Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-01-20 / 1. szám

AZ ÉLET

5

gyógyszerész az oros utasítására folyton kevesbedő százalékosságu morfiumot töltött az üvegbe. A folyadék méregtartalmának csökkenése igen lassan és észrevétlen történt, miáltal hnsszu idő múlva a beteg már csak üres vizet fecskendezett a bőre alá.

A kórság okát abból magyarázzák, hogy az illetők egy ízben betegségük alkalmával morfiuminjekcziót kaptak és a használat után nem távolították el azonnal a morfiumos üveget. így aztán a beteg, aki pillanatnyi csillapító hatást tapasztalt, maga is próbál könnyebbséget szerezni már az első Iegkevésbbé sajgóan jelentkező fájdalomnál. A sokszoros használat a megszokáson át feltartóztathatatlanul visz a beteges szenvedély felé.

Állami beavatkozás, törvények életbeléptetése itt bajosan használ. Nem is igen volt még arról szó, hogy az iszonyatos kórság elterjedésének szigorúan tiltó rendeletekkel gátat vessenek. Csak akkor hagy alább a vész, ha olyanokká válnak a viszonyok, hogy nélkülözhető lesz minden természetellenes, raffinált élvezetki- elégités és az ember igaz boldogságát leli emberi mivoltában.

Az alkoholizmus ellen.

Ipari fellendülésünk sarkalatos alapfeltételéta munkáskérdés képezi. Sajnos, sőt megdöbbentő, hogy e téren az utolsó évtizedben igen szomorú tapasztalatokat tettünk. Mig még egypár év előtt hazánkban a munkások „munkát követelünk“ felirásos táblákkal rendeztek körmeneteket, addig manapság sem az őstermelés, sem az ipar nem képes magának a megfelelő munkáskezet biztosítani. Pedig a munkáshiányt nem az intenzivebb gazdálkodás, sem uj ipartelepek létesítése nem okozta, mert e téren alig hivatkozhatunk számottevő haladásra. Ha tehát mégis munkáshiányra kell panaszkodnunk s az okokat nem kereshetjük a természetes fejlődés-okozta kereslet növekedésében, úgy kutatnunk kell azon természetellenes okokat, amelyek a munkás- kinálatot mesterségesen apasztották.

E helyen nem akarunk foglalkozni a kivándorlással és a szomszéd államok ipartelepeinek ügynökei által elkövetett munkástoborzás kérdésével, hanem a munkáshiányt szülő okok közül kiragadjuk az alkoholizmus kérdését, amely napról-napra ijesztőbb mérveket ölt hazánkban és nemcsak a munkást, mint egyént az ő munkabírásában támadja meg, de kihatásában meg- rontója a családi tűzhelynek, bomlasztója a társadalomnak és sorvasztója az államéletnek is.

Az állam eminens kötelessége, hogy gátat vessen egy olyan árnak, amely földjeiről elsodorja a termőréteget és alámossa az állam életfájának gyökérzetét.

Az 1905. év szeptember havában Budapesten tartott X-ik nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszus,

nemkülönben Máday, ny. miniszteri tanácsosnak összegyűjtött adatai ijesztő képet nyújtanak az alkohol pusztításáról hazánkban. És ez a pusztítás annál intenzivebb, mert nemcsak a munkás szervezetét roncsolja, hanem öröklődés utján az utódot is megmételyezi, és igy fajrontó hatásával a népesség elpusztulását vonja maga után.

A pusztulás sivár képét élénken tárja elénk az északamerikai Everett miniszter jelentése, amely szerint a szeszes italok fogyasztása az államnak 1860—70-ikt időszakban 3 milliárd kész és 6000 millió közveteti kiadást okozott, 300.000 emberéletet pusztított el, 100.000 gyermeket a szegények házába juttatott, legalább 150.000 embert pedig a börtönbe és dologházba; oka volt legalább 2000 öngyilkosságnak, 10,000.000 dollár értékű vagyon pusztulásának tűz és erőszak által, 20.000 nő jutott általa özvegységre és 1,000.000 gyermek árvaságra.

S nem sokkal jobbak a viszonyok Magyarországban sem. így a belügyminiszter által kiadott „Magyar- ország elmebeteg-ügye az 1904. évben“ czimü munkából közöljük a következő adatokat:

Az ország négy állami intézetében (Lipótmező, Angyalföld, Nagykálló és Nagyszeben) felvétetett 1904- ben összesen 3422 elmebeteg s ezek között az elmebaj oka 278 esetben az alkoholizmus volt s az elmebajok következők voltak : 5 esetben dühösség, 2-ben heveny halluczináló elmezavar, 2-ben heveny butaság, 43-ban tébolyodottság, 37-ben terjedő hüdéses elmezavar, 14- ben epilepsziás elmezavar, 161-ben alkoholos elmezavar, 13-ban másodlagos elmekór, 1 megfigyelés alatt.

Ugyancsak Magyarországra vonatkozólag Dorner Béla dr. győrvármegyei tiszti főorvos „Az alkoholizmus kérdése“ czimü jelentésében közli a Szt. Rókus és Szt. János-kórházaknak 1881-től 92-ig terjedő időszakból való adatait, amelyek szerint 6642 felvett beteg közül 1089 (963 férfi és 135 nő) szenvedett alkoholmérgezésben.

Azonkívül a szesz a szervezet ellenálló képességét gyengítve, különösen gümőkóros s igy scrophulosis betegségeknél is, mint predisponáló ok nagyon is gyakori.

Említésre méltó továbbá, hogy külföldi statisztikusok a magyarországi bűntettesek évi emelkedését egyenesen az iszákosság emelkedésének róják fel, a mennyiben a szeszfogyasztás terén Európa népei között második helyre helyeznek bennünket. És ez a klasszi- fikáczió, erkölcsi szempontból jobban mondva deklasszi- fikáczió, sajnos, teljesen megfelel a valóságnak. így, ha Keleti élelmezési statisztikája adatai szerint számítunk, úgy megállapíthatjuk, hogy hazánkban minden lélek fogyaszt évenkint:

bort 12 liter, átlag 9% alkohol-tartalommal, megfelel 1.08 liter tiszta alkoholnak,