Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-07-20 / 7. szám
2 AZ ÉLET A községemben Csanádmegye Magyarbánhegyesen — lehet mondani a nép között a pálinkaivási szenvedély járvány módjára döhöngött. — Az apróka birtokrészletek gazdát cseréltek. A község elannyira pénz és hitelképtelen volt, hogy az árverés alá kerülő törpe birtokokat az árvereltető bank volt kénytelen megvásárolni. Ennek a mélységesen szomorú közgazdasági helyzetnek az előidézője és megteremtője — lehet mondani a nép ivási szenvedélye volt. Ma már hála a magyarok Istenének, ki népének a legnagyobb válság közepette nyújt segélyt — változott viszonyok vannak. — A pénzügyi egyensúly a községben nemcsak jobbra fordult, hanem állandósult is. A néha napján dobverés alá került birtokrészlet nem a bank, hanem egyes emberek kezébe kerül. Ezt az egészséges fordulatot az idézte elő, hogy a nép lassankén' lelett szoktatva a duhaj kocsmázástól. A keservesen megkeresett garasait nem herdálja el a kocsmában, hanem takarékoskodva jó czélokra fordítja. Ebben a népszokás megújhodásában igen jelentékeny része van Pollák Fülöpnek, kinek községünkben kereskedése és kocsmaüzlete van. Pollák Fülöp az iszákos egyénnek egyáltalán nem ad italt. 15 éven alóli gyermeket ha italért küldenek, egyáltalán nem szolgálja ki. Kocsmájában nincs helye az éjjelezésnek Ha eljő a kocsma zárórája, nincs az a pénz, amiért ő többé italt kimérne. Részeg embernek italt nem ad, ha ilyen bevetődik hozzája — nem űzi el küszöbéről mint a veszett kutyát — hanem szépen hazavezetteti és intézkedik, hogy otthon lefektessék, hogy az alkohol mámorát kialudja. Az úgynevezett legénységi táncvigalmat nem rendez, pedig ő ugyan jól tudja, hogy ilyenkor a kissé kapatos legény, ha jómódú szülőknek a gyermeke, de- rüre-borura hordatja az italt és boldog-boldogtalant kínálja vele, vagy itallal telt üvegeket vagdos a falhoz, hogy lássák a leányok, milyen legény ő a csárdában, amikor neki kedve szottyan. A lányoknak pedig az ilyen duhaj virtus tetszik. Mert hiába a csiszolatlan nyers erőnek a meg nyilvánulását nézni nemcsak ők szeretik, de még az állatvilágban is a nőstények. Egy főur vadaskertjében az úgynevezett szarvas- bőgés idején az erdők két basája, remek 12-es ag- gancsu szarvasok, egy tinócskán összezördültek. A gyönyörű állatok összecsapták homlokukat. A nagy tusakodásban a lábaik alatt még a föld isfelszántódott. Mindezt a szerelemre vágyó szarvasnőstény boczika tisztes távolból gyönyörködve szemlélte. A verekedés törvénye szerint az erősebb legyűrte a gyengébbiket, az pedig sebekkel megrakodva a színhelyről megfutamodott. A harctéren visszamaradt győzteshez futott a ti- nócska. nyakát, homlokát körülnyaldosta, majd pedig vígan kettesben besurrantak az erdő sűrűibe. Végül még egyet-mást felemlítek erről a derék kocsmárosról. Kezeit nem finomítja a munkátlanság, sőt ellenkezőleg azt a becsületes és tisztességes munka kérgessé, durvává teszi. Igen gyakran a hajnalhasadás első sugara az ekeszarvánál találja. Családja hasonlóképpen mindenmunkát végez, nem osztályozza azt, — pedig a falusi értelembe véve, vagyonosak. A közművelődésnek kaput nyitnak, könyvekért és hírlapért nem sajnálják a pénzt. A rossz cselekedeteknek utálói. Még saját hitsorsosaikat is ilyenekért megróják. A családfő az apa Pollák Fülöp, a magyar fiukkal küzdötte végig a boszniai oku- pációt. Együtt virrasztód a többiekkel étlen-szomjan sáros-vizes hegyoldalokon. Egy-egy sikerült portyázás után a pihenés órájában együtt énekelte a magyar miatyánkot: „Hazádnak rendületletlenül Légy hive ó magyar . . . “ stb. Azt hiszem, hogy az a Jehova, a kinek szivébe van zárva a zsidó és nem zsidó sorsa, az, — az ily eseteket feljegyzi a maga könyvébe. Mérgezett pálinka. Irta: Székely Salamon, az országos kémiai intézet fővegyésze. Néhány hónap óta az ország különböző vidékéről tömeges megbetegedésekről és halálozásokról érkeztek hírek, a melyeket a közönség és a hatóságok pálinka élvezetére vezettek vissza. Ebben az irányban meg is indult a hivatalos eljárás, de be kellett szüntetni, mert a pálinkák vegyi vizsgálatából nem tűnt ki, hogy mérges anyagot tartalmaztak volna. így ezeknél az eseteknél bele kellett nyugodni abba, hogy véletlenül haltak meg egy időben sokan, a kik éppen egy bizonyos pálinkából ittak nagyobb mennyiséget. Ezt az eshetőséget annál is inkább el kellett fogadni, mert az orvosok, a kik a halottakat bonczolták, szintén nem tudtak mérgezést megállapítani. A közönség megnyugszik a vegyvizsgálatban, mert azt hiszi, hogy ha a vegyész valamely tápszert analizál, akkor biztosan megtudja minden esetben mondani, hogy milyen anyagokat tartalmaz, illetve, hogy esetleg milyen anyagokkal hamisították meg. Ha a vegyi vizsgálat nem állapított meg a meggyanúsított tápszerben idegen anyagokat, akkor biztos a közönség a felől, hogy az nem hamisított. Sajnos, ez nem igy van. A kémiában nincs olyan rendszer, a mely biztosan minden anyag fölismerésére vezetne s igy a tápszerek vizsgálatánál is az analitikus csak azokat az anyagokat találhatja meg, a melyekre kémlel. Megeshetik tehát az, hogy valaki nagyobb mértékben hamisít egy tápszert olyan anyaggal, a melyet addig tápszerek hamisítására használni nem szoktak és ezt az egészségre is esetleg ártalmas tápszert hosszabb ideig forgalomba is hozhatja a nélkül, hogy a vegyészek a hamisítást megtud
