most élünk, szokás a lapokat előre darálni — a nagy illusztrált magazinok itt szeptemberben már a karácsonyi dátummal jelennek meg. Nálatok, odafönt persze hónapok helyett években gondolkodnak. Nálatok valószínűleg éppen most jelennek meg az 1943 karácsonyi számok, amelyek beszámolnak arról, hogy 1942 végén máglyán égettek el valami Hitler álnéven garázdálkodó Antachristust — “quelquespart sur la térré”... Ti, odafönt, álugor jótok a földi fejlődést és sinylődést, nektek odafönt eltitkolják a bajokat, amíg tartanak, titeket megóvnak a Rossz ama helyi és helyzeti győzelmeinek megismerésétől, amelyek persze úgyse változtatnak a Jó végső | diadalán. Akik az első vij lágháboru alatt ott fönn voltak a Mennyben bizonyára GÖNDÖR MIKI , 1918 szörnyű valóságára, amikor a Kaisert már átlódították a holland határon és amikor odafönt megérkezett a nagy háború utolsó utasa is, az a szegény tkis magyar katona, aki akkor bukott el egy haslövéssel, amikor valahol Észak-Franciaországban elhallgatott az utolsó ágyú. Ezért aztán nem is tudom, Mikikém, hogy eljut-e hozzád ez a levél; a mennybeli Bermudákon ott ülnek talán a fehérszárnyu cenzorok, akik megvédenék benneteket a rossz hírektől, \mint ahogy a gondos ápoló nem tűri, hogy a kavargó ucca híreivel nyugtalanítsák a beteget. Ti ugyan nem vagytok betegek — a betegek inkább MI va| gyünk—de megértem, hogy félnek ott az égben, hogy Ti, ha egyszer megtudjátok, hogy mi történik idelent, szárnyaitokra keltek és lejöttök rendet csinálni. Igazuk van azoknak, akik étitől tartanak. Nem tudom elképzelni, Mikikém, hogy Te ne hagynád ott az egész békés mennyországot, ahol nyomorult ucea-gyerekek helyett jólápolt és rózsás önkéntes kis kolportörök árulják a jövőévi lapokat— nem tudom elképzelni, hogy ; Te ne rohannál le erre a 'saját keserű levében fetren- I gő földre, ha elárulnák neked, milyen nagy bajban van itt lent a Te Peji papád. Ne, Mikikém, ne ijedj meg! L átlak tágranyilt, csodálkozó gyermekszemeiddel, kis hálóingedben kifutni a gyermekszobából, mert azt hallottad, hogy a szobában, mellettünk, a Te apád felsóhajtott. Kifutsz, hosszu pirosszegélyes háló! ingedben, belekapaszkodsz gömbölyű kis kezeiddel a Te Peji papádba, hallom, hogy beszélsz vele, majd visszajössz és visszábujsz az ágyba: Minden rendben van, mondod.összeráncolt homlokoddal, komoly kis fejed egy határozott mozdulatával megállapítod, hogy mindent rendbe hoztál és végül elalszol, mert úgy érzed, hogy a Peji papádnak nem történhetik baja, ha Te itt vagy mellette. Ne ijedj meg, Mikikém, ne fuss át a másik szobába: a Te’ Peji papádnak nincs semmi “különös” baja. Harcol és küzd, mint minden ember, hiányzol neki, szörnyen, változatlanul, fájdalmát dédelgető fájdalommal, felfakad sokszor a régi seb és ő vérzik a régi MOST SZOMBATON ESTE AZ EMBER műsoros jubileumi táncestélye ~ —a Yorkville Casinoban (210 East 86th Street).:......._ _ ~
