Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-12-20 / 12. szám
kt ÉLET 7 oly kis mértékben fogyasztva sincs hasznára a szervezetnek. De azért mégsem mondunk le róla. Jól esik, annyi bzonyos. Amit az alkoholellenes mozgalomban helyeslünk, az nem más, mint az iszákosságnak üzent háború. Nos, az iszákosság tényleg undorító, lealacsonyító valami. Talán a legocsmányabb szokása az embernek, nem is említve azokat a társadalompusztitó károkat, amiket az egyesekben és az utódokban közvetve és amit az egyesek, meg a környezet körében úgy a lelki, mint a gazdasági életben okoz. Minden jóravaló ember tartsa kötelességének, hogy igyekezzék uj felfogást terjeszteni ismerősei révén a társadalomban az alkohol-élvezetet illetőleg. Valahogy úgy képzelem ezt, hogy ne tekintsük legkiválóbb férfiúnak azt, aki kilenc liter bort kebelez be anélkül, hogy az asztal alá kerülne és ne tekintsük életrevaló fiatalembernek azokat, akik a lumpolásban előljárnak. Mert hát így van ez manapság. Egészen igy. Az ifjúság azért nem tanul, azért nem dolgozik, — mert azzal véli életrevalóságának tanujelét adni, hogyha minél híresebb éjszakai alakká válik. Hiszen vannak erre eklatáns példák. A zsidófaj például nagyon kifejlett, a kiválasztódás során nagyon elsőrendű. Az élet dolgainak megítélésében ösztönös kvalitásai vannak. És mégis, hány zsidó család ment tönkre, mert a fiatal sarjadék azt hitte, hogy feltétlenül fejest kell ugrani a nagybőgőbe, feltétlenül inni muszáj, és feltétlenül be kell verni az összes tükröket. Még szomorúbb a dolog az alsóbb néposztályoknál. Ott már nem divat, hanem szinte életszükséglet az alkoholnak legveszedelmesebb fajtája: a pálinka. Nyomort, bűnt, korai halált okoz. Nagyon sok itt a tennivaló. Szinte föl sem lehet sorolni annak a feladatnak a teljét, amire az országos bizottság vállalkozott. Mink a magunk részéről ajánljuk, hogy az első teendők sorában igyekezzenek az alkohol kétes értékű, de szükséges varázsát valami egyébbel, ami hasznos is, helyettesíteni. Eltekintve az iszákosoktól, a legtöbb ember nem magáért az italért iszik, hanem annak varázsáért. Avagy képzelhetők volnának-e a törzsasztalok másként? A társaság, bizonyos kvántum alkohol lenyelése után roppant elmésnek találja az asztalnál elhangzó, de tényleg sokszor alacsony színvonalú beszélgetést. Ragyogó dikcióknak tetszenek az üres szó- csavarintások. A poén nélküli viccek pedig nagyszerű ötleteknek. Viz mellett ez a társaság szerteugornék az egymás unalmassága miatt. Hát csakugyan nincs egyéb, csak alkohol, ami ezeket a kellemes csalódásokat előidézi ? Csak alkohollal, ópiummal, vagy egyéb narkotikumokkal lehet sürgetni a napi munka után való sivár kimerülésen ? Nem hinnők. Bizonyára vannak szebb, olcsóbb, igazibb, sőt hasznosabb megoldások. Csak divattá kéne tenni azokat is, ami korántsem olyan nehéz feladat, mint amily nehéz lehetett a részegeskedés köré glóriát fonni. Betegpénztárak az alkohol- ellenes küzdelemben. A socialls népbetegségek leküzdésére felette fontos feladat vár a munkásbiztositó pénztárakra, mint oly intézményre, mely a munkaadó és a munkásokkal állandó rendszeres összeköttetést tart fenn. Az 1908. évi XIX. t.-c. bőven gondoskodik ugyan a munkásoknak betegség és baleset esetére való segélyezésére, de a betegségek, főleg az alkoholizmus, tüdővész és a nemi betegségek elleni védekezés tárgyában, mely igaz hogy válogatás nélkül, mégis azonban leginkább az alsóbb néposztályokból szedi áldozatait, kifejezetten részletes pontokat nem tartalmaz. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár: az alapszabályok 10. pontjában programmjába felvette általánosságban minden idevonatkozó társadalom egészségügyi intézménynek felkarolását, melynek kezdő nyomai már is láthatók. Így pld. örömmel kell üdvözölnünk a miskolci kerületi pénztárnak ezirányu és nagyon is követésre méltó reform aktióját, ugyanis a f. év április 5-én tartott igazgatósági gyűlésen kimondotta, hogy körlevél utján felszólítja a pénztár kebeléhez tartozó összes mnnkaadőkat, hogy a munkahelyekről tiltsák ki az alkoholt. A felhívásban a pénztár kiemeli, hogy a munkaadók semmiféle szeszes italnak, tehát sem bornak, sem sörnek avagy pálinkának behozatalát a munkatelepre ne engedjék meg, sőt ezen tilalmat előzetesen szerződés utján biztosítsák és kössék ki maguknak a beszegődő munkással szemben. A telepeken kifüggesztendő munkarendben pedig ezen uj pont is felveendő. Végül azon gyárakban vagy ipartelepeken, a hol kantin van, a gyárvezetőség a jövőben csak úgy engedje meg a bérlőnek annak megnyitását, ha kötelezi magát, hogy szeszes italok helyett abban csak alkohol- mentes italokat fog árusítani. Vajha a pénztárak ezen üdvös reformot országszerte egyöntetűen és eredményesen megvalósítanák! PURGO.
