Az Ember, 1927 (2. évfolyam, 12. szám)

1927-03-21 / 12. szám

2 AZ EMBER 1927, Március 21. pénzátutalása sokkal nagyobb mérvű volt, mint a béke évei­ben. Ez természetes is, hiszen a háború alatt az amerikai munkás nagyon jól keresett. De ha csak a békebeli pénz­­átutalási forgalmat tekintjük irányadónak, akkor is körül­belül százötven millió dollárt tesz ki, hozzávetőleges számí­tás szerint, amit a bankok az amerikai magyarságtól 1914- től 1917 áprilisig átutalás vé­gett átvettek, de csak a hábo­rú után utaltak át és fizettek ki olyan koronákban, amely már alig ért valamit. Egészen bizonyos, hogy ezek a pénzin­tézetek ily módon a befizetett összegek kamatjából kifizet­ték az egész tőkét és ily mó­don azt lehet mondani, hogy majdnem megkeresték azt az egész összeget, amit amerikai magyarok otthoni hozzátarto­zóiknak küldöttek. Hogy ez a manipuláció zavartalanul foly­hatott, annak oka az, hogy a háborúban normális postaköz­lekedés és levélváltás Ameri­ka és Magyarország között nem volt és igy sejtelmük sem lehetett az amerikai pénzfel­adóknak arról, hogy a feladott pénz nem jutott el a címzett­hez, hanem itt hevert az amerikai bankokban, amelyek azonban nem tartották köte­lességüknek a feladót értesí­teni és a pénzt visszafizetni. A háborút követő forradal­mak és ellenforrradalmak u­­tán 1919 vége felé és 1920 ele­jén, amikor a rendes levélvál­tás ideje megindult Amerika és Magyarország között, az amerikai magyarság érthető felháborodással vette tudo­másul, hogy az ő 1914, 1915, 1916 és 1917-ben föladott pénzét csak 1919-ben és 1920- ban fizették ki, csaknem tel­jesen értéktelen koronákban. És ekkor a megkárositott ma­gyarság ezrei fordultak pa­naszaikkal Amerikában és Magyarországon a magyar kormányhoz, kérve segítséget és erkölcsi támogatást a ban­károkkal szemben. A Buda­pesten megjelenő “Magyar­ság” cimü napilap múlt év de­cember 15-iki száma hosszabb cikket ir ez ügyben és a töb­bek között azt állítja, hogy egyedül Kiss Emil new yorki bankár ellen több, mint há­romezer amerikai magyar tett feljelentést a magyar belügyminisztériumban. Má­sok viszont az amerikai ma­gyar követséghez fordultak orvoslásért, amely .azonban épp olyan süket maradt a pa­naszok ezreivel szemben, mint a belügyminisztérium. Pedig az amerikai magyar követ­ségnek kötelessége lett volna, hogy ezt, az amerikai magyar­ság anyagi érdekeit oly igen közelről érintő ügyet sommá­san intézzék el és a követség­nek lett volna a dolga, hogy megfelelő és feltétlenül meg­bízható amerikai ügyvédek kezébe tegyék le a megkáro­sitott magyarok érdekeinek képviseletét. Az egyes bankok bűnössége ugyanis olyan kéz­zel fogható, hogy ha a meg­károsított» magyarok megfe­lelő ügyvédi képviselet utján az amerikai bírósághoz for­dulnának tömegesen, joggal remélhető, hogy a pártatlan, igazságos és a bankároktól teljesen független amerikai bíróság megítélné dollárérték­ben azokat az összegeket, a melyeket a magyarok a hábo­rú éveiben fizettek be és ame­lyek voltaképpen a bankárok pénzesszákjaiban ragadtak. Mert az igazán nem lehet két­séges, hogy ha a bank átuta­lásra vette föl és hozzá még felelősségre ezeket a pénzeket, igy, ha jóhiszemű volt, akkor meg kellett kísérelnie az át­utalást és ha az nem sikerült, kötelessége volt a feladót azonnal értesíteni és a pénzt neki eredeti értékben vissza­adni. Mivel tudják menteni s magyarázni az egyes bankok, hogy ezeket a pénzeket sok esetben évekig maguknál tar­tották anélkül, hogy a tulaj­donost, illetve a feladót erről értesítették volna ? De világosan megállapítha­tó egyes bankok visszaélése a New York állam bankjait el­lenőrző hivatalban is. Infor­mátorunk szerint például a Kiss Emil-féle privát bank­nak 1914 év végéig — a ban­kot ellenőrző hivatal szerint — soha sincs tiz-tizenöt ezer dollárnál nagyobb összeg a ki­mutatásában. Ez teljesen érthető, mert a békeidőben Kiss Emil bankja a ma beér­kezett pénzeket másnap már átutalta. Annál érdekesebb tehát, hogy ez a béke években tiz-tizenöt ezer dollárt jelző kimutatás 1917-ben már kö­zeljárt az egy millió dollárhoz. Ami nyilvánvalóan az átuta­lásokra föladott összegek tor­lódásából emelkedett ilyen horribilis összeggé. Ily módon lettek milliomos bankárokká azok az apró kis bankház-tu­lajdonosok, akik békeidőben a néhány ezer dollár biztosíté­kot is alig tudták letenni. Az amerikai magyarság nagy tömegei az évek során már beletörődtek abba, hogy soha sem látják viszont eze­ket az átutalásra befizetett és ily módon elértéktelenedett pénzeket. Tekintettel azonban arra, hogy hir szerint az ame­rikai bíróság éppúgy a koro­nabetétekre, mint az átuta­lásra befizetett összegekre nézve olyan Ítéletet hozott, a mely szerint dollárértékben tartoznak a bankok a betevők és föladók pénzeit visszatérí­teni, tudnia kell Amerika érzé­kenyen megkárositott ma­gyarságának, hogy van mód tehát ahhoz, hogy a pénzüket visszaszerezzék. Ha az ameri­kai magyar követség ebben a kérdésben inkább a bankárok érdekeit képviseli, mint a megkárositott magyar töme­gekét, akkor szervezni kell egy más fórumot, amely meg­bízható ügyvédek kezébe teszi le ezeket az ügyeket, hogy ha békés utón nem, akkor pör ut­ján jussanak hozzá az érde­keltek az ő pénzükhöz. Hogy ez mennyire nem reményte­len, az nemcsak a már kedve­ző ítéletekből derül ki, hanem abból a tényből is, hogy érte­sülésünk szerint — néhány pénzintézet több érdekelt fél­lel, akik nem tágítottak, ma is folytat tárgyalásokat és a fenyegető pör helyett számos esetben hajlandóknak mutat­koztak bizonyos bankok a be­fizetett összegek visszatéríté­sére. Mi ezt az ügyet állandó­an napirenden fogjuk tartani és informálni fogjuk a publi­kumot a jogorvoslat módjai­ról és arról, hogyan, mi mó­don juthatnak hozzá az érde­keltek az őket joggal megille­tő pénzekhez. Távol áll tőlünk bárminemű animozitás a ma­gyar bankárok ellen, mi egy­szerűen csak a magyar töme­gek mellett és az igazság mel­lett törünk lándzsát, tekintet nélkül mindenre és mindenki­re, ami és aki az igazság érvé­nyesülésének útjában áll. MIT IR A “MAGYARSÁG?” Éppen, amikor befejeztük eze­ket a sorainkat, jutott el hozzánk a Budapesten megjelenő “Magyar­ság” cimü lap február 23-iki szá­ma, amely ezúttal már érdemlege­sen foglalkozik ezzel a nagyfontos­­ságu kérdéssel. A “Magyarság” első oldalán feltűnő betűkkel sze­dett elmek alatt ismerteti az ügyet, new yorki tudósítójának, Páy Zoltánnak tollából. A feltűnő közlemény cime: “Az amerikai bankoknak teljes dollár értékben kell visszafizet­niük a háború alatt átutaltatott korona küldeményeket. A new yorki felsőbiróság teljes dollárosszeg megfizetésére kötele­zett egy amerikai bankot.” Fáy Zoltán tudósításának lé­nyege nagyban megegyezik a mi föntebbi közleményünkkel és ab­ban csak a következő uj passzus foglaltatik: “A Transatlantic Trust Compa­ny a Magy. Kir. Postatakarékpénz­tár volt amerikai képviselete a bí­róság előtt beigazolta, hogy 1917- ig lehetett módot találni a pénz Magyarországra való átutalására. Az amerikai biróság azt kérdezte a bankoktól, hogy ha megkísérel­ték átküldeni a pénzt Európába s az nem sikerült, akkor miért nem értesítették erről a feladót? Miért tartotta vissza az alperes bank évekig a pénzt és miért hagyta a feladót abban a téves tudatban, hogy a pénzt a címzett már át is vette. A postatakarékpénztár ame­rikai képviselete a neki átadott pénzeket át is utalta. Amit tehát a Transatlantic Trust Company megtudott tenni, azt megtehette volna minden bank, ha akarta volna.” A “Magyarság” cikkének továb­bi során kötelességének teljesíté­sére szólítja föl a magyar kor­mányt és azt állítja, hogy megfe­lelő eljárással, jelentkezésre kell fölszólítani és jogos követelésük­höz kell és lehet juttatni az ame­rikai magyarokat. Nekünk is ez a véleményünk. Minden barátunk legalább egy uj előfizetőt szerezzen Az Ember számára!

Next

/
Thumbnails
Contents