Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-11-20 / 11. szám

AZ ÉLET

5

ismét életre ébrednek. Ez áll nevezetesen a rovarokról, mint azt minden rovargyüjtő gyermek, kire még nem bizható a biztosan ölő, de veszedelmes ciankáliumos gyüjtőüveg, bosszankodva tapasztalhatta, midőn a borszesszel látszólag megölt és tűre szúrt bogara másnapra kialudta halálát színlelő mámorát s a kis gyűjteményben rettenetes pusztítást vitt véghez.

Az állatok alkoholhoz természetesen csak az ember környezetében juthatnak s a tapasztalat azt tanítja, hogy a különböző állatok ezen élvezeti szerrel szemben nagyon különböző módon viselkednek. A legtöbb emlősállat undorral fordul el az alkoholtól; ellenben az elefántról azt mondják, hogy ha már egyszer megkóstolta, szívesen iszik mindenféle szeszes italt. Ugyanezt mondják a torkos majmokról; a fogságban tartott majom hamar megszokja a szeszes italokat s ha szerét teheti, az asztal alá issza magát, akár csak — az ember. Indiában a majmok gyakran elisszák az ember elöl a pálmabor gyűjtésére kitett pálmabor tartalmát, nem egyszer a saját vesztükre, mert a lerészegedett tolvajok könnyen kézrekerülnek s ekkor nem kerülik el jel megérdemelt büntetésüket. A finom szaglásu rovarokat (méheket, darazsakat, legyeket, pillangókat) nagyon vonzza a szeszes italok kellemes illata s a párolgó szertől clkábulva és a kitett edénybe beleszé- délve, gyakran tömegesen pusztulnak el. A légynek és svábbogárnak a szesz iránt való szeretetét tudvalévőén pusztításukra is fölszokták használni. A svábbogárról még azt is mondják, hogy a szeszes italok közzül különösen a sört kedveli. A förrőövi falánk termeszekről (fehér hangyákról) azt irta egy angol lap, hogy a kalkuttái kormányzó pincéjében lassankint egy csöppig kiitták a drága borokat. Valószínű azonban, hogy ebben az esetben az imposztorok nem annyira termeszek, mint inkább efféle két lábon járó tollatlan állatok lehettek.

A szesz.

Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az ember testi épsége ellen vasárnap követik el a legtöbb bűntettet. A magyarázat igen egyszerű. Vasárnap nem dolgozik a munkás, vasárnap szórakozni akar. Szórakozások között nem igen válogathat. Könyvtárak nem igen állanak rendelkezésére, játék-egyesületek nem terelik könnyen mulatságok felé, népies szinielőadásokról pedig csak mesében kell beszélni: csak egyfajta szórakozás van hát nyitva előtte, az ivás.

Ahol a pap ambiciózus és istenes ember, a munkás még befordul a templomba; de a legtöbb helyen, különösen az ifjúság, nem sok szentelt prédikációt fogyaszt. És ha a leányok kedvéért végig is hallgat egyegy szentbeszédet, ez nem akadályozza meg abban, hogy délután meg ne mutassa, hogy ki a legény a csárdában.

Általános szabályul tekinthető azonban — nagy ritka kivételeket félretéve — hogy vasárnap hangos a kocsma, ürül a pohár és ökölbe szorul a kéz. Tehát ugyanazon a napon, mikor az ájtatosságnak kellene megszállnia a lelkeket, a lelkek megvadulnak és helytelen cselekedetekre ösztönzik a testet. Ugyanez tapasztalható a búcsúban is. Városi ember, ha lát ájta- tos és az ég felé tekintő bucsusokat, el sem tudja képzelni, hogy ezek a jámbor pofáju legények gyilkolni is tudnak. Mikor húzzák a strófákat, bizonyára nem is gondolnak arra, hogy embertársaikban kárt tegyenek Hanem a lelki gyakorlatok után jönnek az italok és Így egyszerre nyilvánvalóvá válik, miért kell minden búcsúra csendőröket is kirendeli.

Nem túlzás azt állítani, hogy bicskázások és ko- ponyabeverések rendes járulékai a búcsúknak. Mondják, hogy még egyebek is. A régi görögöknek volt egy napjuk egy esztendőben, mikor a legtisztességesebb asz- szony is azt mondhatta, hogy szabad a csók. Azt beszélik, hogy a nép egyszerű gyermekei is vallják ezt az elvet a búcsú alkalmával. De hát erről nincsen statisztika. A statisztika csak azokat a súlyos és könnyű testi sértéseket veszi számba, melyek vasárnapon és egyéb ünnepnapokon esnek meg.

Mindenki tudja, hogy a bűnök szitója nem a vasárnap, hanem a szesz.

Egyik-másik törvényhatóság kérte, hogy zárják be vasárnapon a kocsmákat. Azt a feleletet kapták, hogy nem lehet, mert hiszen a népnek is szüksége van valamilyen szórakozásra. Persze, az igazi ok az, hogy az állam pénzügyi érdeke kívánja, hogy vasárnap zajos legyen a kocsma;_mert ha zajos, fogy a pálinka, és ha a pálinka fogy, emelkedik az állam jövedelme. Föltéve azonban, hogyha vasárnap nem nyitnák ki a kocsmát, ez még nem jelentené azt, hogy másnap nem is innának. Csak azt eredményezné, hogy szombaton este vásárolnák meg az italt.

A szeszfogyasztás csökkentését csak úgy lehet elérni, ha a nép anyagi és szellemi nívóját emelik. Még a szeszfogyasztás gyártásának és* forgalomba hozatalának eltiltása sem biztos eszköz a méreg visszaszorítására. Erre van már példa. Mindenesetre jobb, mint semmi. Sőt a vasárnapi kocsmabezárás is jobb, mint semmi. Annyit biztosan el lehetne vele érni, hogy a legények nem egy helyen verődnének össze és igy a czivakodások estélye tetemesen megcsappanna. De ha már a kormány ragaszkodik a vasárnaphoz, annyit mégis engedhetne, hogy legalább a búcsúk alkalmával zárják be a kocsmát.

Bizonyos például, hogy az aradmegyei Fakert községben a csendőrök nem lőttek volna agyon néhány