Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)
1941-11-01 / 41. szám
NOVEMBER 1. Az Ember 31 Moszkvában esik a hó. — Utinaplú töredék. — Irta: PÁRTOS FERENC. Í.94/ október 19. Régi jegyzeteim nézegetem. Ma még Amerikában is szabad félszemmel visszanézni a múltba, elgondolkozni azon, ami volt; egy kicsit talán félni attól, ami lesz. öt évvel ezelőtti bejegyzéseim közül kiemelek néhány sort. + 1936 október 3. Három csúnya, félig-ködös, féligesős hét után bucsuzásul ránknevetett a kacér londoni napsütés; és tiszteletünkre sima és csendes a La Manche. Azt hiszem, majdnem mindent láttunk Londonban, kivéve az őrségváltást a Buckingham palota előtt, de erről nem mi tehetünk. Az őrségváltás pontos idejét, úgy látszik, senki sem tudja. Van, aki szerint reggel tízkor folyik le; egy másik azt állítja, hogy 10 perccel 12 után. A hotelportás esküszik, hogy 11 1 órakor délelőtt. Egyiknek sem volt igaza. Az utolsó ] délelőtt mégegyszer megpróbáljuk elcsípni, de nincs szerencsénk. Majd legközelebb. Ha lesz “ legközelebb”. Már itt, Londonban is érzi | az ember, hogy Európában jván. Van valami reménytelenség a mozdulatokban; j félelem a jövőtől. Itt is a I “régi jó időkről” beszélnek. I Calais egy hatalmas pályaudvar. Húsz vonat indul öránkint húsz irányba. A Nord Express már be van fütve. Közvetlen összeköttetés Moszkvába. Negyvennyolc óra múlva, ha igaz, Moszkvában leszünk. olyan titokzatos; lehet, hogy nem is olyan romantikus. De biztos, hogy emberibb. Reggelre leesett az első hó. Hideg van. Az én kabátom nem Moszkvába való. A torkom berekedi Lázam van. Orvos. Ez a moszkvai influenza. Veszélyes az idegenre. El kell menni. Már megvan a jegyünk Leningrádba. Holnapután indulunk. Ki van zárva. Leningrád még hidegebb. ördög vigye ezt a korai havazást! C*t (AJojWWt B(Vrt\ with Walter BrennanfJoan Leslie-A Howard Hawks I Production ^geshovvoT: IN PERSON 19 M október 19. Félek, hogy az idegenvezetőnek, aki azt mondta, hogy öt év múlva nem fogunk Moszkvára ismerni, szomorúan igaza volt. És ki gondolta volna akkor, hogy ;t évvel később, nyolezer mértfölre Moszkvától, itt, Californiában, ahol nem-nagyon-f azós emberek még fürödni járnak a tengerbe, én azért fogok imádkozni, hogy Moszkvában essen a hó. Nem is olyan szerény, próbálkozó, bocsánatkérő, őszutói hó, amilyen akkor esett, hanem komoly, mély, fagyos, kíméletlen, kemény hó. Hó, ami mindent betakar: ágyút, tankot, katonát. Hó, ami fehérre mos minden barna szennyet. Hó, ami magával hozza a moszkvai influenzát, ami veszélyes — és, add Istenem, legyen halálos is — az idegenre. Rogers Emi! Magyar Temerkezési Vállalkozó. Temetési kápolna és orgona használata díjmentes. 923 So. Clinton Avenue — Telephone 3-6385 — TRENTON, N. J. New Jerseyben és Pennsylvaniában is engedélyezett temetkező. and The World • Famous All-Girl Orchestra EVELYN and Her Magic Violin LOVELY MAXINE THE GIRL GLEE CLUB Hi;' ^ Plus 30 other grand entertainers NEUGROESCHL’S Telephone: SChuyler 4-7700 at HOTEL OXFORD 205 West 88th Street — New York City — (at Broadway) Famous for Roasted Ducks and Geese and Viennese Desserts. “Ha igaz” — gondolom, mert nehéz elhinni, hogy látni fogom Moszkvát. Ez még gyerekkori messzeség. Titokzatosabb ország, mint Amerika. Még az Urániában sem igen mutatták. Moszkva és Szent Pétervár. Vengerkák és nagyhercegek. “Háború és béke” és “Bűn és bünhödés”. Raszkolnyikov. Potemkin. Lenin. Egyenes ut. Le se kell szállni a vonatról az orosz határig. Nehéz elhinni. Másnap reggel: “Heil Hitler!” Az ember megdermed a gondolattól, hogy otthagyja a kis hálófülke biztonságát. Csak annyit nézünk, amenynyit látni lehet a vonat ablakából. Emberek alig látszanak ki az egyenruha tengerből, a házak a horogkeresztes-zászló mocsárból. Nem is érdemés nézni. A lengyel határon esni kezd az eső, szomorú, kitartó őszi eső és esik Varsón és a hosszú, sivár lengyel mezőkön keresztül. Gyóni Gézára gondolok. Nézd meg egy ország katonáinak, rendőreinek és egyéb hivatalos közegeinek egyenruháját és megismered az ország lelkét. Otthon, Amerikában, de Londoniján és ' Franciaországban is van valami természetes, barátságos — sőt biztató) az egyenruhákban. A német egyenruha brutális. Félelmetes. A lengyelt sem szeretem. Kivasalt, kackiás, tulhivatalos, hetyke. Ettől is lehet félni. Sötétedik. Közeledünk az orosz határhoz. Egyre gyorsabban ver a szivem. A vonat majdnem teljesen kiürült. A következő megálló Stolpce, a lengyel határállomás. Egy öreg amerikai, Mr. Wallace, Salt Lake Cityből az egyedüli utas rajtunk kivül. Hetvennégy éves. Három hétre jött át' Európába. Egy hétre megy Moszkvába, hogy megnézze a “dolgot”, mielőtt meghal— azt mondja. Megáll a vonat. A lengyel vasutasok leszállnak. Néhány száz méteren át nincs más hivatalos ember a vonaton, mint a mozdonyvezető. Ez az internácionális zóna. No man’s land — Európa és Oroszország között.. Ennek a közepén van a határ. Meresztem a szemem az ablakon keresztül. Sötét van és esik. Valahonnan, egy másik kupéból egyszerre az internácionálé hangja ér el hozzánk. Nem lehet kivenni, hogy milyen nyelven éneklik. * Ez már Oroszország Most megáll a vonat és a folyosó végén megjelennek az orosz határolók. Hosszú kabát van rajtuk; nyilvánvalóan arra való, hogy melegen tartsa őket. Megnyugtató, barátságos egyenruha. Az arcuk még megnyugtatóbb. Lágy, szomorú, szlávos. Elveszik az útlevelet, szótlanul szalutálnak és mennek tovább. A vonat is megindul. Néhány perc: Niegereloje. Átszállás Egyik vonatról a másikra. Egyik világból a másikba. Késő van, de nem lehet | elaludni. A sötéten keresztül alig lehet látni, de az ember mégis néz. M-i-n-s-k — próbáljuk betűzni az orosz felírást. Szmolenszk után aztán elalszunk. Moszkva. Intourist. Gyárak, múzeumok. Gyermekotthonok, képtárak, könyvtárak. Lenin-mauzeleum; a ravatal körül lassan mozgó, zokogó tömeg. Bed Square. Stalin. És — és: A földalatti. — A “MI FÖLDALATTINK”. Először csillan föl idegen vezetőnk szeme. Ugy-e szép? Minden állomást más művész tervezett. Minden moszkvai segített az építkezésnél. IróK és orvosok, tudósok és egyetemi tanárok, asszonyok és gyerekek együtt dolgoztak szabad idejükben a többi munkással. Minden darab követ, minden tömb márványt külön küldtek Moszkvába a munkások az Unió minden részéből. Ez a fehér márványtömb például... Elakad a szava. Kiveszi a zsebkendőjét, nyelvéhez érinti és megtörli vele a márvány falat, amin egy parányi piszkot fedezett föl. Azután mosolyogva felénk fordul és magyaráz tovább. A turisták nem mosolyognak. Meghatva először értik meg, hogy mit jelent az, amikor egy moszkvai azt mondja: “a mi földalattink”, ahelyett, hogy “földalatti”. És a vezető magyaráz. Még félig sincs készen a vonal. Öt év múlva. Egyáltalán tessék visszajönni öt év múlva. Tiz év múlva. Akkor nézzenek majd meg minket. Nem fogják megismerni Moszkvát. Mióta elhagytuk Amerikát, először hallottunk európait a jövőről beszélni — “a régi, jó idők” helyett. Nem, ez nem gyerekkori elképzeléseim Moszkvája. A Kremlint felismerem képekről — kívülről nem sokat változott. Eugene Onyegin előadása az Operában abban a régi Moszkvában is körülbelül ilyen lehetett; a Tverszkája ilyen széles. Ez mégis más. Talán nem BROADWAY 47 STREET IGYUNK ZEELAND BOONEKAMP GYOMORKESERŰT! Felér a legjobb külföldi márkával. A legjobb import gyógynövényekből készült. ZEELAND M. F. G. CO„ Inc. 185 Wooster Street Tel: Algonquin 4-2494. Magyar vendéglőknél és bároknál bevezetett ügynökák jelentkezzenek!
