Az Élet, 1909 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1909-04-20 / 4. szám
2 AZ ÉLET kijátszását czélozza, — ezért ö hozzám bejelentendő — hogy annak alapján a járásbíróság figyelmét ő reá külön felhívhassam azért, hogy az ő felperessége alatt indított perekben vizsgálat utján mindig derítse ki a követelés származását is. Mi által eleje lesz véve annak, hogy például 40 korona ital tartozásra ad még 10 korona kölcsönt és igy összesen 50 korona mint kölcsönösszeg nyerne bírói megítélést és behajtást. De különben ha ugyan egy kocsmáros ellen bebizonyul az, hogy már több ízben 4 koronánál magasabb és szeszes italból eredő tartozást kölcsönök vagy termény vételekhez hozzászámolt, ez esetben ellene megbízhatatlanság czimén az üzleti engedélye bevonása iránt haladéktalanul fogok intézkedni. Eltekintve attól, hogy körjegyző urak odaadó ügybuzgalma, s intentióimnak kétségtelen felismerése a siker reményével kecsegtet, nem hagyhatom figyelmen kivül annak közlését sem, hogy mennyiben azt tapasztalnám, miszerint a községi és körjegyző urak jelen rendeletemet a várt szigorral nem hajtanák végre, s e miatt nem érném el a feltétlenül kívánatos eredményt, — úgy mint hivatásuknak magaslatán nem álló egyénekkel szemben, a legszigorúbb fegyelmi eljárást fogom folyamatba tenni. Lovich Gyula sk. főszolgabíró. * * * Leközöltük lapunk vezető helyén Aradmegye nagyhalmágyi járás főszolgabírójának 328—909. számú rendeletét. E rendelet kibocsájtásáért Lovich Gyula főszolgabíró urat — kalap leemelve — tisztelettel üdvözöljük. Ez a rendelet a nagyhalmágyi járás lakossága között elhatalmasodott iszákossági szenvedélynek nemcsak eleven húsába vág, hanem annak éltető gyökerét addig fogja marczangolni, mig abban lüktető erőt talál. Vajha ezt a rendeletet mindegyik főszolgabíró ur magáévá tenné. Ebbéli kérelmünk indokolásául ide iktatjuk Ungmegye nagybereznai járási főszolgabíró Dr. Hasovszky urnák 619—909. szám alatt készült és hozzánk intézett megkeresvényének a következő részét (értve a járásbeli községeket). „Itt mindenki pálinkát iszik — férfi, nő, gyermek, csecsemő. — És a kocsmában iszik; még a csecsemő is az anya karján pálinkával Ierészegitve a kocsmában alszik. Ünnep és vasárnap üres a falu minden háza, minden udvara, körülötte foglalatoskodni nem látunk senkit, mintha népe sem lenne a helységnek; de a kocsma az tömve van mindig.“ Az az alkohol. A szatmármegyei Mátészalkán ismét garázdálko- itt, — szerencsétlenségbe döntött két családot. Egyikét megrabolta a kenyérkeresőjétől: faluvégen ' is rozzant házikóban 5 árva kis púja siratja az apját. A temetőben a legkissebb apátián csöpség tágra nyílott szemekkel, rémüldözve kapaszkodott az anyja szok- :• zajába; miközben velőt hasogató sikoltással kiabálta: — Édes anyám! Nehadd, hogy apukára annyi földet i Anyjának — nem fog tudni onnan kijönni. — Az a ya ölbe kapta magzatját, de amint csókokkal próbálta ( csititaní — a leikéből a fájdalom egy nagy hulláma hirtelen tört elő, mely szivét elborította — ő maga edig eszméletét vesztve, ott áltában a sirgödör mellett toskadt össze. A másik családra pedig rásütötte a megszégyenítés bélyegét, melynek izzó fájdalma leiköket és szi- .óket annyira marczangolta, hogy családi fészküket, melyben eddig a béke és szeretet honolt, odahagyták, mint az űzött vad a maga megszokott napsugaras bozótját, Mátészalkáról el is távoztak. Az egyik családapa, ki már a falu temetőjében nyugszik, iparos ember volt — kéményseprő. A másik fiatalsága delelőjén sok-sok évi küzdelmes tanulmány után a hivatalnoki pályán ott tart, hogy mint járásbiró az elébe jövő ügyes-bajos emberek között osztja az igazságot. E két ellentétes irányban haladó és különböző munka és társadalmi körben élő egyén — mint szokás mondani — a szeszes italtól kissé becsudálkozva, egy helyen találkoztak, hol minden komolyabb ok nélkül egymással össze szólalkoztak. Majd az ajkukon kiröppenő erősen sértegető szavak egymásba gabalyitotta őket. Egy kéményseprő, ki képesítéshez kötött ipart üz, tehát az intelligensebb polgári elemhez tartozik; egy járásbiró, ki magas műveltséggel bir, a pálinkás butikok népsöpredéke módjára egymást földhöz vagdossák, egymást ütik agyba-föbe. Miközben valahonnan elő villan egy kés pengéje, mely a kéményseprő ágyékába fúródik és annak nyomán kibugygyan a piros vére. Ez több mint borzasztó. A kéményseprő pedig úgy a tett helyén, mint a halállal vívódó beteg ágyában is azt hangoztatta, hogy a járásbiró szúrta meg.
