Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-11-20 / 11. szám
4 AZ ÉLET. Ságban, de az italcs csak a ritkákb esetben javul meg, mintha az alkohollal kötött frigy milliószor erősebb lenne annál, amit az oltár előtt vagy az anyakönyvvezető szobájában kötünk. Nem a megjavulás szándéka hiányzik, — hiszen akárhány alkoholista-férj együtt sir a feleségével — hanem az erő, mely ezt a borzasztó szenvedélyt örökre elűzhetné a tiszta, családi tűzhely mellől. Nagy és hihetetlen energta képes csak arra, hogy a végzetes nyűgöt lerázza magáról. Nem mondom, hogy sohase láttam még ilyen energiát — most is hódolattal gondolok egy barátomra, aki az esküvője óta nem ízlelte meg az alkoholt — de a lemondás e példái majdnem legendásan ritkák . . . Oly ritkák, hogy szinte nem is lehet hinni bennük, ha csak egy kis leány gyönyörű optimizmusával nem nézzük ezt a bűnös és haszontalan világot . . . Persze, rögtön megváltozik a prognózisom, ha nem állandó szenvedélyről van szó, hanem csak úgynevezett alkalmi korhelykedésröl, amit a fiatal urak tudvalevőleg nem szoktak megvetni ... A leveléből nem derül ki világosan, de én nem látom kizártnak azt az esetet se, hogy ez a gonosz fiú csak néhanapján szokott kiugrani a hámból, s hogy máskülönben komoly, tisztességes és munkás emker, akit csak olykor száll meg az a szilaj sátán, mely a világ teremtése óta ott lakik a temperamentumos legényemberek lelkében. Ha igy áll a dolog, akkor mindent visszavonok, amit mondtam, sőt még abban se látok valami égbekiáltó bűnt, hogy egyszer kapatos fejjel állított be abba a házba, ahol annyira szeretik. Fiatalság bolondság, — majd megjön a cimbora esze, ha egyszer másnak is felelősséggel tartozik az átdorbézolt éjszakáiért. A korhelykedés ellen — házasság tudorai ezt rég megállapították — ép oly biztos recipe a szerelem, mint amennyire bizonytalan azzal a rettentő betegséggel szemben, amit krónikus alkoholizmusnak nevezünk. Mértékletesség és ellentálló képesség. Az alkoholnak a szervezetre gyakorolt káros hatásai közzül egyike a legsulyosabbaknak az, hogy a test ellenálló képessége megcsökkenik a különböző fertőzésekkel szemben. Így például már régóta ismeretes, hogy az iszákos ember megsebesülése vagy megope- rálása — akármilyen egyszerű is a seb vagy az operáció — nagyon veszedelmes, könnyen halálos lehet; a gyógyulás mindig igen nehezen történik. Ennek éppen az ellenkezőjét találjuk józan vagy mértékletes embereknél, amint ezt az elmondandó néhány eset igazolja. Feibig dr., alsó-indiai orvos azt észlelte, hogy benszülötteknél és a kinai kuliknál, tehát olyan embereknél, a kikhez az alkoholélvezet már nem jutott el, olyan megsebesülések, a melyekkel szemben minden európai orvos a legrosszabbra készülne el, még kedvezőtlen körülmények között is, aránylag igen rövid idő alatt gyógyulnak be. Hasonló a tapasztalata Louzimoux algieri orvosnak az arabok között, amint az egy értekezésből kitűnik. Heyfelder az orosz-török háborúban figyelte meg a sebgyógyulást s úgy találta, hogy a szeszes italoktól tartózkodó törökök és tatárok között a legnehezebb sebesülések is akadálytalanul és láz nélkül, könnyen gyógyulnak, mig az oroszoknál hasonló körülmények között a gyógyulás sokkal kevésbé volt kedvező. A legutóbbi orosz-japán háborúra vonatkozólag érdekes tapasztalatoktól ad számot Seamen. A Jalu melletti csata után meglátogatta azt a tokiói kórházat, ahová a japán sebesülteket szállították. Meglepődve észlelte, hogy a betegek, ámbár súlyos volt a sebesülésük, majdnem kivétel nélkül igen jó állapotban voltak. Ugyané kórház belgyógyászati osztályáról érdekességénél fogva megemlíti, hogy csak a légzőszervek könnyebb megbetegedéseivel találkozott; fertőző betegnek hire sem volt, pedig a háborúban a fertőző betegségek állandó kísérői a seregnek, amelyek négyszer- annyi áldozatot szednek, mint az ellenfél. Ezt a kitűnő eredményt a japánok csakis közmondásos mértékletességüknek köszönhetik. Az alkohol és az állatok. Hogy a borszesz, vagy akár a pálinka is minden élőlényt megöl, mindenki tapasztalásból tudja s az alkoholnak ezt a gyilkoló tulajdonságát gyakorlatilag föl is szoktuk használni alkalmatlan élősködők kipusztitá- sára, nemkülönben gyorsan rothadó tárgyak, például állatok s anatómiai készítmények konzerválására. Gyűjteményeinkre valóságos áldás az alkohol, melynél jobb konzerváló anyagot ezidő szerint nem ismerünk ; a kellő módon alkalmazott alkoholban még a legpuhább tárgyakat is jellemző duzzadtságban tudjuk gyűjteményeinkben bármely ideig eltartani. Az alkoholnak e gyűjteményi célokra való igazán megbecsülhetetlen hatása pedig abban van, hogy a izet elvonja s a puha tárgyat megkeményiti, másrészt és főképp pedig abban, hogy a mindenütt jelenlevő rothadást okozó baktériumokat megöli sa rothadást megakadályozza. Az alkoholt, minthogy minden életet kiolt, gyakran használjuk száraz állapotban konzerválandó állatoknak megölésére is. Mindenki, aki az alkoholt ily célból alkalmazta, bizonyára tapasztalta, hogy az alkohol nem egyformán hat minden állatra, mert vannak oly szivóséletü állatok is, amelyek bár több órán át voltak alkoholban s látszólag már ki is múltak, az alkohol elpárolgása után
