Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
AZ ÉLET 3 A tett helyén a szörnyű vád hallatára a járásbiró észretér, az oda sereglőket kéri motozzák meg, nálla semmiféle szúró vagy vágó eszköz nincsen. Ő nem szúrta meg a kéményseprőt. Kérése teljesítve lett — semmiféle gyilkoló eszköz, még egy kis tolkést sem találtak nála. A bűnügyi vizsgálat majd kideríti a tényállást — annak utaira mi nem megyünk — nem a mi hivatásunk. Mi ezeket a részleteket lapunk hasábjain csak azért terítettük ki, hogy bebizonyítsuk azt a meggyőződésünket, hogy az alkohol az embert kivetkőzted emberi mivoltából. Állati sorba, de még azok között is legtöbbször a pusztító és vérengző farkasok közzé sülyeszti. E sorok írása alkalmával mintegy elénk toppan az a kérdés, hogy lehet az, hogy a halálba bukott iparos és az emberölés irtózatos vádjával terhelt járásbiró eddig is munkakörüket rendesen betöltötték. Hisz az iszákos illetőleg alkoholista emberek rendszeres és kitartó munkára nem képesek? Erre a tapasztalat a következő választ adja: Általánosan elvan terjedve az a tévhit, hogy csak annak árt a szesz — a között pedig főleg a pálinkafélék — aki gyakran vagy rendesen sokat iszik, inig az úgynevezett mértékletes ivóknak nem árt, és csak azok iszákosok illetőleg alkoholisták, akik mindennap vagy legalább gyakorta leisszák magukat a sárga földig. Ez a nézet egyszerűen mondva — hamis; hamis még pedig azért, mert akinek az idegei gyengék, a nap-nap mellett elfogyasztott kismennyiségü szeszes ital is megárt, a józan felfogást, Ítélkezést egy bizonyos kis időre leszállítja, sőt ilyenkor kívülről hirtelen jövő erős felin- gereltetések annyira hatnak reájok, hogy még a józan mérlegelő képességűk negyed- sőt mondhatni órákra is egészen megbénul. A két szerencsétlen családapánál is ez az eset forgott fenn. A józan gondolkodásuk megbénulásában követték el azokat a dolgokat, — melyek egyikőjük halálát okozta, — másikának pedig egy szörnyű vádat akasztott a nyakába. Egyik kérdés a másiknak ad életet — vagy mint szokás mondani — evés közben jő meg az étvágy. Hát tulajdonképen melyek azok a jelenségek, melyek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nekem vagy felebarátomnak az idegei gyengék még a kis mértékben rendszeresen fogyasztott szeszes itallal szemben is. Erre határozott feleletet adni bajos : De némi tájékozás nyújtható. Ugyanis a szeszes italokkal szemben annak az idegszervezete türelmetlen, vagyis a szeszes ital annak árt határozottan, ki bár nem ivott annyit, hogy a részeg állapot karjaiba hullott volna, de másnao a közérzülete rossz; azaz a gyomrát nem érzi rendben, főfájás jelentkezik, ingerlékeny, helyét nem találja, munkakedve csökkent, a fáradtság érzete uralja. Arca gyűröttnek tűnik fel, járása lomha. Sokan azt tartják, hogy az ideggyengeség csak a csenevész testalkatban bir lakóhellyel. Ez is merő tévedés. Mert lehet valaki alkatilag herkules módra megépítve, azért nem következtetés, hogy az idegei hajókötélből sodrottak. Ennek igazolásául felhozzuk azt, hogy az epileptikus köznyelven mondva: nyavalya- tőrős, ha még olyan hatalmas atléta termetű, mint egy hivatásos dijbirkózó, igyon meg 3 deci bort, vagy egy és fél deci pálinkát, ha az nap nem, de másnap holt bizonyossággal az epilepszia, illetve nyavalyatörés igen erős mértékben fogja gyötörni. Tehát hol a középút! Ezt akkor találjuk meg, ha előbb meggyőződésünké fog válni az a tudat, hogy az alkohol nem erősít, nem táplál és nem melegít; sőt az alkohol az izmok működését leszállítja, a testi szervezetünk tápláltságát és a betegségekkel szemben az el- lentálló képességet csökkenti. Ez a tudat, ez a meggyőződés fog megtanítani bennünket arra, hogy a bort asztali örömnek tekintsük, ha pedig csak mint ilyent élvezzük, kártékony befolyással nem lesz sem testi szervezetünkre, sem pedig lelki állapotunkra. Az asztali öröm igaz hogy tág fogalom, de ebben az esetben szorosan csak úgy értelmezendő, mint egy fürt szép szőllő, vagy egy pár gyönyörű hamvas őszi baraczk, esetleg egy* adag pirosán ropogósra kisült malaczpecsenye. A m. kir. államvasutak egyik állomásfőnökének a közlése. Magam nemcsak figyelemmel kisérem az alkohol- ellenes mozgalmat és ahol csak lehet útját egyengetem, hanem egyúttal sem családom körében, sem nyilvános helyen semmiféle alakban alkoholt magamba nem veszek. Vagyis teljesen absztinens vagyok. A mióta (2 éve) annak káros voltáról meggyőződtem derültebb a világnézetem, munkásságom egyenletesen fokozottabb, járásom rugékonyabb, a gyomrommal soha sincs bajom, a hús ételek iránt a vágyam lefokozódott és gyümölcs, tej, sajt, tojás, valamint ezukrozott tésztanemüek iránt nagy előszeretettel viseltetem. Két szép kisgyermekünk van, mindenik különböző alakban naponta egy-egy liter tejet megemészt, egy néhány gyümölcsöt is kapnak, hús ételt csak egyszer egy héten vesznek magukhoz sült alakban. Szülői örömmel és büszkeséggel mondhatom mind a kettő külön-külön egy-egy kisvas- gyúró, arezuk és testük teltségéből maga az erő és a jó egészség úgy kivirií, mint a levelek közzül a pünkösdi rózsa.
