Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-02-20 / 2. szám
2 AZ ÉLET Áthozat Sükösd község mint erkölcsi testület Érsekcsanád község külön gyüjtőivén: Érsekcsanád község mint erkölcsi tsstület Biber Ignác ny. tanító Biber Lajos községi jegyző Gyemizse Antal segédjegyző Leszich István róm. kath. plébános . Vetzstein István .... Szendrei Gyula ref. s. lelkész . Gáspár Imre rektor .... Szendrey Lajos tanító Bajaszentitstván község mint erk. testület Horváth Béla jegyző Bajaszenlistván X. Y. X. Y. Szeretnie község mint erkölcsi testület . Összesen Lapunk múlt és az ez évi kimutatásait hozzáadva . . . . . Főösszeg K f 32 — 2 — 2 1 1 50 20 40 — 80 — 20 — 05 2 — — 50 — 20 — 10 2 — 44 95 1852 68 2012 53 A l/vml KiitiÄcXl/ .rvz. i^az.i uunvJbwrv. Teljesen helytelen szempontból, téves szellemben, sőt hibás cimek alatt tárgyalták a székesfehérvári kávéházi botrányt az összes lapok. Nem volt az kard affaire, nem lehet itt se katonai brutalitásról, se antiszemitizmusról beszélni. A lényeg az, hogy fiatal emberek egy farsangi éjszakán leitták magukat és mert kard volt az oldalukon, kissé bátrabban mertek virtuskodni. Az igazi bűnös tehát az alkohol, mely különösen ilyenkor farsang táján, főleg pedig a szombati és vasárnapi éjszakákon, mint egy veszedelmes démon, szállja meg a mulatozók testét s ösztökéli őket rendellenes cselekedetekre, sőt gonosz tettekre. A kihágási és bűnügyi staiisztika kétségtelenül megállapította a szombati és vasárnapi estéknek ezt a bünszerző szerepét. Valaki az alkohol bünszerző szerepét úgy foglalta össze, hogy a bűn nem egyéb sűrített alkoholnál. S mégis se az állam nem tesz valami jelentősei eme veszedelmes ellensége ellen, se a társadalom. A kultur-ember számára a részegség egyike a legundoritóbb látványoknak. S mégis a köztudatba épen nem megy bele az a felfogás, hogy részeggé lenni szégyen. A választójogi javaslatban ugyan szerepel a kétszeri részegség miatt történt elitéltetés, mint szavazatfosztó tényező. Ez azonban jelentéktelen, kis dolog. Az általános társadalmi bojkott, mely a részeg embert éri, volna egy igazi radikális eszköz. S ezeket meggondolva, határozottan sajnálom azt a fiatal tisztet vagy fiatal tiszteket, akiket emez elfeled- kezésük miatt súlyosan büntetni fognak. Ezek az ifjak egyénileg alig bűnösek. Két tényező: az, hogy részegek voltak s az, hogy fegyveresek voltak, vitte őket rá erre a garázdálkodásra. Tehát két olyan körülmény, melyek közül az egyik nem megy szégyenszámba, a másik pe- dik egyenesen megtiszíelíetésszámba megy. Ha az ivás egy megvetett, megbélyegzett cselekedet, mint például a váltóhamisítás, a hamis kártyázás, akkor ezek az ifjak nem hódoltak volna neki. S ha viszont nem lettek volna katonák, nem csörgött volna oldalukon fegyver, akkor mámoros állapotban nem szállt volna reájuk az a fénytelen cézári hóbort, megbolondította s békés emberek megtámadására csábította őket. Nincs értelme tehát annak, hogy ép ezeken a szegény embereken verik el annyira a port. Az igazi bűnösök itt a részegség és a kardviselés. E két káros szociális tényt kellene megszüntetni. Persze, amilyen nyilvánvaló mind a kettőnek kultura-ellenes, barbár jellege, oly reménytelen egyelőre az az óhaj, hogy megszabaduljunk tőle. A részegség egy különösen undorító és barbár terméke az alkoholizmusnak, mely egész mai társadalmunkat átölelő, életünk minden porcikáját fojtogató polyp, a militárizmus egy veszélyes, rendbontó kinövése. Hiába világosabb a napnál az a fölfogás, hogy a fegyver a katona szerszáma s igy szolgálaton kívüli viselése ép oly badarság, miként badarság volna a sétáló szabó oldalán táncoló olló, a kiránduló kovács övébe dugott kalapács, a kávéházba menő asztalos kabátzsebéből kikandikáló gyalu. A katona hatalmasságok a katona erkölcsi prestige-éhez tartozónak vélik a fegyvert. Egyelőre tehát nincs reményünk, hogy ez a botrányforrás is kiapadjon. Ingyen kenyér. A kik hiába könyörögték, hogy adassék meg a mindennapi kenyerük, a rongyosok, az éhesek ott dideregnek naphosszat a Podmaniczky-utczéban egy boltajtó előtt, a mely fölött olcsó, egyszerű firmatáblára ez van fölpingálva: „Ingyen kenyér“. Reggel nyolez és tiz között, délután félnégytől négyig, este fertályhattól háromfertály hétig különösen megnő a lázongó gyomrok gyülekezete, mert ilyenkor osztogatják odabenn a kenyeret, a meleg szivek füzénél sült ropogós, friss kenyeret. Beállók a seregbe és ott didergek velük a fagyos alkohyatban a nyugati pályaudvar kőkerítése mellett. Három rendőr vigyáz ránk nagy buzgósággal, nehogy
