Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
4 AZ ÉLET. A mióta az alkohol káros voltáról meggyőződtem vasúti napszámosoknak csak olyan egyént veszek fel, ki vallása lelkésze előtt esküt tett arra, hogy egy évig legalább alkohollal nem él. Az eskü tétételéről pedig neki bizonyítványt kell felmutatni. A hogy ezt gyakorlatba vettem, velők soha semmiféle bajom nincsen, az előirt munkát szorgalmasan és pontosan végzik. Minden munkás szépen hazaviszi a keresményét és abból egy fillér sem kerül a kocsmáros kezébe. Pénzügyigazgató. A pénzügyi tisztviselők számára ritká 1 van egy-egy jó szavunk — nem is csuda — ők szolgálják az állami gépezet legrokonszenvtelenebb 1 észét. Az adókivetést és behajtást. Adófizetési készség tekintetében még a balkánhoz állunk közelebb. Ma e tekintetben még ott tartunk, hogy zseniális cseledetnek tartjuk, ha bármilyen kicsike adóalapot eltitkolhatunk, abból lelkiismereti dolgot nem csinálunk, siker esetén nagyot nevetünk a markunkba, hogy a szemfüles pénzügyi tisztviselő eszén túljárhattunk. Bezzeg Angliában az adófizetés tekintetében másként gondolkodnak az emberek. Ha a kereskedő az év végén nagyobb jövedelmet ért el, mint a mennyit adó alá bejelentett, a jövedelem többletét adókivetés alá bejelenti. Ilyen általános felfogás közepett megtörtént, hogy egy nagy vármegye közigazgatási bizottsága nyílt színen az ülésben a pénzügyigazgatót kitörő lelkesedéssel megéljenezte. — Ide iktatjuk a vonatkozó tudósítást: Zemplénvármegye közigazgatási bizottsági ülésén Lehoczky Endre bizottsági tag előadta, hogy Zemplén- megyében sok a kocsma és ez okozta a nép erkölcsi és anyagi romlását. Így például Szinán hét kocsma van. Most azonban örömmel arról győződött meg, hogy a kir. pénzügyigazgató a járási főszolgabírókat kimerítő jelentéstét *Ire hívta fel aziránt, mely községekben s mily mérvben lenne az italmérések száma apasztható. Eiszenmann kir. pénzügyigazgató kijelenti, hogy igenis törekszik az italmérések számának apasztására. Már eddig is bevont sok kocsmai engedélyt, ezután is bevon még többet, uj engedélyek kiadásánál pedig a legnagyobb szigorúsággal jár el s valóban a forgalom kívánalmaihoz mérien adja azokat ki. Főleg a korlátolt és kismértékben való elárusitások ellen lép fel, mert ezek a nyílt kocsmáknál is veszedelmesebbek, mivel itt zárt ajtók mögött folyik a szeszfogyasztás. Elismeréssel szól a járási főszolgabirákról, kiktől üdvös terve keresztülviteléhez igen kedvező jelentéseket kap s akik törekvésében készséggel tám igatják és kimerítő információkat adnak. Az ügy teljes rendezése azonban hosszabb időt igényel. A bizottság nagy helyesléssel és általános éljenzéssel fogadta a kir. pénzügyigazgató előterjesztését. Dókus Gyula alispán megjegyzi itt, hogy egyik főszolgabírót már fel is jelentették amiatt, hogy a pénzügy- igazgató törekvéseit támogatja. Ez azonban a dolog lényegére hatással nincs. Mi, kik az alkoholellenes mozgalom élén állunk, szivünk egész szeretetével és tiszteletével szintén éljenezve adózunk Eiszenmann pénzügyigazgatónak. Ha az országban akadna csak 15 Eiszenmann pénzügyigazgató, 15 Dókus alispán és vagy 60 Gort- vay Aladár, Bajusz Andor, Báró Fischer gondolkozásu főszolgabirák — mind zemplénmegyeiek — akkor 5—6 év leforgása alatt az a sok-sok millió, mi ma még a pálinkára fecsérlődik, jobb élelmezésben, jobb ruházatban, önmivelődésben és takarékosságban nyerne elhelyezést. A közegészségügyi állapotaink kedvező képet mutatnának. A nép erkölcsi gondolkozása és törvénytisztelete az előrehaladás medrébe terelődne. A szombat esti és vasárnapi duhajkodások elvolnának földelve. Azokról csak úgy beszélnének, mint ma beszélnek még a betyárvilág epizódjairól. A vasárnapi kocsmaszünetről megvan a törvény- javaslat, melyszerint ünnep és vasárnap délelőtt 10 órától hétfő reggel 6 óráig a kocsmák zárva tarlandók. A politikai láthatár ha kitisztul, befogja nynjtani ezt is a képviselöházhoz a kereskedelmi miniszter, de bizony az csak írott nialaszt lesz, ha annak alkalmazása körül Eiszenmann, Dókus, Gortvay, Bajusz és Báró Fische- réket munkálkodni nem látjuk. A gazdatiszt. Egy alkalommal Gróf E . .. 1. nagybirtokost felkértük, hogy az alkohol elleni mozgalmunkat erkölcsileg támogassa. Ö a kérelem teljesítését a gavalléros előzékenység — és a jól eső figyelem keretében meg is ígérte. ' Beszélgetésünk központjában — önként értetődik — hogy az alkohol elleni védekezés, úgy perdült, fordult, mint a fonóban az orsó. Egyszer csak a gróf váratlanul kijelenti, hogy alkohol ellen van ám neki egy jó reczeptje. Ez a ki- jentés szerkesztőnk arczára egy csomó kaczagó kérdőjelt rajzolt, melyek addig kíváncsiskodtak a gróf tekintete előtt, mig azok a grófot az ismertetés útjára nem terelték. — Én, mondja a gróf — gazdatisztjeimet úgy tekintem, mint egy lapszerkesztő az ő munkatársait. Az ő örömük az én örömem is, az ő bánatukban osztályos vagyok. Azonban a hol kell — szigort is alkalmazok. Egyik ispánom — a szeszes italok különböző fajtáit gyors egymásutánban kezdte nap-nap mellett garatolni. Ezen tényével szemben jó ideig csak figyelő állásra szorítkoztam. Majd ezt oda hagyva: eleinte a kérelemnek szelidebb szavaival igyekeztem reá hatni, de mit sem használt, csak tovább folytatta „le az alkohollal“.
