Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-05-20 / 5. szám

AZ ÉLET 5 Más, még rosszabb az, ami a köznépnél megy. Ez már tiszta tömeges emberölés, nemcsak mennyisé­gileg, de minőségileg is. Lehet, hogy a nép maga­magát öli az egyre fokozódó pálinkaivással, de bizo­nyos, hogy ennek az öngyilkosságnak a magasabb társadalmi osztályok járnak a kezére. Mit gondol a nagyságos haza: mitől van az, hogy az italmérési jogért olyan örületes érdekharezok folynak mindenütt ? És hogy a képviselőknek a fele szakadatlanul Italmérési engedélyek kicszközlése irá­nyában kilincsel ? És a szennyes, undok, légygyei ellepett falusi kocsmák! A hamisított bundapálinka, amitől a gyilko­lás indulatai ébrednek föl a megmérgezett emberekben. Foglalkozott valaki valaha komolyan a népnek való kocsmákkal és aljas szeszes italokkal ? Mi ? Tűzzön ki a m. t. Akadémia ilyen pályakérdést: „Ezer aranyat annak, aki megtudja mondani, hogy hol, mikor és kiszokta megvizsgálni (a pénzügy­őrökön kívül) a magyar szent korona területén a kocsma-helyiségeket és a szeszes italok tisztaság és valódiság irányában.“ Egyetlen egy pályázó fog akadni. Ugyanaz a gaz jóbarátunk, akivel elkezdtük. És a megkoszorúzni való pályamunka is csak ezekből a pokolbeli igékből fog állani : — Ha-ha-ha-ha! Az alkohol a kozmetikában. Az alkoholfogyasztás következményei közzül talán legkisebb jelentőségű, de mindenesetre legkellemetle­nebb az, hogy a szesz mértéktelen élvezete gyakran tartós nyomot liágy az arezon, különösen pedig az arezbör (orr) színe szenved az alkohol révén leghama­rabb elváltozást. Mindenesetre el kell ösmernünk, hogy a legtöbb alkoholistának vörös az orra. Az orr vörösssége nem hirtelen, hanem fokonként jelentkezik, eleinte csak az orr hegyén látható apró pettyekből áll, majd egymásba vezető kis erek tüne- deznek elő, melyek mindjobban cs szemmel láthatób­ban telnek meg vérrel, a vér odaözönlése folytán az orr térfogata nagyobbodik, a bőr megfeszül. Ennek pe­dig legelső következménye, hogy a faggyumirigy-csa- tornák kapui kitágulnak, a fagygyuváladék sűrűbben jelentkezik és igy az orr állandóan zsíros tapintatunak látszik. Mint a fenti rövid leírásból látszik, az ilyen vörös orr egyáltalában nem tartozik az emberi lét legnagyobb örömei közzé, bár azt hiszem, hogy a szenvedélyes ivó már nem igen törődik valami sokat a kozmetikával és bőrének ápolásával. Mint érdekességet említem fel, hogy az orr vö­rösségének fokából (már ahol iszákosság ennek oko­zója) azt is meg lehet állapítani, hogy az orr gazdája milyen szeszes italokat részesít előnyben. Igy a pálinka legkedveltebb tulajdonsága, hogy csak az orr hegyét teszi izzóvá, még pedig a legváltozatosabb színárnya­latokban, a mulatságos karminvöröstől a mélabus ultra- violcttig. A bor, különösen a vörösbor mértéktelen fogyasz­tása nemcsak az orrot, de a határos arcz és homlok­részeket is vörössé teszi, még pedig az esetben egyen­letes pir futja be ezeket a bőrfelületeket. Legkevésbbé vörös a sörtől szégyenkező orr, csakhogy ennek mega nagysága annyira feltűnő, hogy minden tagadás ellenére s elárulja gazdája szenvedélyét. Az alkohol ellen. Tragédiákat okoz az alkohol és mosolylyal, tré­fákkal fogadták az antialkoholizmust. Mint minden uj és merész tanulságot, mely kényelmetlenséget okoz, megszokott felfogásunkból kizavar, ez az egyszerű tan is kihívta a lusták erőltetett humorát, nehogy provokál- tassák magukat a rideg tények tagadására, vagy pláne a még ridegebb legyen megczáfolására. Az alkoholt, mely egész vidékeket pusztít, azzal védik, hogy egész rétegeket táplál és tart fenn. Komoly tudósok éjféli ku­tatásai kinyomozták és kimutatták az alkohol romboló hatását mely betegségekkel szemben megtöri a szerve­zet ellentálló képességét. Erre is azzal felelnek, hogy ugyanaz a tudomány alkohollal éleszt ájultakat s ezzel táplál táplálkozásra még erőtlen lábbadozókat. Ma már nem mosolyognak s nem tartják vidám­nak e kérdést. Nagy része van ebben az uj mozgalom irányitó fejlődésének is. Erkölcsi és vallási motívumok­ból indultak ki és szóczialis alapra helyezkedtek. Az antialkoholizmus ma nem a bűn ellen dörög, mert az alkoholizmust" nem bűnnek, hanem szociológiai és gaz­dasági betegségnek ismerte föl. Nem a morális eszkö­zökkel akar hatni, legalább nemcsak ezekkel, hanem mint minden más betegség ellen, profilaxissal és terá­piával dolgozik. Az alkoholizmus a maga kóros elfaju­lásában a szegények betegsége. Okozója a hiányos táp­lálkozás, rossz lakásviszonyok, elkeseredett lelkiállapot. Fölismertük, hogy csakis mélyenható, a szegények, kü­lönösen a munkásosztályok életföltételeinek gyökeres ja­vítása hódítja el a tért az alkohol elől. S igy, ez a mozgalom voltaképpen nem más, mint szocziálpolitika a szegények érdekében. Vájjon akadhat-e ember, a ki ebben az értelem­ben nem hive a mozgalomnak ? Hiszen még ellenkező vélemény mellett is, ha az a meggyőződése, hogy a szesz élvezete normális szüksége a dolgozó embernek ’ sem zárkózhatik el az igazság előtt, hogy ezt a szük­séget az egyébb szükségletek fogyatékos kielégítése tá­masztotta. A szeszre való utaltság abban a mértékben apad, a mely mértékben emelkedik a szervezet .egye-

Next

/
Thumbnails
Contents