Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-06-20 / 6. szám
AZ ÉLET 7 aradáci halotti tornál, de itt is megölt két embert a pálinka és többeket súlyos beteggé tett. A mostani tömeges pálinkamérgezés Jankahidon történt, a hol egy házavatásnál itták agyon magukat a szerencsétlen emberek, — a hol fejenkint több mint egy liter pálinkát fogyasztottak el. Idvorján Miron jankahidi földmives házat épített magának és mint már némely faluhelyen szokás, az építkezésnél ismerősei közül többen segédkeztek neki. A házépítést szerencsésen be is fejezték és ennek örömére Idvorján Miron megvendégelte a segítőket, a kik lehettek vagy tizenketten. Természetesen pálinkát ittak, a melyből mintegy 15 liter fogyott el. A házavató muri után a vendégek hazamentek, de alig értek haza valamennyien rosszul lettek, sőt az egyik ember Jovanicze Kuma reggelre meg is halt. De rosszul lett a házépítő gazda, Idvorján Miron is annyira, hogy két napi kínlódás után ő is mégha,t. A többiek közül még nyolcán lettek rosszul és most is betegen fekszenek. Érdekes, hogy a mulatók közül néhányan a pálinkázás után sörözni mentek, amitől még egyszer berúgtak, de ezeknek egy alapos hasmenésen és némi rosszulléten kívül komolyabb bajuk nem lett. A szomorú esemény érthető izgalmat keltett a falu lakosai között s az esetről nyomban értesítették a nagy- becskereki ügyészséget, annál is inkább, mert a Jankahidon általánosságban az a vélemény uralkodik, hogy a pálinka meg volt mérgezve. Az ügyészség intézkedésére két orvos kiutazott Jankahidra, a hol Jovanicza Kuma holttestét folbonczolták. A betegeknek természetesen nyomban hánytatót és ellenszereket adtak be és igy remélhetőleg sikerül majd őket megmenteni. A tb. vármegyei főorvos kijelentette a nagybecskereki újságírónak, hogy a halottnál is, a betegeknél is tisztán al- koholmérgezes tüneteit észlelte; egyéb mérgezésről szó sem lehet. Az emberirtó. Irta : Imreh József verespataki főszolgabíró. A pálinka megint rémit, s a társadalom megint tudomást vesz róla. Amiért néhány emberről nyilvánvalóvá lett, hogy a pálinka ölte meg őket. A gyilkos pálinka egyúttal állítólag mérgezett volt, ezt azonban a hatósági vegyi vizsgálatnak még meg kell állapítania. A mérgezett méreg áldozatai megrögzött alkoholisták, tehát amúgy is megmérgezettek voltak, még ha az alkoholjukban nem is volt külön méreg. Maga az alkohol is megrontotta a szervezetüket, pusztította az élethez való erejüket, s az a külön méreg, ha ugyan igazán benne volt az italukban, pusztulásukat csak siettette. A vizsgálat dolga, hogy megállapítsa, hogy vajon a siettetésben mi része volt a pálinka mérőnek; a társadalom pedig azt tartja a maga dolgának, hogy a pálikázás káráról, veszedelméről okoskodjék. Az a társadalom, a mely államot alkotván a pálinkázók szenvedelméből hasznot húz. A társadalom a pálinkázást ezúttal is erkölcsi és egészségügyi szempontokb >1 latolgatja és lelkiismeretét külön fiókokra osztja. Az alkoholizmuson csakis azzal a lelkiismeretrész- letével háborodik föl, a melyből az erkölcsfilozofálása fakad, s a melylyel szépséges kis utópiákat formál az egészséges világról. Lelkiismeretének többi fiókjában mélységes nyugalom honol. A tömö-utcai pálinkást meg fogják büntetni, ha kiderül róla, hogy a méregbe akaratlanul is mérget kevert. A különleges méregkeverőtői pedig nem fogják meglátni az igazi méregkeverőt. Azt, aki az embereket a pálinkázásra készteti. Miért néven nevezni ezt a rosszra kényszerítőt, a mikor mindenki ismeri ? Miért iszik a szegény ember pálinkát? Nem azért, vagy csak nagyritkán azért, hogy az ivás gyönyörűségében kéjelegjen. A pálinka csak a ritkán pálinkázónak élvezeti cikke, legtöbbnek inkább tápláléka. Olyan, a mely nem táplálja, hanem a táplálkozás dolgában megcsalja. A pálinkázás szokássá válhatik, de a megszokott- ságnak a szükségesség az elöljárója. A munkás, a ki a munkaerejét fokozni akarja, a mit a keresetén szerzett táplálékkal nem tud megtenni, pálinkával füti a maga munkamotorját. Úgy érzi, hogy a pálinka melegít, izgat, erőt ad s nem érzi, hogy ettől a melegtől elpusztul a munkabírása, attól az izgalomtól elsenyved az ereje s az az erőfokozás erőpocsékolás. A társadalom mindezt tudja, hiszen minden orvos folyton magyarázza neki, minden egészségügyi bölcs egyre ezt hirdeti neki, mégsem állhat a pálinkázó elé azzal, hogy hadd abba az ivást. Azaz, hogy prédikálni prédikálhatja neki, sőt még egy-egy intézményt is szentel az alkoholellenességnek, de az alkoholizmus igazi irtóját nem mozgósíthatja a pálinkázás ellen. Nem juttathat mindenkinek jó módot, nem teheti lehetővé mindenki számára azt, hogy a rendes táplálkozása olyan legyen, a mely kielégít és erőt érlel s az élvezetei olyanok legyenek, a melyektől a pálinka nemcsak fölöslegessé, hanem undorítóvá válik. Tisztelet, becsület az alkoholellenes szövetségnek, tisztelet is, becsület is azoknak a hatósági intézkedéseknek, a melyek a pálinkázást meg akarják nehezíteni, de mindaz a munka, a melyet az alkohol' ellenségei a maguk szép célja érdekében kifejtenek, csak nagyon keveset tehet jóvá abból a sok bűnből, a melyet az állam, mint az alkoholizmus legfőbb haszonélvezője s a társadalom, mint a termelési rendszer őre és gyümölcsöztetője a szegény ember ellen elkövet. Szívesen szolgáljuk az alkoholellenes mozgalom minden mozgatóját, de nem hunyunk szemet az előtt az aránytalanság előtt, a mely e mozgalom erői és tehetsége s
