Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-12-20 / 12. szám

AZ ÉLET. _6 és 301 bor (pincze)- korcsma, összesen 13,193 szeszes italt mérő helyiség úgy, hogy 157 lakosra jut egy. Ezen helyiségekben elfogyasztatott 438.939,532 liter sör, 24.704,525 liter pálinka és 19.956,062 liter bor, ame­lyekért (a borravalót is beleértve kerek V* milliárd már­kát adtak ki a fogyasztók. Ezen összegből csak 15372 millió márka a sörre, több mint 263/4 millió pálinkára és több mint 2572 millió márka borra, illetve fejenként 2147a liter sör 75 márka 18 pfennig, 12'09 liter pá­linka 13 márka 14 pfennig és 959 liter bor 12 márka 53 pfennig értékben. Összesen tehát a szeszes italokból fejenként jut 23672 liter 100 márka 85 pfennig értékben. Miután pedig egy-egy berlini l.kosra, a nőket és gyer­mekeket is beleértve, 683 márka 20 pfennig évi átla­gos jövedelem jut, kimutatható, hogy ama jövedelem­nek hetedrésze alkoholtartalmú italokra fordittatik. Hogy minő hatása van ezen nagymérvű alkohol- fogyasztásnak magára Berlinre, erre nézve Útmutatóul szolgálnak egyes adatok. így Grawitz, a berlin-charlot- tenburgi kórház belgyógyász-tanára, 1904-ben betegei között 20%, 1906-ban 30% alkoholistát talált, akiken t. i. a közvetlen alkohol-ártalmak kimutathatók voltak; a berlin-dalldorfi elmegyógyintézetekben az 1905/1906-ig terjedő egy évi időközben fölvett betegek között 1419 férfiú, vagyis a felnőtteknek több mint 73-án volt az alkoholizmus megállapítható. Nem kevésbbé fontosak azon adatok, melyeket Baer a berlin plötzensee-i fog­házra vonatkozólag sorolt fel: t. i. 3227 fogolynak több mint 7s-da iszákos volt. Az alkoholizmus ily nagymérvű elterjedésének nemcsak közegészségügyi és szociálpolitikai, hanem komoly gazdasági következményei is vannak, amennyi­ben a szegényügyi közterhek az alkohol-fogyasztás ré­vén jelentékenyen emelkednek. így Berlin városának 24 millió márkányi szegényügyi költségvetéséből, több mint 7i-ed rész, vagyis kerek 67» millió márka jut az alkoholfogyasztás közvetlen vagy közvetített ártalmainak számlájára. Nem kevébbé fontosak az egész Németbirodalom szeszfogyasztására vonatkozó adatok. Ezek szerint: A Németbirodalom egy-egy lakosára (1903.) 6 liter bor-, 872 liter pálinka- és 123 liter sörfogyasztás jut, amely összesen 47 márka pénzbeli értéket képvi­sel. A 60 millió német összesen 2826 millió márkát ad ki évente szeszes italokra. A 47 márka évi kiadás azonban nemcsak felnőtt férfiakra, hanem csecsemőkre, gyermekekre, lányokra, asszonyokra, betegekre, aggokra is vonatkozik. Ha azon­ban számításba vesszük, hogy a szeszes italokat leg­inkább felnőtt férfiak fogyasztják: egy-egy férfiúra 157 márka évi kiadást kell számítanunk. Ha most még tudni akarjuk, mekkora összeg ter­heli a 2826 millió évi kiadásból az alsóbb néposztá­lyokat, ezeket hozzávetőleg a népesség háromötödének véve 1700 millió márkát számíthatunk rájuk. Ami elég durva becslés, mert nem tudjuk, hogy viszonylik egy­máshoz a szegényebb és a vagyonosabb réteg alkohol- fogyasztása, de azért némi fogalmat nyújt a tény­állásról. A német munkásoknak a törvényesen kötelező balesetbiztosítás czéljaira bevallott évi munkabére 16 milliárd márka. Ennek az összegnek több mint tiz szá­zalékát teszi ki az az összeg, amelyet a német munkás­ság alkoholra ad ki. A német nép háromszor annyit ad ki alkoholra mint hadseregre és hajóhadra, — hatszor annyit, mint munkásbiztositásra, — hétszer annyit mint iskolára. A közölt számok beszédesen szólnak amellett, hogy az alkoholizmus nem valami elszigetelt jelenség, hanem egy nag/ társadalmi kórnak külső tünete. Az alkohol ellen. Divatos dolog kicsinylőleg beszélni némely moz­galomról, amilyenek például az alkohol-, vagy a pár­bajellenes mozgalmak. De még divatosabb, semmit sem komolyan venni, ami komoly. A manó tudja, ki csem­pészte bele a közvéleménybe azt az erősen és jelleg­zetesen kávéházi világnézetet, melynek első törvénye, hogy a világ teremtésétől kezdve Bosznia annexiójáig minden és mindenki csak „ilyen fiatal“ és „ilyen Si­mon“. Az meg egyenest régi, de mindig megújuló kro­kitéma, hogy a párbajellencsek összevesznek a kong­resszuson és végül párbajoznak egymással; meg hogy az alkoholellenesek gyűlés után valami törzsvendéglőben banketteznek és hajnalig tartó murit rendeznek. Ez a furcsa gondolkodás azonban csak felületes, csak any- nyiból van meg, amennyiben az emberek többsége mostanában röstell komolyan gondolkozni. Nem divat komolynak lenni. Nos, de mondom, ez csak felületes­ség, mert utóvégre mindenki komolyan veszi — titok­ban — az életét és egyebek közt meg is dolgozik érte keservesen. Hát igy vagyunk az alkoholizmussal is. A legtöbb ember esak azért lumpol, csak azért iszik, mert ez a divat. Nem inni, nem részegeskedni: nincs erkölcsi bátorsága, mert megszólják, hogy pipogya fráter. Hogy nem ember. Mert az embert, a közmondás szerint is, az különbözteti meg az állattól, hogy vizet csak vég­szükségben iszik, egyebekben meg pezsgőt, bort, sört, pálinkát. Kérdés ugyan, hogy ez különböztetés az álla­toknak válik-e szégyenükre vagy pedig az embereknek ; sőt kérdés marad még akkor is, ha a közmondás az emberek javára írja ezt a differenciát. Nem akarunk nagyképüsködni és puritánoskodni és nem mondjuk azt, amit az absztinensek, hogy a bor nem jó. Jó bizony. Meghisszük szívesen, hogy még

Next

/
Thumbnails
Contents