Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember MAT 33 Robog az amerikai gyorsvonat az amerikai éjszakában. Nem is robog, hanem siklik, mint a szán a havon. Még az Egyesült Államokban jár, rohan Kanada felé. Fekszem a szokatlan hálókocsiban, az ismeretlen csapok és csattok, az idegen illatok és aromák között, az egyáltalában nem szokatlan és nem ismeretlen álmatlansággal, a fejem fölött. Bevándorlás miatt utazom Kanadába. Sötét gondolatok az éjszakában. Én vagyok-e én? Nem hazudnak-e a szelnélyazonossági iratok, a táskámban? Én utazom-e az Egyesült Államokban, — én megyeke Kanadába? Igaz ez? . . . Hihető ez?! . . , . . . Nem is álomból, hanem kábultságból ráz életre egy barátságos férfihang: “U. S. A. bevándorlási tiszt. Üzleti ügyben utazik Kanadába?” “Nem, — felelem — az amerikai konzulátusra, vizűm - ügyben”. Ugylátszik, sokszor kapja ezt a választ, mert egyáltalában nem lepi meg. “Köszönöm. Jó szerencsét.” Bámulattal nézek utána. Egy határrendőr, aki nem kínozza meg az utast, hanem szerencsét kíván a magánügyeihez? Ez európai ember előtt teljesen ismeretlen; most már elhiszem, hogy Amerikában vagyok. Megáll a vonat a friss őszi hajnalban. Határállomás. A szél óriási póznára erősített angol zászlót lenget, — ennyi az egész, enynvi jelzi mindössze, hogy elhagytuk az Egyesült Államokat és átérkeztünk Kanadába. Fiatal, barátságos, igen udvarias határtiszt kéri az iratokat. Mindjárt visszajön és visszaadja. Várok . . . Nem jön. Várok... Nem értem —, azt mondta, hogy mindjárt visszajön... Nem jön. Várok . . . Végre megjelenik. Korrekt, — de az előbbi barátságosságának, udvariasságának semmi nyoma. “Ön magyar? Akkor a mi szemünkben ellenséges idegen, (enemy alien), — ha megérkezünk a végállomásra, várni fogom önt a vonat fejénél. Addig magamnál tartom az iratait.” A megérkezés után tényleg várt. Korrektül, de hűvös tartózkodással meghívott egy szobába, — pályaudvari rendőr-irodába. Alapos kikérdezés. Hogy ki vagyok? Miért jöttem? Mivel tudom igazolni? Hogy meg van-e minden iratom, amit az amerikai konzulátus előirt? “Kérem, mutassa”. (Pe- j dig az csak az amerikai ^ konzulátusra tartozik . . .) ^ Kik ajánlották Önt ameri- ^ kai bevándorlásra? “Mi kö- j ze Önnek azokhoz?” (Mi j köze Önnek ehhez?! . . . ) ' r c Végre elhangzott az ité- ] let: “Tíz napig maradható Kanadában. Tiz nap múlva ] el kell utaznia, akár meg- | kapja a vízumot, akár nem.” ( “Kérem — :-------” Feláll. > Nincs fellebbezés. > Az amerikai konzulátus i a ■ pályaudvar közelében > van, egyenesen odamegyek. 1 Közben megreggelizem. Pin j cérlányok franciául beszél- i nek a vendégekkel, valami 1 szokatlan franciasággal, de 1 a nyelv tempója, ritmusa, i éneklő hangsúlya a régi és < az egykori ideál rég nem i érzett illatszerével telik j meg a levegő. Otthon ér- ; zeni magam, —- én, az “el- 1 lenséges idegen.” í ... A konzulátuson kevesen vannak. A bejelentett 1 sorbaállásnak, tolongásnak, ; várakozásnak nyoma sincs. 1 A julius óta életbeléptetett < megszigorításoknak, az uj 1 és mégjobban korlátozó intézkedéseknek az eredmé- 1 nye ez. Aki már idejut, — 1 azt legalább itt nem várat- . ják meg. Azaz: hogy pon- i tosak legyünk: nem várat- i ják meg mindenütt. Mert a ; jelentkező tiz Íróasztal elé i kerül és az egyik előtt so- j kát kell várni, a másik előtt i keveset, —- vagy semmit. Az akták titokban vándorol- 1 nak egyik íróasztaltól a ■ másikig, — hogy kerülnek < az egyik szép kisasszonytól \ a másikhoz, hogy kerülnek ’ az orvostól a konzulhoz: az'i örök titok, — az amerikai < élet üzemének ez a szépsége, hogy sehol sem látni a mechanizmust, — mindé- i nütt csak az eredményt látni, de sehol sem venni észre az apparátust, ami létre j hozta: az amerikai élet üzemének ez a szépsége még a bürokráciában is meg van. Min megy át a jelentkező? Az orvos a szivét vizsgálja és a látóképességét. A titkár-kisasszony a tartóz- j kodási helye után érdeklődik, hogy hol lakik és hogy mikor érkezett? (‘‘óh, csak ina reggel? Hiszen akkor még nem is reggelizett! Tessék lemenni reggelizni, — hiszen mi itt vagyunk, későbben is-....” Csupa gyengédség, csupa emberiesség. Elhihető-e, hogy hivatalban vagyok, — hogy hivatalosan beszélnek igy bennem az utolsó évek tömérdek futkosásának az emléke, a tartózkodási engedélyek, a Carte d’Identité-k, várakozásoknak, járáskelésnek, protekciószerzésnek a három hónapról három hónapra, a négy hétről négy hétre való meghoszszabbitások bizonytalanságának a rengeteg izgalma. Minden országban csak ‘ ‘tartózkodtam” — sehol sem “éltem”. A kérdést: “Milyen országban él cn?”' — most megértettem ennek a kérdésnek és vele együtt az egész kanadai utazásnak a mély értelmét. Valóban: a bevándorlási tisztnek igaza van: én élek egy országban, amely megtisztelt avval, hogy jogot adott hozzá, örökre. “Az Egyesült Államokban,” — feleltem, és nagyon meg voltam hatva. Régóta Gyötrődő. velem?! . . . óh, Európa, óh Európa!! Hihető-e, hogy ez is egy hatóság és a Gestapo is az?! ... ) Végül, hosszú várakozás után, — amely alatt hat ur, hat konzul, egymásután hívja be a jelenlevőket, rám is sor kerül. A konzul leültet, lapoz az akta-rengetegben, amelyben kilenc hónap óta rokonaim, barátaim, és én magam is, lefektettük eddigi életem adatait és titkait, eredményeit és — pártfogóim — azt a szellemi s erkölcsi légkört is, ami egy meglett férfi körül leng, ha elmúlt életére visszatekint. A konzul szembenült velem és közöttünk volt az aktacsomag: az életein, amelynek széken ülő fizikai személyem mintha csak üres tokja lett volna. Én ottültem, épen, — de az élelem ottfeküdt előtte, szétboncolva és kiterítve. A konzul ötnegyed óráig kérdezett. Szigorúan követte előírásait, utasításait, még a formaságok tekintetében is, — de az Édesanyáin nem lehetett volna jobbindulatu és nemesebb intenciókkal tele. Végigment az életemen és az egész olyan volt, mintha a saját temetésemen vettem volna részt, — ha nem éppen arról lett volna szó, hogy uj életet alapítsak. Azután ujj- lenyomatot vettek, — hiába mutattam be a márciusit és a tegnapit. Az Egyesült Államoknak már egész csinos gyűjteménye van az ujjlenyomataimból. Ekkor bevezettek egy nagy szobába, ahol öt gyönyörű lány ült, Írógépek előtt. Ezek kö-ziil kettővel volt dolgom, — iveket töltöttek ki, az adataimat kérdezték. Az egyik nem hitte ei, hogy mennyi idős vagyok és mindenáron tiz évvel kevesebbet akart Írni; a másik az irataimat nézte, egy pillanatra megakadt, felnézett rám és szépen komolyan azt mondta: “Remélem, hogy Amerikában is olyan sikerei lesznek, mint Európában voltak ...” Másnap, mikor ismét oda kellett mennem, a főkonzul fogadott és igy nyújtotta át a vízumot: “Utazzon, legjobb kívánságaimmal az ön jövője iránt, az Egyesült | Államokba ...” A nemes emberiességtől átszellemülten, megindultan hagytam el a hivatalt. A többi teendő még sok időt vesz igénybe, de már csak formaság. . . . Három nap múlva (visszautaztam. Délelőtt volt, a pályaudvaron, a newyorki gyorsvonat mellett találkoztam a rideg kanadai határ-tiszttel. Megismert. “Mi az? — kérdezte — utazik vissza?” “Igen, — feleltem és rámutattam a vonatra — elintéztem a dolgomat és utazom.” “Akkor én is sok szerencsét kívánok önnek,” •— mondta a kedves magánemberré vedlett szigorú rendőrtiszt — és kezetnyujtott. Beszálltam. A rövid vonat lassan megindult. A kocsikat megszállották a kanadai és az amerikai vám-őrök és határrendőrök. Általános csomag-szemle és útlevél-vizsgálat. Ki miért volt Kanadában és meddig? — Milyen iratai vannak? Utoljára jött á'z amerikai bevándorlási liszt és utolsónak maradtam az utasok között én. Kezébe veszi az irataimat és gépiesen kérdi: “Milyen országban él Ön?” Bámultam rá és nem feleltem. A szavakat értettem. de az értelmét nem. Megismételté a kérdést: “Milyen országban él ön?” És ekkor, egy pillanat ezredrésze alatt felmerült 50.000 MAGVAR GRAMOFON LEMEZ között válogathat, raktáron az összes PAPRIKÁS, VICTOR, COLUMBIA, CSÁRDÁS ÉS DECCA VÉDJEGYŰ LEMEZEK Kérjen azonnal ingyenes magyar lemez árjegyzéket. LEGÚJABB SZENZÁCIÓ! MOST JELENT MEG! 4 DARAB KACAGTATÓ CSODALEMEZ! A HUMOR 3 NAGY MESTERÉVEL: PÁDLY MARGIT rN DREY JENŐ és SZEMERE GYULÁVAL! Ezenkívül: MINT A MÚLTBAN, ÚGY A JELENBEN IS, ÁRUHÁZAM ZSÚFOLVA VAN A LEGFINOMABB IMPORTÁLT ÁRUKKAL! KAPHATÓ:—-^Szegedi rózsa paprika. — Juh túró. Rudas vaniliá. — Tarhonya. — Gomba. — Külömböző magyarországi lekvárok. — Prágai sonka. — Parádi viz. — Cukorkák és csokoládék. Marzipánok. — Nápolyi szeletek. Csokoládé bonbonok. Karácsonyi szalon cukorkák és csokoládé figurák Magyar babájc. — Matyó hímzések. — Gyapjú delin kendők. — Magyar fadiszmüáruk. — Szakácskönyvek., Á— Játék és tarock kártyák. — Kispesti virágos edények. — Magyar cigaretták, szivarok és dohányok. . Sósborszesz. — Molnár és Moser kölni viz. — Glycerin és borax szappanok. Mindenféle hazai edények, dekás mérlegek és még sokezer egyéb naggszerii cikk kapható. KÉRJEN INGYENES ÁRJEGYZÉKET! Vidékre bárhová szállítok utánvét mellett. Vigyázzon a cimre: Paprikás WEISS Importer 1504 Second Avenue (A 78 és 79-ik uccák között.) Telefon: RUtterfield 8-6117. NEW YORK, N.Y. AMERIKA LEGHÍRESEBB ÉS LEGNAGYOBB MAGYAR IMPORTÁRU ÉS HANGLEMEZ ÁRUHÁZA. New York --- Kanada, és vissza EGY BEVÁNDORLÁS TÖRTÉNETE. — Napló-jegyzetek. —
