Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-05-20 / 5. szám
2 AZ ÉLET * Kedves epizódja volt a főherczegi látogatásnak a magyaripar megtekintése. Nehány fiatalember, aki botokból kordont vonva utat csinált a főherczegi párnak, túlbuzgóságában meg se akartak állani a magyaripar-sátra előtt. József főherczegnek azonban feltűnt a sátorban elárusító hölgyek és leányok szép magyaros viselete, külösen pedig ízléses főkötőik és csinos pártáik. — Lássuk csak mi van itt — mondá a főherczeg- nőnek és „áttörte“ a kordont. A tűzről pattant szép magyar menyecskék gárdája azonnal kinálgatni kezdte a sok tulipántos holmit. — De hát mit is vegyünk ? — kérdezte a fő- herczeg. — Egy csinos magyar babát — mondta Berényi Lászlóné. — Vagy ezt a fess tót atyafit — kedveskedett Blazsejovszky Károlyné. Bohús Pálné: Egy kicsi lovat! A főherczeg tanácstalanul nézett a feleségére, aki aztán a tót atyafi mellett döntött. És a főherczeg busásan fizetett, de eközben, a szemrevaló árusitónöket még egyszer végig nézte. Majd gróf Batthyány Lajosné háziipari sátrát látogatták meg. * A jótékony zsarolásnak eredeti faját találta fel Bajza Margit, aki csillogó, vadonatúj filléresekkel indult körútra s arra kérte a nagy urakat, hogy váltsák fel a fényes pénzdarabokat. A megszólítottak udvariasan nyúltak erszényükhöz és csak akkor jöttek rá a dologra, amikor már kezükben volt a felváltandó pénzdarab. — Mit tehettek egyebet? Elmosolyodtak és fizettek és a filléresek csakhamar koronákká, sőt húsz koronásokká váltak. * Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház művésze, apró verseket árulgatott az alkoholellenes liga javára. Az üzlete azonban nem nagyon virágzott, nagyon is kellett küzdenie a szép mágnáskisasszonyok konku- rencziájával, akik czigarettet, virágot árultak és más, a verseknél kapósabb dolgokon igyekeztek túladni. A művész busán járt fel és alá a nagy Iparcsarnokban és kinálgatta fünek-fának a verseit, de senkise kért belőlük. Végre elébe került egy dús hajzatu, lobogó nyakkendős, poétaformáju fiatalember, akiben Rózsahegyi biztos vásárlót sejtett. — Tessék venni kitűnő verseket! A fiatalember büszke lenézéssel felelte. — Köszönöm uram, ha én verseket akarok, irok én magamnak azoknál sokkal kitünőbbet! Rózsahegyi ránézett, ugyancsak büszke lenézéssel és megvetően válaszolta: — Jaj, édes uram, verseket írni nem nagy Arunszt! Próbáljon meg az ur egyszer verseket — eladni. * Az alkoholellenes vásáron buzgólkodott Jászai Mari is. A nagy tragika többek között viczczekkel mulattatta azt a nag) társaságot, — amely állandóan körülvette. A legjobban mulattak ezen a tréfáján : Törvényre czitálják a parasztgazdát és ő a biró előtt a kis fiával a hátán jelenik meg. Rákiált a biró : — Mit akar kend azzal a gyerekkel a hátán ? ■— Hát kérem szépen — feleli a paraszt — nem az áll itt a pecsétes írásban, hogy a törvényes következmény terhe alatt jelenjek meg. * Szatmármegyéből alig egy hónapos fiatal menyecske a férje karján sátorról-sátorra járva tekintette meg a vásárt. — Közbe-közbe pedig a férj uram tár- czájának tartalma ugyancsak sürjen cserélgetett gazdát. Egy, a kópéságairól ismert képviselő egyik diszmü- árusitó asszonykának valamit súgott; mire nyomban az elárusitónő a fiatal házaspár előtt termett — és egy golyácskát kínált vételre. Az asszonyka haja tövéig el- pirultan susogta az urának: vegyük meg. Kissé távolabbról ennek a jelenetnek szem és fül- tanuja volt egy másik elárusító asszonyka — az pedig nyomban kis rézbőcsőkét ajánlt vételre; de erre már a menyecske se szó se beszéd —■ mindenkit faképnél hagyva, befutamodott Jászay Mari sátrába, hol egy sarokba meghúzódva tej mellett várta az ura megérkeztét. * * * A vásárnak saját lapja is volt „Az újság“ formájára és beosztására. Ez sokakat tévútra vezetett — az elárusitónőknek mondották, már olvastuk kaszinóban, kávéházban vagy odahaza. Ezt a számot nem, volt a válasz, — mert ez tisztán a vásár krónikása. — Volt is nagy keletje 10000 példány volt belőle nyomva és az első nap már szét kapkodták. E kitünően megszerkesztett alkalmi számból közlünk alább részleteket. Antialkoholista elmélkedés az alkoholról. Az alkohol ellenségeinek irok, tehát dicsérem a szeszt. Azt hiszem, ez mostanában divat nálunk. Az emberek gorombaságokkal udvarolnak, közönynyel lelkesítenek, félrevonulással vezetnek és semmittevéssel, dolgoznak lázasan. Zengek tehát himnuszt az alkoholról. Mire jó a szesz? Majdnem mindenre. Mondjuk, hogy valami bolondot csináltam. Megsértettem egy férfit, vagy megbántottam egy asszonyt. Az embernek néha eljár a
