Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

Yol. II. No. 12. (In Europe Vol. X. No. 12.) NEW YORK, 1927 1927 MÁRCIUS 21. ÁRA 10 CENT GÖNDÖR BERMNC POUHKJU HETILAPJA, Entered as Second Class Matter September 2, 192(i at the Post Office at New York, N. Y. Under the Act of March 3, 1879. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 352 EAST 79th STREET. NEW YORK. HOGY LETT A JÓ DOLLÁRBÓL ROSSZ KORONA? Alább egy nagyon kényes és igen fontos kérdést bolyga­tunk meg, anélkül, hogy bár­ki ellen bárminemű ártó szán­dék vagy elfogultság vezetne bennünket. Az ügyben sze­replő személyekkel szemben nincsen semminémü ellenér­zésünk és nem vezeti a toliun­kat más, mint a legtisztább kötelességérzés és a leghüvö­­sebb objektivitás. Utóvégre is sok százezer magyar legele­mibb érdekéről van szó és úgy látszik, hogy ezt az érdeket, ezt a legnagyobb és legiga­zibb közérdeket nem védi Amerikában senki és legke­vésbé védelmezi az, akinek ez kötelessége volna: legkevésbé védi az amerikai magyarság ez ügyben érintett érdekeit Magyarország itteni külügyi képviselete: az amerikai ma­gyar követség. Az igazságér­­zésíink parancsolja, hogy el­mondjuk az alábbiakat és ez­zel közelebb segítsük ezer és ezer, tízezer és tízezer megká­rosított amerikai magyar ér­dekeit az érvényesüléshez és hisszük, hogy igazságot köve­telő szavunkat meg fogja hallani Szécsenyi László gróf ur, Magyarország washingto­ni követe is, aki rászánja ta­lán magát végre arra, hogy hosszú esztendők óta elhanya­golt kötelességét ebben a vé­resen komoly ügyben teljesít­se. Az ügy különben, amiről szó van, a következő: A new yorki Supreme Court egy perből kifolyólag nagyon érdekes és elvi jelen­tőségű döntést hozott. A pert egy német származású ame­rikai ember indította a régi Németh János-féle bank, je­lenleg American Union Bank ellen, azért mert a bank — ugyanúgy, mint a többi ame­rikai pénzintézetek —, a há­ború alatti dollárokban befi­zetett, de koronában elszá­molt betéteket, rossz, telje­sen értéküket vesztett koro­nában akarta visszafizetni. A Supreme Court azonban úgy döntött, hogy a Németh Já­nos-féle, American Union Bank a koronabetétet teljes dollár értékben tartozik visz­­szafizetni. Hogy ennek a bí­rósági döntésnek milyen nagy elvi jelentősége és milyen messzemenő konzekvenciája van, azt bővebben tán feles­leges ismertetni. Megbízható forrás közli velünk, hogy egy másik perből kifolyólag az amerikai bíróság olyan Ítéle­tet hozott, hogy a háború fo­lyamán Amerikában átutalás­ra átvett, de csak a háború után rossz és értéktelen koro­nákban kifizetett összegeket a bank teljes dollár értékben tartozik az amerikai feladó­nak visszatéríteni. Ennek az állítólagos bírósági Ítéletnek a hordereje olyan nagy, hogy foglalkozni kell a dologgal és a teljesen tájékozatlanul álló amerikai magyarságot fel kell világosítani erről a kér­désről. Tudni kell ugyanis, hogy az amerikai magyar bankok, élükön a Kiss Emil-féle, ma már igen erős és hatalmas pénzintézettel, a háború évei­ben óriási összegeket vettek át Európába, illetőleg Ma­gyarországba való átutalás céljából, de ezeket az összege­ket a háborús viszonyok foly­tán nem voltak képesek a cím­zetthez eljuttatni, és igy az egyre növekedő dollár töme­geket megtartották maguk­nak; a pénzt, ahelyett, hogy visszaadták volna az amerikai feladóknak, ők maguk eszten­dőkön át használták és a há­ború után teljesen értéktelen rossz koronákban fizették ki a címzetteknek a nekik át­adott összegeket és igy rette­netesen megkárosították a feladókat és a címzetteket egyaránt, mig a bankok ma­guk hatalmas vagyonokra tettek szert ezen az utón. Hogy itt milyen horribilis összegekről van szó, azt meg­világítja egy kis statisztika. A világháború előtt az Ame­rikába vándorolt magyarok évente hozzávetőleges számí­tás szerint kétszázötven, há­romszáz millió aranykoronát, vagyis 50—60 millió dollárt utaltak át Nagy Magyaro-. szágba. Ez az átutalás termé­szetesen legnagyobb részt az amerikai magyar bankok ut­ján történt. A világháború ki­törése után az amerikai pén­zek Európába való átutalása a központi hatalmakhoz tar­tozó országok területére, te­hát Magayrországba is, elein­te nehézkéssé vált, majd pár hónap elteltével, teljesen le­hetetlen volt. A nagy amerikai bankok, ezt látván, a központi hatal­makhoz tartozó országokba pénzátutalást egyáltalán nem fogadtak el. A kisebb magán­bankok azonban és ezek kö­zött főleg a magyar pénzinté­zetek, amelyek szinte kizáró­lag pénzátutalásból eltek, hir­detéseiket a magyar és más, nem angol nyelvű lapokban továbbra is benntartották és bár jól tudták, hogy ez szinte lehetetlenség, állandóan azt hirdették, hogy felelősség mellett utalnak át pénzt Ma­gyarország területére. A Kiss Emil bankház vezetett ezek­ben a hirdetésekben és ő egy­maga sokkal nagyobb forgal­mat csinált a pénz átutalás terén, mint öt más pénzinté­zet együttvéve. Ezek a ma­gyar bankok tehát 1914-től kezdve egészen 1917 április 17-ig, azaz addig a napig, a mikor Amerika is megüzente a háborút a központi hatal­maknak, és igy törvénybe üt­köző cselekedet volt több pénzt átutalásra fölvenni az ellenséges államokba, tehát 1914, 1915, 19916 és 1917 években felelősség mellett fo­gadtak el az amerikai ma­gyarságtól hatalmas összege­ket átutalásra, bár jól tud­ták, hogy ezeket a pénzeket nem képesek átutalni és ezek az összegek csak az ő kasszá­jukat hizlalták. Megállapítást nyert, hogy a háborús évek­ben az amerikai magyarság

Next

/
Thumbnails
Contents