Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-05-20 / 5. szám
AZ ÉLET 5 Más, még rosszabb az, ami a köznépnél megy. Ez már tiszta tömeges emberölés, nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is. Lehet, hogy a nép magamagát öli az egyre fokozódó pálinkaivással, de bizonyos, hogy ennek az öngyilkosságnak a magasabb társadalmi osztályok járnak a kezére. Mit gondol a nagyságos haza: mitől van az, hogy az italmérési jogért olyan örületes érdekharezok folynak mindenütt ? És hogy a képviselőknek a fele szakadatlanul Italmérési engedélyek kicszközlése irányában kilincsel ? És a szennyes, undok, légygyei ellepett falusi kocsmák! A hamisított bundapálinka, amitől a gyilkolás indulatai ébrednek föl a megmérgezett emberekben. Foglalkozott valaki valaha komolyan a népnek való kocsmákkal és aljas szeszes italokkal ? Mi ? Tűzzön ki a m. t. Akadémia ilyen pályakérdést: „Ezer aranyat annak, aki megtudja mondani, hogy hol, mikor és kiszokta megvizsgálni (a pénzügyőrökön kívül) a magyar szent korona területén a kocsma-helyiségeket és a szeszes italok tisztaság és valódiság irányában.“ Egyetlen egy pályázó fog akadni. Ugyanaz a gaz jóbarátunk, akivel elkezdtük. És a megkoszorúzni való pályamunka is csak ezekből a pokolbeli igékből fog állani : — Ha-ha-ha-ha! Az alkohol a kozmetikában. Az alkoholfogyasztás következményei közzül talán legkisebb jelentőségű, de mindenesetre legkellemetlenebb az, hogy a szesz mértéktelen élvezete gyakran tartós nyomot liágy az arezon, különösen pedig az arezbör (orr) színe szenved az alkohol révén leghamarabb elváltozást. Mindenesetre el kell ösmernünk, hogy a legtöbb alkoholistának vörös az orra. Az orr vörösssége nem hirtelen, hanem fokonként jelentkezik, eleinte csak az orr hegyén látható apró pettyekből áll, majd egymásba vezető kis erek tüne- deznek elő, melyek mindjobban cs szemmel láthatóbban telnek meg vérrel, a vér odaözönlése folytán az orr térfogata nagyobbodik, a bőr megfeszül. Ennek pedig legelső következménye, hogy a faggyumirigy-csa- tornák kapui kitágulnak, a fagygyuváladék sűrűbben jelentkezik és igy az orr állandóan zsíros tapintatunak látszik. Mint a fenti rövid leírásból látszik, az ilyen vörös orr egyáltalában nem tartozik az emberi lét legnagyobb örömei közzé, bár azt hiszem, hogy a szenvedélyes ivó már nem igen törődik valami sokat a kozmetikával és bőrének ápolásával. Mint érdekességet említem fel, hogy az orr vörösségének fokából (már ahol iszákosság ennek okozója) azt is meg lehet állapítani, hogy az orr gazdája milyen szeszes italokat részesít előnyben. Igy a pálinka legkedveltebb tulajdonsága, hogy csak az orr hegyét teszi izzóvá, még pedig a legváltozatosabb színárnyalatokban, a mulatságos karminvöröstől a mélabus ultra- violcttig. A bor, különösen a vörösbor mértéktelen fogyasztása nemcsak az orrot, de a határos arcz és homlokrészeket is vörössé teszi, még pedig az esetben egyenletes pir futja be ezeket a bőrfelületeket. Legkevésbbé vörös a sörtől szégyenkező orr, csakhogy ennek mega nagysága annyira feltűnő, hogy minden tagadás ellenére s elárulja gazdája szenvedélyét. Az alkohol ellen. Tragédiákat okoz az alkohol és mosolylyal, tréfákkal fogadták az antialkoholizmust. Mint minden uj és merész tanulságot, mely kényelmetlenséget okoz, megszokott felfogásunkból kizavar, ez az egyszerű tan is kihívta a lusták erőltetett humorát, nehogy provokál- tassák magukat a rideg tények tagadására, vagy pláne a még ridegebb legyen megczáfolására. Az alkoholt, mely egész vidékeket pusztít, azzal védik, hogy egész rétegeket táplál és tart fenn. Komoly tudósok éjféli kutatásai kinyomozták és kimutatták az alkohol romboló hatását mely betegségekkel szemben megtöri a szervezet ellentálló képességét. Erre is azzal felelnek, hogy ugyanaz a tudomány alkohollal éleszt ájultakat s ezzel táplál táplálkozásra még erőtlen lábbadozókat. Ma már nem mosolyognak s nem tartják vidámnak e kérdést. Nagy része van ebben az uj mozgalom irányitó fejlődésének is. Erkölcsi és vallási motívumokból indultak ki és szóczialis alapra helyezkedtek. Az antialkoholizmus ma nem a bűn ellen dörög, mert az alkoholizmust" nem bűnnek, hanem szociológiai és gazdasági betegségnek ismerte föl. Nem a morális eszközökkel akar hatni, legalább nemcsak ezekkel, hanem mint minden más betegség ellen, profilaxissal és terápiával dolgozik. Az alkoholizmus a maga kóros elfajulásában a szegények betegsége. Okozója a hiányos táplálkozás, rossz lakásviszonyok, elkeseredett lelkiállapot. Fölismertük, hogy csakis mélyenható, a szegények, különösen a munkásosztályok életföltételeinek gyökeres javítása hódítja el a tért az alkohol elől. S igy, ez a mozgalom voltaképpen nem más, mint szocziálpolitika a szegények érdekében. Vájjon akadhat-e ember, a ki ebben az értelemben nem hive a mozgalomnak ? Hiszen még ellenkező vélemény mellett is, ha az a meggyőződése, hogy a szesz élvezete normális szüksége a dolgozó embernek ’ sem zárkózhatik el az igazság előtt, hogy ezt a szükséget az egyébb szükségletek fogyatékos kielégítése támasztotta. A szeszre való utaltság abban a mértékben apad, a mely mértékben emelkedik a szervezet .egye-
