Az Ember, 1941 (16. évfolyam, 41. szám)

1941-11-01 / 41. szám

AZ EMBER

November 1, 1941.

AZ EMBER

BŐSKOR EERJßNC POUTEKA1HETDAPIA

THE MÁN

PUBLISHED WEEKLY BY

Editor & Publisher GÖNDÖR FERENC szerkesztő-kiadó Editorial and Publishing Office:

tan EAST 79th STREET, NEW YORK, N. Y.

Telephone: BUtterf'.eld 8-6168

PKS IlSiajv .....

SUBSCRIPTION RATES:

4 DOLLARS SINGLE COPY

10 CENTS

Étered as Second Class Matter September 2, 1926 at the Post Office of New York, N. Y. Under the Act of March 3, 1879

[Mr

Másfél évtized

Irta: GÖNDÖR FERENC.

reményvesztetten fordítják a szabadság és egyenjogúság utolsó szigete felé. Vajha megérhetném a láncravertek, a megkinzottak feltámadásának örömünnepét.

Épen most hangzott el TRAN KUN D. ROOSEVELT históriai jelentőségű beszéde, amely abban a fogadalomszerü Ígéretben csendült ki, hogy Hitlert meg lehet és meg fogják állítani. Az Egyesült 'Államok kormánya és népe fninden tőle telhető módon igyekszik elősegíteni a nácizmus rabló uralmának Összetörését■ Roosevelt elnök tette ezt a kijelentést és ez a férfiú idáig még minden ígéretét beváltotta. Ä szenvedő népek, a reménykedő tekintetüket a világ minden részében IWashington felé vető, elgyötört, rabszijra fűzött pmberek tehát megnyugodhatnak: A MI ELNÖKÜNK pzuttal is, tehát a főkérdésben is, ura marad a szavának, A munkának, küzködésnek, verekedésnek és emlékezésnek e másfélévtizedes határkövénél álldogálva, reszkető áhitat tál hallgatva a rádión keresztül szobámba ömlő meleg emberhangot, mintha nehéz álomból riadtam volna fel, megkérdeztem saját magamtól:

' -r- Igazság volna ez és nem vágyálom csupán, hogy én Roosevelt drámai erejű megnyilatkozása kapcsán beleírhatom ebbe a szegény, vergődő kis lapomba, hogy: A Ml ELNÖKÜNK?

Mert ha nekem is elnököm a korszak legnagyobb élő államférfia, akkor ez nem jelent kevesebbet, mint hogy egyenjogú, szabad büszke és boldog polgára lehetek az Egyesült Államoknak. A jubileumi évfordulón legelső érzésem a hála meghatott érzése és legelső szavam a köszönet megindult szava Amerikához, hogy ho s s z ant ártó, ssenvedéses hon tatanság után befogadta ide az örök gyászban élő nincstelen, elgyötört földönfutót és tizenöt esztendővel ezelőtt megengedte nekem, hog\

szabad emberként élhessek és legjobb hitem és legszentebb meggyőződésem szerint írhassam ezt a kis újságot, az egyetlent, amit szülőhazámból, céltalan vándorutamon magammal hozhattam és általában az egyetlent, ami nekem az életből még megmaradt. Köszönöm Amerikának ezt a tizenöt esztendőt, amelynek során tetszhalotti állapotomból uj életre ébredtem és köszönöm a sorsnak uj hazámat, amelyet hálatelt szívvel szeretek. Ismételten köszönöm, nagyon őszintén, mélyen és hűségesen köszönöm, hogy elnökömnek nevezhetem Franklin n. Roosevelti, Azt a férfiút, aki hétfő esti megró z ó megnyilatkozásával annyi millió emberrel együtt az én bitemet is visszaadta abban, hogy az Európára terpeszkedő — és Amerikát is fenyegető— barna pestis el Jog tűnni és nincs tán már nagyon messze az idő, amikor békesség, szabadság és igazság lesz a föld minden zugában.. Mert én igaz szívvel kiváltom minden emberiestv éremnek, hogy olyan szabadságban, megelégedettségben és boldogságban élhessen, mint ahogy az én tizenöt amerikai esztendőm telt el. Hiába voltam, vagyok és maradok szegény, én ezentúl sem kívánok magamnak mást, többet és jobbat, mint amit Amerika nekem másfél évtizeden keresztül adott. Nincs szebb és nincs jobb, mint Amerikában élhetni. Nekem zavartalan tiszta öröm járni a new yorki forgatagban és mélázva üldögélni a Central Parkban, egy pádon. És kimondhatatlanul fáj a szivem azokért a boldogtalan embertárson mért, akik Európa vérben úszó csatatereiről, kietlen országutjairól, erdei rejtekhelyeiről, szörnyű börtöneiből és koncentrációs táboraiból sovárgó, megtört tekintetűket

* * *

Bocsásson meg nekem az olvasó, hogy ilyen ünneprontó hangok törnek ki belőlem e számomra mégis csak nevezetes évfordulón. Nem tehetek róla, de én valóban ezeket az érzéseket érzem most és Az Ember olvasói tanúsíthatják, hogy mindig azt szoktam beírni ebbe a kis újságba, amit érzek.. Nyilván ez ennek a ;lapnak legnagyobb erénye I és egyúttal legnagyobb bűne is. Ezt ítélje meg a kö- I zönség, amely megszokta és épen ezért tán meg is bocsát jt ja nekem, hogy én '■ minden körülmények között ideirom azt, ami a szij vemet nyomja Ez az egyetlen mód, ahogy könnyíteni próbálok a szivemen. Kisse talán gyónás jellege van i annak, ahogy én újságot irok. Viszont ezért olyan mély és elszakíthatatlan az olvasóval való lelkikapcsolatom. Az olvasóim többnyire barátaim is, noha hizelgek magamnak a zz al, hogy az ellenségeim is elolvassák ezt az u j s á g o t, iamelynek minden sora csak növeli irántam érzett gyűlöletüket. A barátaim szeretnek, az ellenségeim gyűlölnek, így van ez rendjén. Én legalább igy szeretem, őszinte, emberi helyzet ez, amelynek alaptétele, hogy bennem barátok és ellenségek egyaránt bizhatnak. Megbízható barát és megbízható ellenfél vagyok. Még tán igy is szabadna kifejeznem az igazi helyzetet:

hűséges barát és hűséges ellenség vagyok.

Idáig igy csináltam és- a jövőben is igy szeretném tovább csinálni. Senki se bízzék abban, hogy majd csak megváltozom és jóidra térek. ígérem, hogy nem fogok megváltozni és nem fogok jó útra térni. Akik közel álltak hozzám ja múltban, azok velem maradnak a jövőben is. De akik távol álltak tőlem, vagy szemben állottak velem, azok az eljövendő harj cok során még messzibbre | kerülnek tőlem és — majd j meglátják — még élesebben szembe fordulunk egymással. Ezt a sovány jubileumi ígéretet, ezt a semmi újat nem mondó progra\mot vagyok bátor előterjeszteni.

Amit jónak és igaznak tartok, azért a jövőben is küzdeni fogok. Amit azonl an rossznak és igazságtalannak érzek, azzal szem-I

ben folytatni fogom a harcot, amíg meg nem halok. Amerikáitól, amelynek lojális, hálás és hűséges polgára. vagyok, azt kérem, hogy engedje meg nekem, hogy továbbra is olyan lehessek, amilyen eddig voltam. Hogy szabadon örülhessek, ösztönöm és kedvem szerint lelkesedhessem, hogy akadálytalanul sóhajthassak, nevethessek, sírhassak, hogy gát és félelem nélkül haragudhassak, ha kell, gyűlölhessek és harcolhassak tovább. Hogy legalább ezt a ^ világot őrizhessük és tarthassuk meg olyannak, amilyen. Akiknek megadatott ja boldogság magyar földről j végkép áttelepedni Amerikába, azok némi enyhe mélabuval, de mégis lelkesen és szivük-lelkük tiszta áhi-i tatával énekelhetik a mar jgyár költő dalát, az Egyesült Államokban élve, a csodálatos New York felhőkarcolóinak falait gyöngéden simogatva, magyar nyelven, de izig-vérig amerikaiul:

“A nagy világon e kívül,

Nincsen számodra hely,

Áldjon, vagy verjen sorskeze,

Itt élned, halnod kell.”

Mert a mi hazánk, hála a sorsnak—mindörökre Amerika marad. És üt, aj hazánkban, szeretnénk teljesíteni a szivünkhöz nőtt magyar szülőhazánk és annak tragikus sorsban szenvedő népével szemben érzett szent kötelességeinket is. Mindent a csillagsávos a m e r i k a i lobogó alatt. Emellett a felemelő érzés mellett demonstráljunk mi, magyar származású amerikaiak azon a kis családi ünnepségen, melyen megemlékszünk az elviharzott másfél évtizedről.

* * *

önzetlen, nagyszerű bajtársaimnak, hűséges mun- Lalársaimnak is hadd köszönjem meg, hogy velem voltak ezalatt a tizenöt esztendő alatt és kérem, hogy tartsanak ki emellett a lap mellett továbbra is. És köszönöm a kiváló közéleti férfiaknak, íróknak, költőknek és művészeknek, hogy maradandó értékű, m eg ny i latkozásaikkal — Franklin D. Roosevelttel egy sorban — feldiszitették j Az Ember jubileumi számát. Olvasóimat, barátaimat arra kérem, hogy szombaton este olyan meleg és szolidáris tekintettel nézzenek . Az Ember irógárdájá! ra, amelyből igazolást, erőt,

; bátorítást és kitartást me- i ithetünk a ránk váró kemény, nagy harcok folytatásához. És mégegyszer: mindenkinek, mindent nagyon köszönök.

AZ AMERICAN COMMITTEE FOR HUNGARIAN WAR REFUGEES UJ VEZETŐSÉGE.

Az amerikai magyarság meleg rokonszeuvvel fogadta azt az emberbaráti tömörülést, amely American Committee for Hungarian \ War Ref ugees név alatt néhány hónappal ezelőtt kezdte meg humanista munkáját. A magyar bizottság rövid fennállása alatt számottevő munkásságot fejtett ki a háború magyar menekülőinek védelme érdekében. Ezenkívül számtalan esetben nagy segítségére volt azoknak, akik újabban érkeztek Amerikába és támogató segítségre szorultak.

Az egyre súlyosbodó hely-