Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-06-20 / 6. szám
8 AZ ÉLET. az alkoholizmust értékesítő állam és a társadalom hatalma közt meredezik. Az állam nemcsak azzal vesz részt az alkoholizmus terjesztésében, hogy a pálinkát mindenhová elviszi, s hogy a pálinkából minél több hasznot huzni igyekszik, hogy tehát üzleti érdekből a pálinkázást megkönnyíti és népszerűsíti, hanem azzal is, hogy a maga fogyasztási adó-politikájával minden élvezeti és fogyasztási cikket megdrágít. Az egész kontinentális adórendszernek az a tartalma, hogy az adó javát fizesse a fogyasztó nép. A szegény ember tartsa el az államot, istápolja azt a kultúrát, a melyből neki magának az elemi iskolai taníttatáson kívül nem jut része. Tegye pedig ezt olyan módon, hogy minden fogyasztási cikkért nagy adót fizet. Amikor minden, a mi a táplálékot értékesebbé tehetné, drága, a nép a pálinkához fordul, a melyért szintén adót fizet, még pedig nagy summát. 1909. évre ebből 178 millió koronát irányzott elő, mint bevételt. A mely t. i. a pálinka, azonban látszólag és egy ideig érezhetően és intenzivebben táplálja, a mely a szükségében is segíti, s még élvezetet is ad, de csak hazug módon. Vannak olyan rövidlátó finánc-moralisták, a kik az államnak a pálinka iránt való üzleti érdeklődését és az alkoholizmus becsületes érdekeit úgy vélik össze- eg reztethetni, hogy a pálinkának minél nagyobb megadóztatását javasolják. Azt érik el vele, hogy a pálin- kázásra szükségből rászokott nép ugyanannyi pálinkáért, a mennyit eddig ivott, ezután még többet fizet, s hogy a pálinkának minél rosszabb fajtáját issza. A ráki vízzel kevert spiritusz, a gugyi is az, akárhány helyen még vízzel kevert denatuiizált szesz. A pálinkázó megküzd a pálinka drágaságával s legyűri. Belekever az olcsó pálinkába izgató szereket. Manipulál a méreggel, hogy az adószedő államot ki- játsza, mert a testi szervezete a megszokás révén úgy óhajtja azt a pokolra való italt a pálinkát, mint a kalászos növényeink a májusi esőt. Vájjon a tömő-utcai pálinka áldozatai nem ilyen mesterkedők voltak-e? A pálinkaadó fokozása nem apasztja a pálinkázást, csak még nyomorultabbá teszi a szegény alkoholistát, vagy a inég nem alkoholista pálinkaivót. A többi fogyasztási adó apasztása, a fogyasztási piac jobb szervezése és... és a munkabérek emelése, a lakásbér apasztása, a szegény ember tisztességes élvezeteinek szaporítása hathatósabb szer az alkoholizmus ellen, mint minden anti- alkoholizmus. Ebben az irányban az államnak munkálkodni éppen olyan eminens kötelessége — mint a polgárai személyi és vagyoni biztonságáról való gondoskodás. Mert: Az állami közvetett és közvetlen adó nemcsak védelmi egyenérték, hanem a közjó, a közvagyonosodás és kulturális érdekek előmozdító és főhajtó ereje; a mennyit amarra költ — ugyanannyit kell erre is fordítania. A hatalmi érdekek tultengése mindig megbosszulja magát. Látjuk ezt Olaszországban. Ez előtt 20—25 évvel nem volt egyébb, mint egy nagy vendégfogadó. Apraja-nagyja az idegenekre támaszkodott. Azok által fizetett összegekből akart megélni — és vagyont gyűjteni — a kis részének ez sikerültjs, de a nagy tömeg éhezett rongyosan járt és az alkohol szipolyozta. Az éhség kínzása az alkohol butítása és a rongyok látása — elégedetlenséget termelt — mely fenyegető lázongásokba tör ki. Erre a kormány jobbik eszét elővette — alkotta sürü egymásutánban a közjóléti és közművelődési intézményeket ; melyek a népnek jobb megélhetést nyújtanak. Tehát munkát ád még a vityillóbeli taljánnak is, nem pedig alamizsmát. Látjuk ezt különösen mikor a Lombard síkságot elhagyjuk — következnek a havas fejű és meztelen oldalú hegységek, melyek bozótjai és barlang üregei hajdan a brigantikat takarta és bujtatta. Az 50-es évek — bakonybeli, Kecskemét és Szeged tájbeli betyárok azokhoz képest fájintos, becsületes legények voltak. Ma már csak a nép mondákban él ott még a brigand. — A hegyek alján és lankás oldalain meghúzódó falvak és városokban még több a gyár kémény, mint a b mplomok tornya. Pedig neki a kőszenet idegenből kell beszereznie — mert az ő hegyeinek és völgyeinek a gyomra nem ontja, mint a mi jó magyar földünk. A völgyek csendjét a munka eszközök kattogása, nem pedig az elégedetlenség moraja zúgása veri fel. Este, mikor a nap nyugvóra megy — a nép zöme nem a kocsmákat — hanem az állami és községi segéllyel fentartott körökbe és népkaszinókba vándorol — hol.olvas vagy közművelődési és szórakoztató előadásokat hallgat. Ám nézzünk szét azok közt a hazai munkások közt, hol az önművelődés lábra kapott — meg van nekik a krajcáros újságjuk. Vagy a munka után estenként faluhelyt az olvasókörökbe járnak lapokat olvasni — és az olvasottak felett egymásközött eszmét cserélnek, ott azt látjuk, hogy nálluk az iszákosság szemmel láthatólag rohamosan egyre apad. Pedig anyagi viszonyaik nem jobbak, megélhetésük nem könnyebb. De van más, nagyszerű gyönyörűségük, biztatójuk és vigasztalójuk s ei az alkoholt feleslegessé teSzi számukra. A gazdasági jobbmódon kívül a kultúra szépségeiben való részesedés egyik a leghatásosabb alkohol- ellenes eszköz. De a kettő együtt jár. Amaz megszerzi emezt, s emennek birtokában az ember fokozottan küzd amazért. A társadalom, a mai rendnek társadalma talán éppen ezért nem tartja igazán ellenségnek az alkoholizmust. Csakis olyankor fordul ellene, amikor az alkohol egy-egy szenzációsabb emberirtása az érzelgését megmozgatja s vele a lelkiismerete egyik fiókjának tartalmát is. Nyomatott a „Kölcsey-nyomda“ részvénytársaságnál Nagykároly, Hétsastoll-utca 12. sz.
