Az Ember, 1939 (14. évfolyam, 17. szám)

1939-04-29 / 17. szám

Ápriils 29, 1939. “AZ EMBER” VILÁGKIÁLLÍTÁSI SZÁMA 13-ik oldal. New York 1910-1940 Irta: VÁMBÉRY RUSZTEM Jövő évre lesz harminc éve, hogy szeptember hó 10-én, a boldogult Campa­nia velem együtt dokkolt a new yorki kikötőben. Ak­kor a magyar kormányt képviselni jöttem a wash­ingtoni nemzetközi bör­tönügyi kongresszusra, ami manapság nehezen lenne el­képzelhető, ha véletlenül nem is kétszer annyi kifo­gásolható nagymamám vol­na, mint szegény Imrédy Bélának, akivel egyébként —- most már elárulhatom — “árja” ágon atya fiságban vagyok. Akkoriban a pier-en ün­nepélyesebb fogadtatásban is részesültem. Még csak egyik lábam érte a száraz­földet, amikor az újságírók sáskahada megrohant a kérdéssel: “How do you like this country?” “I adore it — feleltem — and I hope I shall be able to do so when I have the chance to make it acquaintance”. Nem mondhatnám, hogy ez a reményein akkor be­vált volna. Sőt. Sajnos ab­ban a korban vagyok kény­telen lenni, amikor az em­ber egész pontosan emlék­szik a harminc év előtt tör­téntekre, csak épen a múlt bét eseményeit felejti el. (ezt ne tessék túl komolyan venni, mert, ime, nem felej­tettem el a Göndör bará­tomnak múlt heten c cikk megírására tett Ígéretemet se!) Szóval, a harminc év előtti New Yorkot a szep­temberi pokoli hőségben nem mondhatni hogy élvez­tem. Még szépnek se volt mondható. Nyoma se volt a midtown felhőkarcolóinak, a Rockefeller Center hatal­mas karcsú szépségeinek, a Riverside Drive parkjának, a Park és Madison Avenue palotáinak s a világ legelő­kelőbb pályaudvarának: a Grand Centralnak akkor kezdték ásni az alapjait. Rossz sorsom a Herald Square egyik szállójába ve­zetett, ahol hajnalig nem lehetett aludni az utca sü­ketítő zajától. Utcai árusok ordítása az L és a villamos egyesitett dübörgése, ko­csik csilingelőse alig ma­radt el a Times Square-nak Szilveszter éjjele mögqtt. Első nap délután a kon­gresszusi fogadó bizottság titkára, egy Mills nevű de­rék tőzsdeügynök, autóján kivitt Coney Islandra. Ott minden ringlispilt és hul­­lámva’sutat végig kellett ül­ni, minden vendéglőben el­fogyasztani egy drinket, i'á kellett gyújtani egy szi­varra s mikor holt fáradtan hazakerültem társ ammal Gleispach gróf, osztrák de­legátussal, alvásról szó se volt. Gleispach-ot utólag nem sajnálom, mert nyil­ván a jó Isten előre büntet­te meg azért, hogy most a leghangosabb professzorok egyike a berlini egyetemen. Jellemző, hogy akkoriban boldog emlékű Zerkovitz barátom, a magyar kiván­dorlási biztos, három külc>­­nösen szép és érdekes lát­ványosságot mutatott be a tőzsdét, Ellis Islandot és a Blackwell (ma: Welfare) Island-i fogházat s mert a kosztnak drága, de rossz voltáról panaszkodtam meg hivott a Dehnonicoba.Azon­kívül jártam a Metropoli­tan Art Museumban is, a mely a maihoz viszonyítva úgy festett, mint a szegedi i kulturház gyűjteménye aj Louvre-hoz képest. Minden méregdrága volt; szobámért öt dollárt zsa- j roltak, a reggeli fél dollár­ba került s egy dolláron alul Childsnél se lehetett ebédelni. Sehogyse tetszett az egész s hazajövet áperte kijelentettem, hogy nekem ugyan a szabadság hazájá­ból elég volt. De hát ember tervez -— Hitler végez. Múlt ősszel; k 1 i m a változás szükségét éreztem. München után kis­sé tűrhetetlen kezdett lenni i a levegő a túlsó földtekén. Sohase szerettem az olyan elmegyógyintéze­­tet, amelyben az ápolók bo­londok és az egészséges benlakók viselik a kény­szerzubbonyt. így kerül­tem újra az U. S. A.-ha, elő­adási körútra. Nem tudom én lettem-e harminc évvel fiatalabb — j talán “Az Ember” egy bájos nőolvasója szives lesz el­árulni — vagy New York lett ugyanennyivel öregebb, de annyi bizonyos, hogy úgy éreztem magamat, mint a falusi kislány Pesten. Kis­sé csodálkozva, kissé zava­rodottan, de mindösszevéve nagyszerűen. Közel öt hó­napja járom Manhattan, Bronx és Brooklyn utcáit, mondhatnám egyedül, mert az idevalósi ember csak já­­rómüvön mozog s nehány száz év múlva lábaik hasz­nálat hiányában úgy el fog­nak senyvedni, mint a vak­bél féregnyulványa. Amióta járom az itteni utcákat, nem tudok betelni az ámulattól. Nem is annyi­ra a méretek ragadnak meg, mert, mint Th. H. Huxley bölcsen mondotta: ei is not grandeur, ha­nem az a csodálatosan lük­tető fiatalság, amely embe­rekben, tempóban, épüle­tekben, i nt é z ményekben .egyaránt megnyilatkozik. Technikai csodák, amelyek mint a Washington vágj’ Triboro bridge esztétikai n magaslatba emelkednek, vagy a Broadway fénypa­­zarlása, korántsem leptek meg annyira, mint az embe­rek, akik ebben a nemzet­közi gyüjtőmedencében, kü­lön életformát találtak. Nem tudom La Guardia polgármester urnák nincs-e valami ördöngcs apparátu­sa, amellyel ezt a káoszt gombnyomás segítségével úgy dirigálja, hogy rend­ben mozogjon s mégse nél­külözze a művészi rendet­lenség látszatát. . Annyi bizonyos, bogy a szemétgyűjtéstől az élelmi­szereknek nagyszerű ellen­őrzéséig sok minden meg­változott s bátran mondha­tom, minden csak előnyére. Nem csupán a Radio Center vagy a Medical Center, az uj könyvtárak, iskolák, kór­házak tömege ragadja meg azt, aki harminc év múl­tán újból látja a földgömb legnagyobb városát, hanem egy egészen sajátos szociá­lis szellem, amelynek em­beröltő előtt még nyoma'se volt. (Lehetséges, hogy opti­mista ítéletem szubjektív színezésű. Abból a fojtó, mérges gázokkal telitett légkörből jövet, amely ma a keleti féltekét ellepi, nem csoda, bog}' az ember meg­részegszik a szabadság le­vegőjében. Számomra New York e pillanatban nem csak World’s Fair mint kiállítás, hanem World’s- Fair, mint világ szépe iß. Lehet, hogy ez az öröm is ideig óráig tart, mert a sza­badság is olyan mint a leve­gő, csak akkor tudjuk hogy van, ha nincs, de harminc év távlatának érzelmi kü­­lcmbségc t a g a dhatatlan: akkor boldog voltam, ami­kor elhagytam ezt a várost, most boldog vagyok, hogy itt lehetek. MANUFACTURERS TRUST COMPANY MÉRLEG 1939. MÁRCIUS 31-ÉN: Alaptőke és Tartalék kb. .... 87 millió dollár Betétállomány kb. ..................690 millió dollár Vagyon kb. ...............................805 millió dollár ®) PÉNZKÜLDÉS: A jelen helyzet kivételes alkalmat nyújt jelentékeny megtakarításra pengő és egyéb pénznemek átuta­lásnál. FŐINTÉZET: 55 Broad Street, New York 66 bankfiók Manhattan, Bi-ooklyn, Bronx és Queensben. Member Federal Reserve System Member New York Clearing House Association Member Federcd Deposit Insurance Corporation Magyar, megbízható és a leg jutányosabb New York Undertaking Co., Inc. R. DEVOE, lie. mgr. 348 East 79th Street, New York, N Y. Telefon: RHinelander 4-0151 Temeléseket vállalunk bárhol ALEXANDER HAAS Musical Director EBBYS Hungarian Restaurant KITŰNŐ MAGYAR KONYHA Kellemes árnyas nyári helység. 1606—2nd Ave. Tel: REgent 4-9503 T l

Next

/
Thumbnails
Contents