Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-05-20 / 5. szám
6 AZ ÉLET ternes, természetes és egészséges táplálkozása, a pihenés kielégítő mértéke, a lakásviszonyok javulása. Azt csak nem vallhatja senki, hogy a szegény tót inkább alkohollal serkentse lohadó munkaerejét, semmint elégséges táplálékkal uj erőt merítsen, mely a mesterséges ösztökélést, a munkaképesség mámoros kizsarolását mellőzhetővé teszi. S ám igya meg a középosztály embere a maga megszokott alkoholmennyiségét, de azt megint nem tagadhatja, hogy az iszákosság rettenetes jáí^ánya nem ott sarkallik, ahol a dogma: a munkásnak szüksége van szeszre, hogy dolgát végig bírhassa. De látom és elismerem azt is, hogy ez a feladat, az intelligens osztályoknak meggyőzése az alkoholizmus veszedelméről majdnem nehezebb, mint a közvetetlen ráhatás az inficziált rétegekre. Itt az intelligcnczia majdnem akkora akadály, amilyen előny. Az intelligens ember, aki a mértékét betartja, nehezen hiszi el, hogy az alkohol még mértékletesen is méreg s végső eredményében kisebb részletekből összerakódva, hosszabb időtartamra, sőt több generáczióra elosztva, ugyanazt az romboló munkát végzi, amit az akut alkoholmérgezés szemmelláthatóan és rohamosan produkál. Ám ha nehéz is, de hatása már ma is látható legalább abban, hogy az antialkoholizmust mint törekvést megbecsülik, s noha még csak jótékonysági nyilvánulásá- ban: értékelik is. Akik most megindultak, a társadalom eleje, valóságos úttörő munkát végeznek. Ideálisták, mert szinte elérhetetlen nagy eszmét szolgálnak, de földönjárók, mert amit akarnak, azt előbb-utóbb el kell érni. Az emberiség — igaz — évezredek óta él alkahollal, s mégis megvan. De talán századok összes alkoholfogyasztása sem annyi, mint most két-három esztendő alkoholiermése. Az alkoholizmusból is ipar lett s ez az ipar is rohamos, mint minden más és nem való a múlt bármely frázisával való összehasonlításra. Az elmúlt évszázadok elbírták az elmúlt évszázadok szeszfogyasztását, de kérdés: a mostani és a jövendő elbirná-e a mostani és a jövendő alkoholprodukcziót? ' Mielőtt személy va^y jelzálog bárhova fordulna, kérjen díjmentesen 24-20-8 tájékoztatást MELLER L. EGYED cégtől Budapest, IX., Lónyay-utca 7. = Telefon-Interurb. 46-31. ==: Mfc, pfc rk ,sk "k rk ?k,.rk rk rk aIa rk . ír ír ír ír v ír ír ír, ír . y N'Z* V ?k y. i ><T fK ALKOHOLMENTES 7 >•: ÉTTERMEK •Tr "7 — Királyi Pál-utca 20. szám. — a"'-» |G2s3 Kálvin-tér 6. szám. W s •••• DÉLI ÉTLAP. <7*/? p::GJ&é r,r; 1 korona 70 fillérért |§r M * ■ • ■ Húsleves & Marhahús parajjal és fk?5* Í&L mártással Borjusült rizszsel Saláta •%:T i;.. •í'í , Túrós rétes rkr*: 7!>Kenyér. T>; •x L/Jn- -/|G "Jf W*' ^ Az alkokolellenes mozgalmunk keretében az alkoholmentes éterinek létesítését gróf Csáky Albinná és lapunk szerkesztője Dr. Szentkirályi Sándor kezdeményezte, — mely kezdeményezést csak hamar magáévá tette gróf Apponyi Albertné. Az első eszme az volt, hogy az éttermeket kizárólag az egyetemi ifjúság számára létesítjük még pedig klub formában vagyis háló szobákkal lesz még felszerelve. De gróf Apponyi Albertné érvelése folytán a klub szerű berendezéstől eltértünk azzal, hogy nyilvános jelleggel ruházzuk fel — de az egyetemi ifjak számára külön helyiségeket tartunk fen. A létesítés elé a legnagyobb akadályt gördítette az alkalmas helyiség megszerzése, de ezt a kérdést is Dr. Marschán Géza, Dr. Lányi Márton és Sebestyén Artur mint szokás mondani, a jobb kezekkel elhárították. A menyiben az ő közbenjárásuk folytán sikerült egy törpe pénzintézetet az 1. emeletről feljebb tolni a padláshoz. Így lett kivéve a jelenlegi helyiség a Királyi Pál utcza 20. és Kálvintér 6. szám alatt levő sarok palotának 1. emeletén. Mindenek előtt a kibérelt helyiségeket Nagy Béla fővárosi műépítész vette pallérozó gondjai alá — az ő tervei szerint történtek az átalakítások; és a termek kifestése. Ki is ezt a kérdést látványos számban menő sikerrel oldotta meg.
