Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-05-20 / 5. szám
LET 3 A Z szája, vagy — a keze. Istenem, mi lesz ebből ? Botrány, verekedés, harag, neheztelés, kellemetlenség jobbról- balról. De ha csak annyit mondok : — Be voltam csípve! Mindgyárt rendben van minden. A neveletlenséget elnézik, az ostobaságot megbocsátják, a faragatlanságot a szesznek tulajdonítják. Van-e mentsége annak, aki megcsalja a feleségét? Nincs. Ha csak gondolatban tette is, akkor is megérdemli, hogy halálnak halálával haljon. Ámde ha a gonosz ember bűnbánóan odasimul az asszonykához s lágyan a fülébe zümmögi: — Be voltam csípve, édesem ! Egyszerre olvadni kezd a haragos feleség viaszszive. Hisz ezt gondolhattam volna rögtön. Hogy is képzelhettem volna másképp, hogy rólam megfeledkezzék. De nem ő tette szegény, a szesz tette. Ha józan ember bolondot csinál és felbőszít, akkor megfenyítem, vagy legalább lesújtom haragommal. A becsipett ember otrombaságain nevetek és mulatok. Még a törvény is, a szigorú törvény is védelmére siet a berúgott embernek. A miért a józannak kijár egy félesztendő, a részeg egy-két napot kap, vagy egészen büntetlenül szabadul. Még magasabb hatalmak is védik a becsipett embert. Az angyalkák. Jobbról is megy mellette egy, balról is egy, mint az ártatlan gyermekek mellett. És védik és vigyáznak rá. S akkor ő járhat a villamosok sínjein, automobil-verseny-téren, vagy akár a déli korzón (a honnan mások mind megsebesülve kerülnek haza) s nem lesz kutyabaja se. Őrzik az angyalkák. Sőt a vadállatok is. Bizony én már hallottam róla mesét, hogy medve vagy oroszlán karmai közzé került a részeg ember. S a medve vagy oroszlán körüljárta, mezszcglászta s ott hagyta. Az oroszlán ilyenkor azt gondolja bizonyosan : — Pfuj, hisz ez részeg. Csak úgy dől belőle a pálinkaszag. A részeg ember pedig bizonyosan ezt gondolja : — No, ezt az italt kétszer is megélveztem. Akkor is, amikor belém ment, akkor is, amikor bennem volt. Látnivaló mindezekből, hogy nagy áldás, amikor az ember azt mondhatja magáról, hogy : — Be vagyok csípve! * Azaz, hogy mégse . . . Van a természetnek is magához való esze. Hölgyeim és uraim, sohase higy- jetek az olyan embernek, aki azt mondja magáról, hogy „Be vagyok csípve!“ Dehogy is részeg az olyan. Inkább szinjózan. Ha csakugyan be volna csípve, akkor verné a mellét, egyenesre erőltetné a tartását, elfojtaná a dadogását s igy kiabálna: — Mit ? Hogy én be vagyok csípve ? Soha józanabb nem voltam, Az a részeg, aki engem kapatosnak tart. Tehát csakugyan igaz, hogy igenis a szesz mentőkörülmény. De csakis az, amit az ember nem iszik meg. Attól lehet (ha akar) józan, lehet becsipett. Az érdemmé teszi az okosságát és nem csinál mulasztást a hibáiból. Az menti az ügyetlenségét és dicséri az ügyeskedését. De attól, amit megiszunk, csak berúgni lehet. Erre a nagy igazságra koccintsunk hölgyeim és uraim ! Tagadások. Lucifernek, az örökké tagadónak igen rossz hire, de nagyon jó neve van. Magyarul azt jelenti: világosságot hozó. Nélküle világosság épp úgy nincs köztünk, mint árnyék nélkül. Sőt tudnánk-e egyáltalán, hogy világosság-e valami, ha nem volna árnyéka. Ez pedig nem Luczifer őhatalmasságának a mentségére van mondva (bizony nem is szorult rá), hanem a tulajdon magaméra. Nálamnál például az orvostudományt senki többre nem becsüli. Azonban . . . Például én is ismerek asszonyokat, akik egy bizonyos fürdőbe akarnak menni a nyáron. És akik úgy rendezik be a betegségüket, hogy az orvosnak csak éppen a fejével kell rábiccenteni: — Hát persze hogy Tátra-Füred ! (Bár hiszen többnyire Marienbad az). És van olyan asszony is, aki kétségbeesetten kerül ki az orvos körmei közzül : — Istenem ; Tátra-Füredre készültem és most Szliácsra küld az orvos. A mire én (Luczifer tanításai szerint) vidáman ezt szoktam tanácsolni: — Ej, nagyságos asszonyom, sebaj. Menjen el más orvosokhoz is. És addig vizsgáltassa magát, amig olyanra akad, aki Tátra-Füredre küldi. Harmadnapra azután hallom azt a csodálkozó kérdést, hogy honnan szedtem én magamba a többi mellé ezt a mesés orvosi tudományt ? ' Ha pedig valamelyik barátom arról panaszkodik, hogy orvosa megtiltotta neki a dohányzást vagy a borivást, készen vagyok : — Eredj és keress olyan orvost, aki megengedi. Ezzel a tolvajkulcscsal szoktam én olykor betörni az orvostudomány szentelt csarnokaiba. És ami bosz- szant, nagy sikereim vannak. Mert olyan erőshitü ember is kevés van a világon, mint az a budai Spitz, akinek az orvosa -nagyon- meghagyta, hogy ezentúl naponként csakis két szivart szívjon el. És a lefogyott beteg egy hét múlva igy panaszkodott neki :
