Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

Az Ember NOVEMBER 1. 34 NACIONALIZMUS Irta: HOLLÓS JÓZSEF. Európai mese Amerikáról Irta (HUMORESZK) KIRÁLYHEGYI PÁL Mr. Harriman, a Moszkvába küldött amerikai misszió vezetö­­. je, Londonba visszatérve azt jelentette egyebek közt a rádión, hogy “az orosz nacionalizmus szelleme teljes erővel lángra lob­bant. Stalint magát kizárólag csak egy érdekli: az orosz nem­zet. Jelen szükségleteiről és a jávő reményeiről beszélt Stalin, arról, hogy ez a nacionalista Oroszország miként fejlesztheti ki összeköttetéseit az Angol Bi­rodalommal és az Egyesült Álla­mokkal. azt remélvén, hogy kö­zös alapot lehet majd találni az együttmiíködésre.“ (Szószerinti idézet a N. Y. Times október 14- iki számából.) • Ez egészen más- felfogás, mint ami közel negyedszázad óta Oroszország felöl a világot fog­lalkoztatta. Eleddig a “világ proletárjai egyesüljetek” volt a jelszó, nemzetközi szocializmus­ról, kommunista internácionálé­­ról beszéltünk, irtunk, vitatkoz­tunk és gyűlölködtünk. Régi el­méletek és uj elméletek szemünk «lőtt dogmákká merevültek s dogmák, elméleteit és segédelmé­letek alapján az egész nemzet­közi munkásmozgalom darabok­ra tört, az egységes munkásosz­tály pártokra, csoportokra, szek­tákra szakadozott. Az élet, ez a legfőbb tanítómester, valahogyan nem alkalmazkodott tudományos elméletekhez, ha mindjárt zse­niális tudósoknak, Mar: iák, Le­ninnek agyában fcgamzottak is meg. Internacionalizmus helyett a nacionalizmus nőtt meg és ma már rzázmilliónyian a nációnál szocializmustól várják maguk és a világ megváltását. És ennek pontosan ugyanannyi köze van Marx szocializmusához, mint a jelen orosz rendszernek Lennin kommunizmusához Úgy látszik, elméleteinknek kell az élethez, mint legfőbb igazsághoz alkal­mazkodni és Így arra van szük­ség, hogy azokat időről-időre re­­vidiáljuk. A nacionalizmus az újabb kor terméke. Közös nyelv és közös szokások alapján alakultak ki nemzetek és nemzeti érzések alapján államok. És ez a nemzeti érzés erősebbnek, összetartóbb­­nak bizonyult vallási- és osztály erőknél, habár ezek befolyása, zavaró hatása gvakori összeüt­közésekre és háborúkra vezetett. Még a messze jövő kérdése, hogy ezek az összeütközések végetér­­jenek és a sokféle vallás egyet­len, dogmáktól és szokásoktól mentes vallásnak adjon helyet, amit nemrég Einstein javasolt, egyelőre ikertelenül. Az osztály­mentes társadalomra is várnunk kell, a dolgozók egységes társa­­lalmára. ami csak lassú és egész­séges fejlődés eredménye lehet, aminek a legvéresebb erőszak, hollós József “Kisérlet” is csak a paródiáját tudta megteremteni. A nacionalizmus ép úgy lehet építő, vagy romboló, mint ama két másik társadalmi erő: val­lás és osztály. A nemzeti érzés, összetartás hatalmas kulturális és noiitikai erőforrás. A nemzeti erők, kultúrák az összemberiség erejét, kultúráját gyarapítják és csak akkor válnak saját maguk­ra "és az összességre rombolóvá, ha a nemzeti érzés túlteng, szél­sőségbe csap, sovinisztává, gyü­­lölködővé válik. Hogy a nemzeti érzés és a vele járó hazaszeretetei milyen hatalmas erőforrás, azt az oro­szok hősies ellenállása igen jól bizonyítja. A halálos veszedelem­ben a vörös hadsereget nem a kommunizmus és nem a proletár­eszmék, de a haza védelmére lelkesítik, miként a finn és gö­rög harcosok is nemzetük és ha­zájuk védelmére fejtették ki hős­­költeménybe illő legendás ellen­állásukat. | Az orosz nacionalizmus teljes erővel lángrarobbant és Stalin a nacionalista Oroszország leen­dő összeköttetéseiről beszél. Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a Szovjetbirodalom rá akar [térni a demokrácia útjára és az angol-amerikai demokráciákkal való békés szövetségben akarja keresni népei boldogulását Szük­ségkép ennek kell bekövetkezni, mert az élet, a történelem paran­csa ez, ami erősebb minden dog­mánál, elméletnél. És csak a leg­teljesebb demokrácia alapján be­rendezkedő nemzetek szövetsége válthatja meg ezt a kétségbeesett, agyonsanyargatott Európát és az egész emberiséget, nemzetek, melyekben az alulról felbuzgó erwk, az összesség vágya, szán­déka, elhatározása és nem dik­tátorok, pártok, érdekcsoportok parancsa, vonala, uralma szabja meg az élet formáit és a boldo­gulás útját. lásában agyonlőtte a ren­detlen tulajdonost. Az is kiderült, hogy mindössze öt dollár volt az üzletben, te­hát Jimmy értesülései meg­bízhatatlanok voltak. — Pénz nem lévén, rab­lásról szó sem lehetett, a szegény fiút mégis elfogták és gyilkosság miatt vád alá is helyezték. — Mint mondtam, én vol­tam a védője és hiába vet­tem elő minden ékesszólá­somat, hiába hívtam fel az Iesküdtek figyelmét arra a körülményre, bogy véden­cem majdnem semmiért kockáztatta nemcsak az életét, hanem a becsületét is, az esküdtek könyörtele­­nek voltak és bűnösnek ta­lálták védencemet, a kis Jimmyt, a gyilkosság bűn­tettében. — A bíróság ezekután halálra Ítélte a megtévedt fi ut. — Igen ám, de Névadó­ban csak félhalálbüntetés van, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a halál­raítéltnek nem szabad fel­­lebezni. hanem sorshúzás utján döntenek élete felett. t— Ez a sorshúzás úgy történik, hogy az elitéltet e 1 ő v e z e t i k, a biró, az ügyész és a többi hivatalos személyek jelenlétében ki­nyitnak egy fekete dobozt, amelyben két cédula van. egyikre “Élet”, a másik­ra “Halál” van írva. Az Ember 15 éves jubileuma alkalmával őszinte szívvel gratulál és Göndör Ferenc szerkesztő harcához kitartást kíván: KRAUN ADOLF Tren+on, N. J. Ez a történet, bár kissé valószinületlemil hangzik— igaz, csak kissé fantaszti­kus, mint maga az élet. Én magam is csak hallottam valakitől, akit itt nem ne­vezhetek meg, de az illető személye biztosíték arra, hogy az, amit mond, az I vagy igaz, vagy nem. De átadom a szót az ille­tő urnák, aki hosszú ideig ügyvéd volt Névadóban, az Amerikai Egyesült Államol egyik hegyes, vad államá­ban. * * * Jim McCoynak a szü- i leit is ismertem, akik jám­bor farmerek voltak, de a kis Jim nagyon pajkos kis­tül volt, nem lehetett vele bírni. Hiába oktatták szülei jóra, szépre, erre, arra, a kis Jimnek csak a csinta­­lanságokon járt az esze; rabolt, lopott, sőt még a ha­zugságtól sem riadt vissza. Nem is csodálkoztam valami túlságosan, amikor meghallottam, hogy a kis Jim a tizenkilencedik szü­letésnapja után erős felin­dulásában ez igazán ért­hető — megölt valakit. —-. Mint a család régi ba­rátját, engem kértek fel, hogy védjem a gyilkosság­ba keveredett Jimmyt. Az eset úgy történt, hogy ez a pajkos fiatalember valaki­től azt az értesítést kapta, hogy a nevadai Lineolnville General Store jóban húsz­ezer dollárt őriznek a kasz­­szában. Ez a General Store vegyeskereskedés volt, ahol mindenfélét lehetett kapni, ruhától kezdve ostornyélig, a bank messze volt, igy hát Jim elhitte, hogy ilyen sok pénz van az üzletben. Jim, fiatal kora elle­nére, szenvedélyesen gyűj­tötte a készpénzt, mint más a bélyegeket, vagy a mű­kincseket. A könnyelmű fiatal­ember nem akart gyilkolni, mint a tényállásból kide­rült, csak óvatosságból vitt töltött revolvert magával. Az események Jimet igazol­ták, mert az elhagyott, be­zárt üzletbe alig tört be és alig kezdte feszegetni a kasszát, amikor megjelent az üzlet tulajdonosa, hirte-j len és váratlanul, nem le­het tudni, vájjon miért. A tulajdonos rendet­len ember volt, nem voltak beidcgzett szokásai és ez a rendetlenség megbosszulta magát. Szóváltás támadt, mai napig is kiderítetlen okokból közte és Jim kö­zött, aki annyira felhábo­rodott ezen a váratlan for­dulaton, hogy erős felindu­| — Az elitéit húzhat egy ilyen cédulát és ha az “Élet”-et huzza, akkor bün­tetését átváltoztatják élet­fogytiglani fegyházra, ha pedig a “Halál”-t húzza, akkor mindjárt kivégzik. > | t — Jimmy szerencsés fic­- j hó volt és az “Élet”-et huz­- ta és nyomban meg is kezdte vidáman életfogy-Jtiglani büntetésének kitöl­­jj tését. f — Tíz év múlva a kor­• j mányzó valami örvendetes esemény miatt, amihez Jim­­mvnek semmi köze nem volt, közkegyelmet hirde­tett és igy Jimmy szabad- 7 lábra került. Ekkoriban alig volt li a r m i n.c esztendős erős, egészséges fiatalember £ volt és előtte állt az élet, ahogy a laikusok elképzel­­| ték.' —- Jimmy boldog volt és szabad, mint a kismadár, i tie a tízévi fegyház nem ' tudta megtörni pajkosságát. Az volt a rögeszméje, hogy az első gyilkosságnál külö- 1 nős pech je volt, de másod­­t szór ez nem ismétlődhetik. Még arra is vigyázott, hogy- ezúttal nem vegyeskereske­­; désbe, hanem ékszerüzletbe i tö'rt be, de itt meg az éjjeli . őrt lőtte agyon, úgyhogy megint csak gyilkosság gya­­. lmjába keveredett szegény. Megint csak én lettem az ügyvédje és védtem is, amennyire csak lehetett, de 1 hiába magyaráztam az es­küdteknek, hogy ugyszól- 1 ván semmi haszna sem volt ' a gyilkosságból, mert más­• nap elfogták a zsákmánnyal • együtt. Beszélhet az ember ■ j ezeknek a vad hegyilakó es-1 kiidteknek, nem is figyeltek, COMPLIMENTS OF WILLIAM REICH Tren+on, N. J* ÜDVÖZLI A JUBILÁLÓ AZ EMBERT LUSTIG SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents