Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

8. oldal AZ EMBER 1927, Március 21. DOGMÁK BUKÁSA kozódásokba törtek ki az em­berek és mindenki fel volt bő­szülve, hogy újsághirdetések­ben, plakátokon és villany­fényben égő reklámtáblákon őket igy becsapták Beregi jó­­hangzásu nevével. Mert mon­danom sem kell, hogy a Bere­gi-filmben — Beregi egyálta­lán nem szerepelt. Egy egé­szen közepes, sőt jelentékte­len film, gyönge szereplők­kel: ez játszódik le a 81-ik ut­ca és a First Ave. sarkán levő Regent-moziban és ehhez a silány produkcióhoz fölhasz­nálták Beregi Oszkár előkelő és méltán népszerű nevét, hogy a környékbeli magyar­ságot becsőditsék. Be is cső­­ditették, mert három napon keresztül zsúfolva volt a kis First Avenue-i mozi. Beregi Oszkár nevének igen nagy varázsa van, azt ebből az ügyből kifolyólag is könnyű megállapítani. Az ő nevére, annak vonzó erejére, ime, fölépít a lelkiismeretlen vállalkozás egy komoly sikert. Mi örülünk annak, hogy Be­regit, aki végül is Magyaror­szág egyik legkülömb művé­sze, igy megbecsülik, ilyen sokra értékelik, közönség és vállalkozó egyaránt. A közön­ség azzal, hogy seregesen tó­dul a nevére a moziba, a vál­lalkozó pedig azzal, hogy egy­szerűen belehamisitja a nevét a film reklámjába és már ké­szen is van a siker. Az a véle­ményünk azonban, hogy ez az eljárás tisztességtelen és ki­hívja maga ellen a legélesebb kritikát. Mi nem tudjuk, hogy voltaképen ki az, aki itt a visszaélést elkövette Beregi Oszkár becsületes és értékes művésznevével, mindenesetre sürgősen tisztázandónak tart­juk az ügyet és kizártnak tartjuk, hogy kártérítési kö­vetkezmények nélkül igy, ilyen durván lehessen vissza­élni egy előkelő művész nevé­vel és a közönség jóhiszemű­ségével és hiszékenységével. A vállalkozó már megcsinálta a maga kis üzletét ezen a csa­lafintaságon, de nézetünk szerint Beregi Oszkár joggal követelhet a maga számára ez ügyből kifolyóan erkölcsi és anyagi kártalanítást. A háború kitörésének éjszaká­ján a jámbor emberek, a jóérzésii polgárok és a proletár tömegek hite egyazon máglyán hamvadt el, A jámborok hitték, hogy az öldök­lést vallási parancs meggátolhat­ja, a polgárok hitték, hogy a “.fegyveres béke’’ a vallás paran­csánál biztosabb fék, a tömegek hitték, hogy mindkét gyenge tételt félrelökve, a háború kitörését sa­ját erejük fogja megakadályozni. Mindnyájan hittünk és mig a távol szép kékjén merengve, tem­plomba, irodába, gyárba jártunk, a fegyveres béke fegyveres seregei egymásra törtek, a hitek pedig összetörtek. A dogmák bukását csak a leg­jobbak érezték meg. Egy megren­dült költö “különös, különös nyáréjszakáról” zengett. Az álköl­­tök fegyvert fogtak vagy elefánt­­csont tornyukba vonultak. A többiek semmit sem láttak. Csak később, midőn a háború az emberiség félszemét kiverte, kezdtek a megmaradttal jobban látni, mint előbb kettővel. Az emberiség sajgó félszeme le­pergett tényekre és átélt példákra nyílt. A tény borzalmas volt, a pél­da óriás — és egyetlen történelmi pillanatban, a háború befejezése­kor csakugyan, mintha minden ki­tárult volna. De csak pillanatra.... A példátlanul nehéz kezdet nem teremtett azonnal paradicsomi ál­lapotot s a felzaklatott, beteljesü­lésre mohó népek, harcoktól még füstölögve, nem arra hallgattak, aki azt mondta, hogy fáradságos, lassú revízióval mindent elölről kell kezdeni, hanem arra, aki azt kiáltotta, hogy a háborúból nem volt elég, a vallásból nem volt elég, a nacionalizmusból nem volt elég, a marxizmusból nem volt elég...... A múlt hináraiból ma megint csak a végsőt, a legdöbbentöbbet érezzük, a ránkfonódott hínárt, a mely a halálbahuzott. De a nagy, zöld, kusza sárganyálas lápon, a melyben a nemzedék eltévedt, ma is konok, zavaros jelszavak pálla­nak. Világnézetünk összetörve, — de régi dogmák politikai elvekben lobognak. A “ne ölj” rettentő bu­kása után továbbra is valláspoliti­kai csoportok ölik az átfogó sze­­retetet. Isten egyetemes jóságát pártpecsét alatt osztják szét. A fegyveres béke uj formákban izzik. A polgárság megint fegyve­rekbe szerelmes. Régi, petyhüdt egyenruha-bámulatát kardcsörgés­re váltotta. Oh, fasizmus! A proletár tömegek sem képe­sek nyílt szívvel újat kezdeni. Még ma is csaka gazdasági szemponto­tokban hisznek, bár mögöttük a háború, melyben a nem méltá­nyolt érzelmi szempontok döntöt­tek. Az érzelmek a gazdasági érde­kek sikját keresztül-kasul szőtték s felnőtt férfiak százezrei oly ma­gatartást választottak, mely nyil­vánvaló gazdasági érdekeik ellen szólt. A háború utáni példák is kese­rűek! Ahol a politikai hatalmat átvették, a kapitalisták gazdasági hatalmát kénytelenek voltak fen­­tartani. Oroszországban pedig, a hol elbűvölve a jobb jövő közeli égzengésétől, a gazdasági hatal­mat is átvették, kénytelenek azt ma a világ kapitalistáinak ingyen visszaadni. A sikertelen kísérletek után — a változatlan jelszavak mögött — egy ki nem mondott szomorú és mély titok lappang: megvolt min­den, megvolt az általános válasz­tójog, megvolt a katonai és kor­mányhatalom — s a tömegek még­sem jöttek utánuk. A kísérletek közt a proletárság legfénylőbb hite, hogy a világot egyedül csak ők válthatják meg: elfakult! Virágzó társadalmi és politikai dogmák ilyen bomlása és bukása mellett válságban van a múlt szá­zad nemes küzdelmi kerete, a de­mokrácia is. Párisban, a Place de la Repub­­liquen, a demokrácia tiszteletére, hatalmas bronzoroszlán egy urnát őriz. Két patinás sző rávésve: Ál­talános választójog! A Place de la Republiquen és szerte Európában egy sebzett, nyomorgó nemzedék le akarja dönteni az urnát, amit nemrég népek forradalmai avattak magasra. Ugylátszik, hogy minden vesző­ben! A jók azt mondják: vonul­junk vissza a magánéletbe. Az emberek nem szeretik egymást. * Ebben az örvénylő válságban mindazoknak, akiket társadalmi lelkiismeret emészt, hitet kell ten­ni. A régi jelszavak felírva, — de sem a vallásos, sem a nacionalis­ta, sem a szocialista tömegek töb­bé nem hisznek a zászló szavai­ban. Valami egészen más történik a földön... Világnézeti válságunk és szelle­mi csömörünk legmélyebb oka, hogy uj tényezőkből egy uj eszme tör elő, de még nem húzódott fel a tudatunkba. Az emberiség útban van a legalkotóbb hit: az emberi egység hite felé. A régi, partikuláris, hitek alatt fogy a talaj. Az ember érdeklődé­se, megélhetése, boldogulása, tu­dományos, művészi, gazdasági és technikai érvényesülése, értelmi s érzelmi rezzenése világszerüvé szélesült. A régi erők még hatnak, a régi kötelékek még megvannak, de a világháború ennek a nagy belső érésnek kataklizmája volt s azért kezdődhet ma az eszmék tisztázása. Hisszük, hcigy az uj tényezők, a melyek a tizenkilencedik század­ban sarjadtak, az emberiség egy­ségéhez vezetnek. Hisszük, hogy az uj eszme buz­góbb, időszerűbb, termékenyebb s gyakorlatibb, mint bármely vallás, nemzet vagy osztályhit. Nemzedé­künk legnemesebb gondolkodói vissza fognak térni a tizennyolca­dik század nagy enciklopédistái­­hoz és egyetemes rendszereiket a tizenkilencedik század dúsgazdag részleteredményeivel megtöltve, a huszadik századot, hogy uj szinté­zissel fogják megajándékozni. Hisszük, hogy az ember, aki a kómikus erőket megértette, a föld füves felszínét megváltoztat­ta, jóról és szépről fogalmakat al­kotott, eddigi nagy társadalmi al­kotásai: a család, a törzs s a nem­zet fölé az emberi egység családját fogja helyezni. Hisszük, hogy az emberi egység megvalósításának egyetlen mód­szere a demokrácia. Hisszük, hogy a kétkedés nagy divatja ellenére az emberi egység hite poraiból megélemedett phö­­nixként fog felrepülni. Rubin László. C ALI FORM AI SZERKESZTŐ: DR. FÜLÖP MIKLÓS 1306% Formosa Ave., Hollywood, Cal. Telephone Gladstone 5007 H 1927 Chrysler Automobilok — különféle legújabb niodelek nagy választékban könnyű lefizetésre. Használt autökat becserélünk. Úgyszintén el­­” adunk mindenféle gyártmányú keveset használt, becserélt IZZ automobilokat jutányos árban. $100.00 készpénz és könnyű ~I lefizetésre. Minden autó garantálva! | J. MÁRKUS ^ CHRYSLER AUTOMOBIL AGENCY =1 FIRST A YE. & 84th ST., NEW YORK ^2 Nyitva este 10-ig s vasárnap - Phone Butterfield 2341—8704

Next

/
Thumbnails
Contents