Az Ember, 1939 (14. évfolyam, 17. szám)
1939-04-29 / 17. szám
12-ik oldal. “AZ EMBER” VILÁGKIÁLLÍTÁSI SZÁMA Április 29, 1939. Miképen lehet a magyarságunkban rejlő energiát értékessé tenni? Irta: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki református lelkész. Olyan kérdés ez, amivel érdemes foglalkozni. Hiszen ■sorsdöntő időket él nemcsak a magyarság, hanem az egész világ népe. A tengerentúlról híreket kapunk, sokszor talán sötétebb színekben, mint maga a valóság, de akármilyen tárgyilagos szemmel nézzük is a 1napi események gyorsan forduló változásait, egyben a hírek nem csalnak meg: a lelkiszabadság olyan heroikus küzdelme zajlik le előttünk a mindent elnyomni készülő diktatúrákkal szemben, amelyhez képest Róma égése, Görögország pusztulása csak egy egészen jelentéktelen kis eseményeivé válnak a világtörténenélemnek. Leszögezni kívánó m, hogy mint lelkész irom ezen sorokat, nem pedig mint szociológus, vagy politikus. Soraimnak megírására ennek a lapnak szerkesztője kért fel. Nem tartozom, csupán egyetlen párthoz, mely szerintem megold hatja most is, ebben a zűrzavaros politikai világban a társadalmi kérdéseket. Ez a párt, amelynek szabályait hűségesen megtartani próbálom, alkalmazni, hirdetni, valósággá tenni akarom azoknak életében, akikkel összehoz a gondviselés: a szeretet názáreti Mesterének a pártja. Milliók használják ajkukon a nevét, de a rideg valóságban kicsiny az Ő pártja most is, mint valamikor régen, a Galileai ló mellett, amikor összeszedte a jólelkü, egyszerű halász embereket. Ha most élne, a tengerentúl bizonyosan a koncentrációs táborba kerülne. Pedig a lelkiszabadság örök eszméje mellett a szeretetnek nem volt még olyan lánglelkii apostola a földön, mint az alázatosan imádkozó, zsidó családból származó Názáréti Jézus Krisztus! Milyen csodálatosan változtatta át ez a nagy mester a damaskusi utón a minden fajgyűlöletre kész Saulus lelkében sistergő energiát, amit megörökítve az Efézus környékén lévő híveihez irt levelében találunk: “Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak és bocsássatok meg egymásnak, amiképen az Isten is megbocsátott tinéktek a Jézus Krisztusban.’ (Pál levele). Én tudom azt, hogy a mai élet keserű tapasztalatai egészen mást mutatnak. A mai élet hatalmasai másféle leveleket Írnak, mégis én inkább akarok ennek a nagy mesternek a követője lenni és a valóságban őszintén a megértést és szeretetet hirdetni, mint ahhoz a táborhoz csatlakozni, melynek fajgyűlölete családokat tép szét, gyermekeket tesz árvává, ifjaknak reményteljes életét teszi tönkre és az emberiség egy egészen értékes faját rabszolgává, vagy földönfutó bujdosóvá. Az amerikai Presbyterian közegyház nagytekintélyű egyházmegyéjének “Social and Action” bizottsága, amelyben e sorok írója több mint tiz év óta dolgozik, ez év április 10-én, Húsúét napja után a következő deklarációt terjesztette az egyházi Atyák elé az 55-ik utca és Fifth Avenue sarkán lévő templomban megtartott évi gyűlésen, amit az egyházi Atyák egyhangúlag fogadtak el: Rév. HARSÁNYI LÁSZLÓ tel azon tényre, hogy a gyűlölet felgyiirődző hullámai és a bűnös propaganda terjednek országunkban is és tekintettel arra a nagyjelentőségű tényre, hogy mi a jó akarat, béke és emberbaráti szeretet evangéliumának vagyunk a képviselői — ennélfogva ezen egyházmegye jogánál és hatalmánál fogva, mint Isten szeretetének szolgái, a békesség fejedelmének követei figyelmeztetjük egyháztagjainkat azon kötelességeikre, hogy a gyülekezeteikben minden befolyásukat felhasználják a felekezeti különbség és fajgyűlölet viharának lecsendesitésére, ami szétválasztja az embereket egymástól és következetesen valósítsák meg a belső nyugalmat, a békés megértést és a testvéri szeretetet minden népfajokkal, n e m zetekkel szemben. Elhatározza tehát a Presbyterian közegyház new yorki egyházmegyéje, ajánlja és sürgősen kéri a lelkészeket és általuk az összes egyházaknak a tagjait, hogy a fajgyűlölet érzelmeinek kifejezésétől bármely fajjal, vagy felekezettel szemben tartózkodjanak és minden rendelkezésükre álló eszközzel hirdessék a béke, jó reménység és szeretet evangéliumát.” Én sem szólhatok másképen e lap hasábjain, akár mint magyar, akár mint amerikai. A bennünk rejlő energiát változtassuk ál értékké, szeretetté magyarságunk életében. Eltekintve attól, hogy milyen felekezethez tartozunk, milyen politikai irányt követünk: legyünk egyek a lelkiismereti szabadság megvédésében és abban a szeretetben, amely egyetlen vallásfelekezet követőinél sem tűrheti meg a faji ellentétek kiélezését. De most már úgy érzem, hogy többet is irtain ebben a lapban, amelynek hasábjain az olvasókhoz először szólok. E lap szerkesztőjének l elki világa egészen más lehet, mint az, amelyben én születtem, felnevelkedtem, amelytől én sem megválni nem tudok, sem megválni nem akarok. Enge met az én hitem mindig megerősített és a vallásom őszinte gyakorlása felejthetetlen élményekhez vezetett. Ha más is volna talán az életfelfogásunk, amire ugyan én mint amerikai magyar, soha nem gondoltam, megvdj,lom őszintén, szívesen vettem kezembe a tollat, hogy megírjam az én “credo”-mat, amin harminc évi new yorki munkálkodásom alatt soha nem változtattam: tisztelem és becsülöm azokat, akik olyan igazságokért harcolnak, amiket a mai megromlott világ letapos. Rajongó szeretettel csüggök azokon az eszméken, amikért őseim az életüket adták és vérüket ontották. S most olyan időket élünk, amikor a magyarságunkban rejlő titokzatos erőket össze kell tennünk, hogy a világ előtt, mint magyar értékeket, magyar kincseket világosságra, a nap fénye alá hozzuk. Hadd lássa a világ és tudja meg mindenki, hogy mi, Amerikában bujdosó magyarok méltók vagyunk azokhoz az ősökhöz, akik jóval az angol arany bulla előtt, a tordái gyűlésen a teljes lelki szabadságot hirdették. Sokan félnek a radikáliz mustól. Én nem félek, men maga az Vr Jézus is az volt már pedig én soha nem szé gyenlem az Ö evangéliumát. Sokan a történeim tradíciókhoz ragaszkodnaI csupán, én nem, mert a Ga liléi Mester is összetört< azokat, amikor a kufárol éppen a tradíciójukhoz va ló görcsös ragaszkodásuk ban megszentségtelenitettél az Isten templomát. Senk nem veheti tőlem rossz né ven, ha követni próbálón ezt a Mestert. Az a tradíció amit én tisztelek és ami szentnek tartok: a lejkisza badsáig, a megértés és i testvéri szeretet. Még csak annyit szeret nék leírni, hogy mi, ameri kai magyarok, nagyon ér tékesek vagyunk. Legalábl 75 százaléka a magyar mun kásosztálynak, talán a; összes fajok között a legér tékesebb éppen a megbíz hatósága és becsületeSségi folytán. A másik 25 száza lék pedig nem azért vészit el a munkáját, mert nem al kalmas, vagy nem tudni elvégezni a rábízott teen dőket, hanem azért, mer vagy nem tud kijönni a fel jebbvalójával, vagy pedii összevész a saját munkás társaival. Szóval: a benih lévő energiát nem tudji szabályozni s ahelyett, hogi az érték lenne benne, sajá kárát, veszedelmét idézi eló így vagyunk az egyházi- é. az egyleti életben is. Renge teg energia pazarlódik el - elszomorító látvány ez < féktelenné wált magyai energia, amit ha korlátol közé tudnánk szorítani égi kis megértéssel, egy kis fi gyelemmel és türelmemmel Határozat: Tekintet<® legfinomabb füstölt sonka, kolbász és mindenféle hentesáru üzlet a Yorkville-ban. MERTL JÓZSEF 1 510 Second Avenue, New York City Telefon: RH 4-8292 Gilbert Miller Henry Miller’s Theatre
