Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1908-01-20 / 1. szám
4 AZ ÉLET kirsch-sel, maraschino-val és más erős likőrrel. Egy idő múlva az ondulált hajú fejecskék hátrahanyatlanak a causeuse párnáin, a hosszupillás szemhéjak lecsukódnak, a halvány arczok kiprulnak, az elegáns mondaine-ek — be vannak rúgva! Ki venné ezt tőlük rossz néven ! Egészen más, a mikor Janó, meg Misó a külső Kerepesi-uti lebujbán krumpli-pálinkától benyal és a fúzli hatása alatt végigtántorog az aszfalton s jobbra-balra dülöngve, lokdösi a járó-kelőket. — Pfuj! milyen ordináré ! A német Schöngeist-ek annak idején limonádét szürcsöltek. Ferdinánd is arra szomjazott és amikor Lujzája hozott neki, mégis Ízetlennek találta: — Louise, die Limonade ist matt, wie deine Seele. A mai irodalmi ital a tea. A régi iskola hívei tejszínnel kedvelik; a naturalizmus hívei rumot, jó sok rumot öntenek belé; a szimbolisták czukrot se tesznek belé ; sötéten, keserűen iszszák. A tej is szerepet változtatott, Hajdanta ez volt az ember első „tápszere“. Most az anya kíméli a „vonal- szépség“-ét és mesterséges módon neveli föl gyermekeit. Ezért olyan satnyék, hogy felcseperedve csak azt hallják: — Tejet, tejet! Igyék tejet, sok tejet. Amikor a szerencsétlen ifjú nektárra szomjazik, pasteurizált tejet kell neki nyelni . . . sokat; literszámra. Szegény Bertram pezsgőt ivott, sokat ivott, mindig ivott. Azt hitte, hogy az a Lethe vize ... és az adta a revolvert a kezébe. Tudományos apróság. * (.Élvezetek hajhászása. — Megszokásból szenvedély. — A szerencsejáték és az alkohol. — A legveszedelmesebb élvezést eszköz. — A morfium tragikuma. — A beteges szenvedély gyógyítása. — A kórság előidéző oka. — Egyetlen szabadulás.) * ■ Napjainkban, a lét forgatagában elcsigázott életek idején, amikor betegesen sóvárognak a küzdelmes napok keserveinek és felizgulásainak legyűrésére, az élvezethajhászás kezd egyre jobban életfeltétellé vállni. Az élvezeten itt nem a nemesebb testi és lelki szórakozásokat, sportot, vagy müvészetkedvelést kell érteni, hanem a szervezet, vagy egy háborgó hangulat mesterséges megcsendesitését. Az igy értelmezett élvezet mögött ott setteng a veszedelem. A kielégítés után legtöbbnyire igen hamar visszatér a vágyakozó állapot, aminek aztán még nehezebb ellenszegülni. Ezen az utón lesz az élvezetből szokás, amelyet rendszerint a szenvedély követ. Egyes élvezetek csak az idegrendszerre, vagy egyedül egy szervre hatnak, mások meg az egész test megbékítésére irányulnak. Lehet velük józanul élni, de a mértéktelenségre fajulva már a romlásba vezetnek. A szerencsejátékok üzésének vágya némelyeknél talán időtöltésen kezdődött, de később a véletlen pénzszerzés eléréséért folytatott küzdéssel megbomlik az összehangzás. A fogadások is okozói apróbb és hevesebb felizgulásoknak. Azt mondják, hogy a kártya olyik embernek esztétikai élvezet. A szeszes ital az elseje azoknak az élvezéseknek, amelyek az idegrendszer működéséhez férkőznek. Az egyik beéri naponta egy pohár borral, hogy a hangulata kedvező maradjon, a másik órák-hosszat szedi gyomrába az elmámorositó alkoholt. A legfélelmesebb élvezeti eszköz a morfium, mert mindig veszedelmes. A morfium (morfin) tudvalevőleg a fájdalom megölésére való. A testi és lelki szenvedéseket tartják távol, feledtetik el vele. Van valami tragikum abban, hogy ugyanaz a morfium, amely, mint gyógyszer a betegek ezreit menti meg a mérhetetlen kínok okozta álmatlan éjszakáktól, az élvezetkeltés álarczával a közelébe lopózik annyi sokaknak, hogy az elpusztulás útjára csábítsa őket. Akit egyszer a morfium hatalmába kerített, többé aligha szabadul a karmai közül. Ezt a mérget nem árusítják minden sarki boltban, de az élvezők elkövetik a legagyafurtabb mesterkedéseket, hogy hozzá juthassanak. Az még a legsimább eljárásuk; hogy reczepte- ket hamisítanak, mert morfiumot a gyógyszertárakban csak esetről-esetre szóló orvosi rendelésre adhatnak ki. Megtörtént, hogy egy patikába hetek óta állandóan egy kis leány ment el a reczepttel morfiumért. Egy alkalommal, alig hogy eltávozott, sírva tért vissza és friss üveg morfiumot kért, mert az előbbit útközben összetörte. Hogy csak a már kiderített turpisság végét mondjuk el: a morfinista apa ilyen módon akarta könnyű szerrel a készletét gyarapítani. A morfium élvezete orvosok és gyógyszerészek között is el van terjedve ami rájuk nézve annál is végzetesebbek mert a használata nekik nincsen ‘korlátok közé szorítva. A beteges szenvedély gyógyítása szerfelett nehéz és akkor is csak elvétve sikerül. Tudunk róla, hogy Németországban, talán másutt is, vannak gyógyintézetek morfiumisták számára. Az élvezőkön nem fog ki semmiféle felvilágosító szó, mert ép a felső osztályok és a műveltebb rétegek tagjai követik el ezt az eszte- lenséget. Ami különben az egyetlen szerencse a vészes szerencsétlenségben. Megpróbálkoztak már azzal is, hogy ravaszsággal segítik vissza a letévelygöket. Például úgy, hogy a
