Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
40 Az Ember NOVEMBER 1. Mérleg az első amerikai félévről Irta: HAJNÁL JENŐ ‘■lAz Ember” 15 éves amerikai szolgálati idejének megünneplése csaknem egybeesett egy dátummal, amely ha nagyon erőltetjük, szintén jubileum-jelleggel hivalkodhatik. Október 13-án, Kolumbus napján, volt pontosan egy félesztendeje annak, hogy átléptem Amerika küszöbét. Földünk ezalatt rendes évi sétájának felét tette meg a Nap körül, és bár "‘Az Ember” kerek harmincszoros előnyt vett velem szemben, (az arány 1:30) nézzék el nekem, ha a harminc féléves amerikai "Az Ember” jubiléumából elcsenek egy kis morzsácskát ennek az egy féléves öreg, örökzöld yankeenek is, aki vagyok. Elvégre “Az Emberihez születése óta szoros szálak fűznek; ó be sok ólmot olvasztottunk és mennyi fekete nyomdafestéket pusztítottunk egyesült erővel Budapesten és Bécsben — nem főbenjáró bűn tehát, ha friss jövevény létemre a magam halk, kis ünnepét belelopom az amerikai földön fciterebélyesedett “Az Ember” nagyszabású jubélTumi ünnepségébe. 'Jó Mikes Kelemen, akit “Az Ember” emlékezete óta agyonkompromitálok, b’zony halóporában is rámfÖrmed: — Mit tülekedsz, pajtás? Kedves Kelemen, hagyjon csak engem tülekedni és tolakodni, ■Amerikában muszáj, mert külömben sohasem lesz belőlem prédikáciős halott. Hogy ide elértem, és itt vagyok Amerikában, tulajdonképpen ez is tolakodások hosszú sorának eredménye. Egész életemen át szemérmesen titkoltam, milyen vad tolakodó természet rejtőzik e gúnyában. De pazaroltak volna kissé több figyelmet szerény személyemre, meglepődtek volna, hogy micsoda állhatatos könyöklésekkel vágtam magam át a sok országhatáron, amelyek minduntalan elzárták utamat. Milyen fürgén tolakodtam kifelé a francia koncentrációs táborokból. És hogy nyüzsögtem, tolakodtam, jó nevelésemről szinte megfeledkezve, a külömbözo konzulátusok előszobáiban. Tül- és tolakodtam Pärisban, tolakodtam Marseilléban, Madridban és Lisszabon-i tolakodásaimról külön regényt lehetne Írni. Rémregényt. Itt, a farizeus hicemistákkal úgy kellett harcolnom hajóért, miként a genovai Kolumbus Kristófnak a spanyol királyi udvarral, amig végre őfelségéik hozzájárulni kegyeskedtek, hogy Isten hírével utazhat Amerikát felfedezni Ami azért is fontos volt, hogy néhány száz év múlva legyen egy ország, shova majdan Hitler elől menekülhetek . . . Energiám utolsó foszlányaival sikerült felkapaszkodnom a GÁZA nevű portugál teherszállító hajóra,' amely tekintélyes számú tonnából álló parafarakománnyal március végén indult el a lisszaboni kikötőből az Uj-világ felé. Jorge, a portugál hajópincér megosztotta velem kabinját, és a pilótahajók kivontatták a Gázát a nyílt tengerre. Háromszoros hurrá! Hajónk büszkén szelte a hullámokat. Csak ne találkozzunk német tengeralattjárókkal, vagy horogkeres-ztes zsebcirkálóval. Ilyesmit még a szárazföldön is szivból utálok, holott a szárazföldön többé-kevésbé mécffscsak biztosabban érzem magam, mint a tengeren. (Ne felejtsük el: elsőizben járom az Óceánt.) Jó sorsunk vigyázott ránk, nem mulasztván el egyúttal leadni a figyelmeztetést: senki se legyen elbizakodott és senki s;e játsza a blazirt nemimádkozót, aki napjainkban a tengeren utazgat. A hajók, amelyek egy ködás reggel a Gázát feltartóztatták, szerencsére angol hadihajók voltak. Zászlőbeszéddel nagy vita folyt, amelyből egy szót sem értettem. Egyszerre az egyik brit hadihajó csónakot bocsájt a vízre, fegyveres matrózok szállnak a kiscsónakba, amely egyenesen felénk tart. Minden ember a fedélzetre és kezeket fel! Lövésre tartott revolverrel mindenkit igazoltattak a kedves angol matrózok. Azt a két portugál köztársasági — spanyol harcost is, — akik papír nélkül, mint feketeutasok jöttek a Gázán. Szegények, ezek is keringenek a világűrben, otthon nem kapnak munkát, csak börtönt, Amerikában nem szállhatnak partra. A határozat: Gibraltárba viszik a hajónkat. Annyi baj, megyünk Gibraltárba! Igaz, hogy arrafelé a tenger egy kissé aknákkal van kirakva, és az ellenséges buvárhajók is pimaszszabbak, de a kapitányunk már intézkedett: mindenki számára kiosztották a mentőövet. Nyomban felpróbáltam a parafával bélelt mellénykét, mintha rámszabták volna. Kicsit komikusán festek ugyan benn, mégsem hiszem, hogy a cápák röhögni fognak rajtam. Semmi humorérzékük nincs ja cápáknak, mindenük a gyomor, a zaba. Azon töröm a fejem, hogy lehetne a parafát ólommal kicserélni a mentőövben? Az ólom .tartósabb, mint a parafa. Hátha napokig kell hánykolódnom a hullámokban. Na és ha már benne vagyok a csereberélgetésben őlomnehéz szivemet viszont jó volna parafával kicserélni. (“Szivet cseréljen az, ki hazát cserél!” mondja a költő. A zord jelenre átírva: “Inget cseréljen az, ki hazát cserél!”) Nagyszerű fiuk ezek az angol matrózok. Vidámak, hetek óta keményen dolgoznak a tengeren, életre-halálra, mégis milyen frissek és- játékosak. Egész nap karikadobással szórakozunk a fedélzeten. Estefelé újabb titkos jelbeszéd a hadihajóval. A vége: mégsem megyünk Gibraltárba. Vissza az egész. Az angol különítmény érzékeny búcsú után elhagyta a Gázát, amely teljes gőzzel visszapenderül az amerikai útvonalra. Jó távolodni Európától. Ott uj M. Lichtman's Specialty Shop HARISNYÁK - KEZTYÜK - FŰZŐK ÉS NŐI FEHÉRNEMŰK 1492 FIRST AVENUE NEW YORK CITY Near 78th Street - Phone: RHinelander 4-8612 _kép rend készül és én még a régi világ egyik legrendetlenebb embere vagyok. Bizonyos-, hogy súlyos kifogásaim és összeütközéseim lettek volna az uj renddel, amelyet Hitler ur a saját mására csinál. Nem szólva arról, hogy ez az uj rend is mennyire nem szenvedhetett volna engem. Mindenképpen ügyes dolog tehát, Európát elhagyni és ezzel a hajórakomány parafával beállítani Amerikába. — Mit hoztál Jenő bácsi? — Kérdik majd az amerikai gyerekek. — Parafát, — válaszolom kissé zavartan. Tizenhét nap és tizenhét éjjel szeltük a tengert. Az ut további részéről semmi nevezetesebb feljegyeznivaló. Éjszakánként nem mertem aludni, féltem Jorgetól. Ez a Jorge ugyanis nem csak pincér volt, de ő ölte meg a hajón velünk utazó néhány csirkét, házinyulakat és a két ürüt. Ugyancsak ő szúrta le kegyetlenül azt a jámbor ökröt is, akit mint élő konzervát vittünk magunkkal. Mihez kezdek, ha egy éjszaka Jorge az én tarkómra kap gusztust. Az ember Hitler birodalmából jön s tele van legörültebb agyrémekkel. Bocsánat, szenyor Jorge az inszinuációért, Ön egész éjjel becsukott szemmel aludt a díványon, és élesre fent kése is, amellyel a birkák és az ökör torkát elmetszette, ott hevert az asztalon, békésen és ártatlanul, becsukott pengével. A tizenhetedik napon nagyot trombitált a Gáza, befutottunk az amerikai felségvizekre. Már a sirályok és repülőgépek szállták körül a hajónkat Nézzetek oda: egy hatalmas, talár, 300 éves teknősbéka emelkedik ki a tengerből. Amikor meglátott, a viz alá bukott és csak a hátsó felét mutatta nekem. Emberek közt az üdvözlésnek ez a formája nem mondható éppen barátságosnak. Sőt. Lehet, hogy a teknősbékáknál más a szokás. De nincs kizárva, hogy ez a teknósbéka, az első amerikai lény, akivel amerikai territóriumon találkoztam, direkt sértő szándékkal fordította felém kecsesnek nem mondható hátulját. Tán azt is mondta: Götz von Berlichingen. Én ezt ugyan nem hallottam, mégis úgy magyarázom, hiába is próbálná szépíteni: csak rossz kabbalát jelenthet számoma a teknősbékának ez a félreérthetetlen mozdulata. Betegen és nagy lázban szálltam partra április 13-án. A doktor azt mondta, hogy tüdőgyulladás. A lázmérőben a higganyoszlop 105 fokig szökött fel. Első amerikai partralépésemkor ilyen nagy lámpalázzal küzködtem. Immár hat hónapja, hogy élem Amerikát, de úgy látszik, hogy a lámpaláz nem akar megszűnni. Innen a dadogásom, mikor a fennálló kereskedelmi törvények iránti tiszteletből kötelességemnek tartom, hogy megcsináljam az első amerikai félévem mérlegét. Tisztelt Közgyűlés! A háborús konjunktúrád viszonyok, az Európában dúló leírhatatlan rettenetek, amelyek állandóan éreztetik lélekölő hatásukat, rossz kilátásokkal kecsegtették kis vállalatomat. Ha meggondoljuk, milyen passzívákkal kezdtem — és csak passzívákkal — csodálkozni kell, hogy még nem csuktam be véglegesen a boltot. Az európai emlékek szörnyű tehertételenként szerepelnek bilancomban. Nagyon rámfeküdtek és nagy gátakat képeznek lelkemben. “Az Ember” megindulása alkalmával szimbolikus plakáttal árasztotta el Budapestet. Egy izmos férfi rács mögött áll és rázza a rácsot, ki akar törni börtönéből. Ez a lett “Az Ember” emblémája. És neki sikerült is 15 évvel ennek előtte nagy erőfeszítéssel a börtönrácsot kiemelni helyéből és áttelepednie a szabadság hazájába. Nekem, szegény flótásnak tovább kellett rázni a rácsot, sokszor nem csak szimbolikusan, nanem fizikailag is ,miután több ízben ténylegesen rács mögé helyezhettem. De addig rázogattam,1 amig én is valahogy ideszabadultam a szabadság áldott földjére. Sajnos azonban a börtönrács rázása — egyetlen aktivitásom __ annyira belémidegzödött, hogy már nem tudom abbahagyni. Döngetem és rázom tehát egyre tovább a rácsot: szeretnék megszabadulni önmagámtól. Továbbá a rádió cimü intézménytől, amely ilyen híreket mond, hogy Hitler fordái Moszkvát ostromolják, akasztanak Parisban, Prágában, Szerbiában és Magyarországon. Éhenhalnak Európában. És most a japánok is izegnek . . . Kell-e bizonyítanom, hogy'ilyen körülmények között a legszerencsétlenebb ötlet humoristának lenni,még Amerikában is? Oh, mennyivel bölcsebbek voltak felejtehetétlen barátaim, a vitriólos szátiráju Anton Kuh, és ifjúkorom óta drága pajtásom, a legnagyobb magyar komikus, Kabos Gyula, akik inkább a halált választották, semmint azt, hogy e szörnyű világban humorizáljanak. (Azonos, kész tervvel jöttem meg magam is, de könnyelműen, meggondolatlanul jobb időkre halasztottam.) A tény egyszerűen az, hogy a humor ma nem cikk. Fanyar, fájó, könnyes, keserű, akasztófa és buskomor. Egyébként is az amerikai piac humorban felette el van kényeztetve, őszülő fejjel sürgősen más drsáb után kell néznem. A “keep smiling” jelszóval is állandóan meg vagyok akadva. Nem tudok mindenhez mosolyogni, bár az amerikai magyar berkekben olykor olyan események zajlanak le, amelyeket lehetetlen mosoly nélkül megállni. Vagy sirás nélkül? Tessék sírni, ki úgy, amilyen a temperamentuma. Én mosolygópárti vagyok és szigorúan tartom magam Ady Endréhez, aki a “Margittá élni akar” cimü verses regényében ezt irta: “Tessék harcolni annak, aki tud S aki nem tud, annak nevetni tessék. A nevetés tán az egyedüli, Amely felment komoly bolond mérésektől. Nagy rémeiket a napok most ontják: Nevetni tessék, vagy dobni a bombát.” Ezenközben átarr.erikálizálájom lassú léptekben halad előre. Egyszer már megpróbálkoztam chewing-gummal. Régi kérődző vagyok, régi rágódó családból származom, de mégsem Ízlett ez a rágógumi fodormentás illatával. A szép nem mennyi bájos képviselője ül a subway ben és dolgozza szájával ezt a chewing-gummot. Sok édes szájacskának más beosztást tudnék . . . Pardon, már nem is szóltam, én mint ág rólszakadt refugee kopott, üres aktatáskával és nem mint reformátor jöttem Amerikába. Pontos kimutatással nem szolgálhatok, hogy hányszor hallottam 6 hónap alatt gramofónon azt az érzelmes magyar müdalt, amelyben az illető úriember bejelenti, hogy néhány nap múlva mégis meglesz egy illető hölgynek az esküvője. Az esküvőn ö is ott lesz és elbújik az oszlopok mögött. Azután a menyasszony elmegy haza a boldog férjjel, ő is elmenne, de nem tudja, hogy hova. Pontosan nem tudom, de nagyon sokszor nallottam itt ezt a nótát. Miután nekem is hasonló problémáim vannak, nem tudok innen hova menni, felhívom uraságodat, üljünk egyszer össze és beszéljük meg együtt az ügyet. Az embernek tudnia kell jó előre, hogy hova menjen. Ne mindég az utolsó percben kapkodjon. Tisztelt Közgyűlés, ezzel van szerencsém beterjeszteni az első félévi mérlegemet, amely, amint látható, roskadozik a nagy elkönyvelt és el nem könyvelt nyereségek alatt. A veszteségeket leírtam, bánataimat átvittem a következő üzleti félévre. Kérem tehát felmentvényemet. Azt tartom, hogy sikerült bebizonyítanom, mennyire mérlegképes vagyok. Éppen csak azt nem, hogy életképes is. A tisztelt részvényesek jelentkezzenek a pénztárnál, ahol az osztalékokat kifizetik, p. f. post festa, azaz para fában. Polgárosodjunk a New Yorki Magyar Liga 31 évea fennálló intézmény segítségével, ahol magyaroknak készséggel ad. nak polgárosodási ügyekben díjmentes felvilágositást. Ha polgár akar lenni, iratkozzék be tagnak a Ligába. Nitya minden este G-tól 8-ig, csütörtökön 6-tól 10-ig. Óim: 318 East 80th St., New York, N.Y. E U G E N E DUKES RENAISSANCE BAR RESTAURANT 120-20 Queens Blvard Opposite New Borogh Hall KEW GARDENS Subw Sta, Kew Gardens, Union Tpk. TAvvaaa íi airnnm DINING _ DANCING LUNCH DINER SUPPER HARRY HORTON és világhírű zenekara LEGJOBB MAGYAR, BÉCSI ÉS FRANCIA KONYHA
