Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-12-20 / 12. szám

kt ÉLET 7 oly kis mértékben fogyasztva sincs hasznára a szerve­zetnek. De azért mégsem mondunk le róla. Jól esik, annyi bzonyos. Amit az alkoholellenes mozgalomban helyeslünk, az nem más, mint az iszákosságnak üzent háború. Nos, az iszákosság tényleg undorító, lealacso­nyító valami. Talán a legocsmányabb szokása az em­bernek, nem is említve azokat a társadalompusztitó károkat, amiket az egyesekben és az utódokban köz­vetve és amit az egyesek, meg a környezet körében úgy a lelki, mint a gazdasági életben okoz. Minden jóravaló ember tartsa kötelességének, hogy igyekezzék uj felfogást terjeszteni ismerősei révén a társadalomban az alkohol-élvezetet illetőleg. Valahogy úgy képzelem ezt, hogy ne tekintsük legkiválóbb fér­fiúnak azt, aki kilenc liter bort kebelez be anélkül, hogy az asztal alá kerülne és ne tekintsük életrevaló fiatalembernek azokat, akik a lumpolásban előljárnak. Mert hát így van ez manapság. Egészen igy. Az ifjúság azért nem tanul, azért nem dolgozik, — mert azzal véli életrevalóságának tanujelét adni, hogyha minél híresebb éjszakai alakká válik. Hiszen vannak erre ek­latáns példák. A zsidófaj például nagyon kifejlett, a kiválasztódás során nagyon elsőrendű. Az élet dolgainak megítélésében ösztönös kvalitásai vannak. És mégis, hány zsidó család ment tönkre, mert a fiatal sarjadék azt hitte, hogy feltétlenül fejest kell ugrani a nagybő­gőbe, feltétlenül inni muszáj, és feltétlenül be kell verni az összes tükröket. Még szomorúbb a dolog az alsóbb néposztályok­nál. Ott már nem divat, hanem szinte életszükséglet az alkoholnak legveszedelmesebb fajtája: a pálinka. Nyo­mort, bűnt, korai halált okoz. Nagyon sok itt a tennivaló. Szinte föl sem lehet sorolni annak a feladatnak a teljét, amire az országos bizottság vállalkozott. Mink a magunk részéről ajánljuk, hogy az első teendők sorában igyekezzenek az alkohol kétes értékű, de szükséges varázsát valami egyébbel, ami hasznos is, helyettesíteni. Eltekintve az iszákosoktól, a legtöbb em­ber nem magáért az italért iszik, hanem annak vará­zsáért. Avagy képzelhetők volnának-e a törzsasztalok másként? A társaság, bizonyos kvántum alkohol le­nyelése után roppant elmésnek találja az asztalnál el­hangzó, de tényleg sokszor alacsony színvonalú be­szélgetést. Ragyogó dikcióknak tetszenek az üres szó- csavarintások. A poén nélküli viccek pedig nagyszerű ötleteknek. Viz mellett ez a társaság szerteugornék az egymás unalmassága miatt. Hát csakugyan nincs egyéb, csak alkohol, ami ezeket a kellemes csalódásokat előidézi ? Csak alkohol­lal, ópiummal, vagy egyéb narkotikumokkal lehet sür­getni a napi munka után való sivár kimerülésen ? Nem hinnők. Bizonyára vannak szebb, olcsóbb, igazibb, sőt hasznosabb megoldások. Csak divattá kéne tenni azokat is, ami korántsem olyan nehéz feladat, mint amily nehéz lehetett a részegeskedés köré glóriát fonni. Betegpénztárak az alkohol- ellenes küzdelemben. A socialls népbetegségek leküzdésére felette fon­tos feladat vár a munkásbiztositó pénztárakra, mint oly intézményre, mely a munkaadó és a munkásokkal ál­landó rendszeres összeköttetést tart fenn. Az 1908. évi XIX. t.-c. bőven gondoskodik ugyan a munkásoknak betegség és baleset esetére való se­gélyezésére, de a betegségek, főleg az alkoholizmus, tüdővész és a nemi betegségek elleni védekezés tár­gyában, mely igaz hogy válogatás nélkül, mégis azon­ban leginkább az alsóbb néposztályokból szedi áldo­zatait, kifejezetten részletes pontokat nem tartalmaz. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár: az alap­szabályok 10. pontjában programmjába felvette álta­lánosságban minden idevonatkozó társadalom egész­ségügyi intézménynek felkarolását, melynek kezdő nyo­mai már is láthatók. Így pld. örömmel kell üdvözölnünk a miskolci kerületi pénztárnak ezirányu és nagyon is követésre méltó reform aktióját, ugyanis a f. év április 5-én tartott igazgatósági gyűlésen kimondotta, hogy körlevél utján felszólítja a pénztár kebeléhez tartozó összes mnnkaadőkat, hogy a munkahelyekről tiltsák ki az alkoholt. A felhívásban a pénztár kiemeli, hogy a munka­adók semmiféle szeszes italnak, tehát sem bornak, sem sörnek avagy pálinkának behozatalát a munkatelepre ne engedjék meg, sőt ezen tilalmat előzetesen szerző­dés utján biztosítsák és kössék ki maguknak a besze­gődő munkással szemben. A telepeken kifüggesztendő munkarendben pedig ezen uj pont is felveendő. Végül azon gyárakban vagy ipartelepeken, a hol kantin van, a gyárvezetőség a jövőben csak úgy en­gedje meg a bérlőnek annak megnyitását, ha kötelezi magát, hogy szeszes italok helyett abban csak alkohol- mentes italokat fog árusítani. Vajha a pénztárak ezen üdvös reformot ország­szerte egyöntetűen és eredményesen megvalósítanák! PURGO.

Next

/
Thumbnails
Contents