Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-12-20 / 12. szám
AZ ÉLET. _6 és 301 bor (pincze)- korcsma, összesen 13,193 szeszes italt mérő helyiség úgy, hogy 157 lakosra jut egy. Ezen helyiségekben elfogyasztatott 438.939,532 liter sör, 24.704,525 liter pálinka és 19.956,062 liter bor, amelyekért (a borravalót is beleértve kerek V* milliárd márkát adtak ki a fogyasztók. Ezen összegből csak 15372 millió márka a sörre, több mint 263/4 millió pálinkára és több mint 2572 millió márka borra, illetve fejenként 2147a liter sör 75 márka 18 pfennig, 12'09 liter pálinka 13 márka 14 pfennig és 959 liter bor 12 márka 53 pfennig értékben. Összesen tehát a szeszes italokból fejenként jut 23672 liter 100 márka 85 pfennig értékben. Miután pedig egy-egy berlini l.kosra, a nőket és gyermekeket is beleértve, 683 márka 20 pfennig évi átlagos jövedelem jut, kimutatható, hogy ama jövedelemnek hetedrésze alkoholtartalmú italokra fordittatik. Hogy minő hatása van ezen nagymérvű alkohol- fogyasztásnak magára Berlinre, erre nézve Útmutatóul szolgálnak egyes adatok. így Grawitz, a berlin-charlot- tenburgi kórház belgyógyász-tanára, 1904-ben betegei között 20%, 1906-ban 30% alkoholistát talált, akiken t. i. a közvetlen alkohol-ártalmak kimutathatók voltak; a berlin-dalldorfi elmegyógyintézetekben az 1905/1906-ig terjedő egy évi időközben fölvett betegek között 1419 férfiú, vagyis a felnőtteknek több mint 73-án volt az alkoholizmus megállapítható. Nem kevésbbé fontosak azon adatok, melyeket Baer a berlin plötzensee-i fogházra vonatkozólag sorolt fel: t. i. 3227 fogolynak több mint 7s-da iszákos volt. Az alkoholizmus ily nagymérvű elterjedésének nemcsak közegészségügyi és szociálpolitikai, hanem komoly gazdasági következményei is vannak, amennyiben a szegényügyi közterhek az alkohol-fogyasztás révén jelentékenyen emelkednek. így Berlin városának 24 millió márkányi szegényügyi költségvetéséből, több mint 7i-ed rész, vagyis kerek 67» millió márka jut az alkoholfogyasztás közvetlen vagy közvetített ártalmainak számlájára. Nem kevébbé fontosak az egész Németbirodalom szeszfogyasztására vonatkozó adatok. Ezek szerint: A Németbirodalom egy-egy lakosára (1903.) 6 liter bor-, 872 liter pálinka- és 123 liter sörfogyasztás jut, amely összesen 47 márka pénzbeli értéket képvisel. A 60 millió német összesen 2826 millió márkát ad ki évente szeszes italokra. A 47 márka évi kiadás azonban nemcsak felnőtt férfiakra, hanem csecsemőkre, gyermekekre, lányokra, asszonyokra, betegekre, aggokra is vonatkozik. Ha azonban számításba vesszük, hogy a szeszes italokat leginkább felnőtt férfiak fogyasztják: egy-egy férfiúra 157 márka évi kiadást kell számítanunk. Ha most még tudni akarjuk, mekkora összeg terheli a 2826 millió évi kiadásból az alsóbb néposztályokat, ezeket hozzávetőleg a népesség háromötödének véve 1700 millió márkát számíthatunk rájuk. Ami elég durva becslés, mert nem tudjuk, hogy viszonylik egymáshoz a szegényebb és a vagyonosabb réteg alkohol- fogyasztása, de azért némi fogalmat nyújt a tényállásról. A német munkásoknak a törvényesen kötelező balesetbiztosítás czéljaira bevallott évi munkabére 16 milliárd márka. Ennek az összegnek több mint tiz százalékát teszi ki az az összeg, amelyet a német munkásság alkoholra ad ki. A német nép háromszor annyit ad ki alkoholra mint hadseregre és hajóhadra, — hatszor annyit, mint munkásbiztositásra, — hétszer annyit mint iskolára. A közölt számok beszédesen szólnak amellett, hogy az alkoholizmus nem valami elszigetelt jelenség, hanem egy nag/ társadalmi kórnak külső tünete. Az alkohol ellen. Divatos dolog kicsinylőleg beszélni némely mozgalomról, amilyenek például az alkohol-, vagy a párbajellenes mozgalmak. De még divatosabb, semmit sem komolyan venni, ami komoly. A manó tudja, ki csempészte bele a közvéleménybe azt az erősen és jellegzetesen kávéházi világnézetet, melynek első törvénye, hogy a világ teremtésétől kezdve Bosznia annexiójáig minden és mindenki csak „ilyen fiatal“ és „ilyen Simon“. Az meg egyenest régi, de mindig megújuló krokitéma, hogy a párbajellencsek összevesznek a kongresszuson és végül párbajoznak egymással; meg hogy az alkoholellenesek gyűlés után valami törzsvendéglőben banketteznek és hajnalig tartó murit rendeznek. Ez a furcsa gondolkodás azonban csak felületes, csak any- nyiból van meg, amennyiben az emberek többsége mostanában röstell komolyan gondolkozni. Nem divat komolynak lenni. Nos, de mondom, ez csak felületesség, mert utóvégre mindenki komolyan veszi — titokban — az életét és egyebek közt meg is dolgozik érte keservesen. Hát igy vagyunk az alkoholizmussal is. A legtöbb ember esak azért lumpol, csak azért iszik, mert ez a divat. Nem inni, nem részegeskedni: nincs erkölcsi bátorsága, mert megszólják, hogy pipogya fráter. Hogy nem ember. Mert az embert, a közmondás szerint is, az különbözteti meg az állattól, hogy vizet csak végszükségben iszik, egyebekben meg pezsgőt, bort, sört, pálinkát. Kérdés ugyan, hogy ez különböztetés az állatoknak válik-e szégyenükre vagy pedig az embereknek ; sőt kérdés marad még akkor is, ha a közmondás az emberek javára írja ezt a differenciát. Nem akarunk nagyképüsködni és puritánoskodni és nem mondjuk azt, amit az absztinensek, hogy a bor nem jó. Jó bizony. Meghisszük szívesen, hogy még
