Az Élet, 1908 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1908-04-20 / 4. szám

az élet 3 róla akarja elnevezni a XIX. századot) hogy fejlődött a mi mai kultúránk. Azután arra intett minket (nemcsak magukat férfiakat, hanem minket nőket is), hogy el ne bízzuk magunkat, mert jön a sárga faj, mi pedig degenerálódunk. Ez a Forel szociális hygienéje és erre oktatott ki minket. Mindenekelőtt az alkoholizmus­tól óvott. Megmondta, hogy a mi alkoholfogyasztásunk csak olyan, mint a kínaiak ópiumfogyasztása. (A do­hánytól hál’lstennek nem tiltott el, ennek nagyon örü­lök, mert magam is szeretek #iéha egy cigarettát elszip­pantani.) De az nagyon jó volt, hogy az alkohol ellen beszélt, bár akik hallgatták, talán mind antialkoholisták voltak. De nem baj, hogy Forel antialkoholistáknak prédikál az alkohol ellen, mert ugy-e bár a pap, a rabbi, vagy a muzulmán imámja is csak hívőkkel telt tem­plom előtt prédikál. A Foreloknak és a papoknak csak prédikálás a feladata, az embereké, hogy elmenjenek oda, ahol a prédikációt hallani lehet. Ezután becsületesebb gazdasági berendezkedést kívánt Forel. A nyolc órai munkanapot, az egészséges munkáslakásokat kívánta. Megindító' hangon beszélt a szegény munkásokról, akik egész életükön át a bányák­ban túrnak, hogy mi jól fütött szobákban telelhessünk és kincseink és érceink lehessenek. E percben nagyon szerettem volna a kis fülönfüggőimet letépni a füle­imről. De a legérdekesebb csak most jött. Leirom ezt is, bár fiatal leány vagyok és bár ez tényleg nagyon érdekes. Forel ama bizonyos csúnya betegségektől akarta az embereket megóvni és ezért a korai nősülést ajánlotta, a huszonkét-huszonhároméves korban való nősülést; addig pedig — mondta ez az édes ember — éljen a fiatal ember is, mint a fiatal leány, nehogy szükség legyen azokra a szegény, tévedt nőkre, akik elöl a mamáink minket az utca másik oldalára cipelnek ugyan, de akiket azért ők is szükségeseknek tartanak, hogy fiaik igy kitudják bírni ama normális nősülési időt és nelegyenek kénytelenek idő előtt rangon aluli partit kötni. (Itt én ts tapsra vertem a kis tenyereimet.) Azután egy még kényesebb dologról beszélt Forel. Olyant mondott, amiért sok álmoralista nagyon meg fog rá haragudni, de ami épp ezért nagyon okos do­log. Forel az emberi nemet a degenerálódástól úgy akarja megóvni, hogy a súlyos idegbetegeknek közöt­tük különösen az alkoholistáknak megtiltja a házaso­dási. Ha pedig házasodnak, hát gondoskodjanak arról, hogy ne legyen gyermekük. Hogy mikép védekezzenek ez ellen ? A legegyszerűbbnek azt találná Forel, ha némely férj két-hároin évig szent módjára tudna élni. De Forel okos ember, igazi férfi (ma is szálasabb öt- venzsurfiunál) és tudja, hogy a férfiak nem szentek. Ezért tehát azt ajánlotta, amit madame Roussel is aján­lott egyszer és amiért akkor oly nagy volt a fölhábo- rodás. Forel előre tudta, hogy őt is megfogják kövezni, mert u. n. természetellenes dolgokat hirdet. De nagyon szellemesen megmagyarázta, hogy azok a dolgok, a melyek a beteg s hülye gyermekek születésétől megóv­nak, nem természetellenesebbek, mint például : a bo­rotválkozás. Még sok mást is kívánt ez a nem szenteskedő szamaritánus érzelmű ember. így népakadémiákat, University Extension-okat (ezekbe én is járok) és sza­vazati jogot a nőknek. (Ejnye, ha ezt Andrásay tudta volna, bizonyára nem engedi meg Molnár Vik'tor állam­titkárnak, hogy az előadáson megjelenjék.) A nőkről egyébként egy udvariatlanságot is mondott, azt, hogy ínferiorisabbak a férfiaknák, de én ezért nem haragszom rá, mert később hozzátette, hogy a nők konzekvenseb- bek a férfiaknál. Margit. Az alkohol. Forel professzor előadása megint aArtuálissá tette az antialkoholizmus dicséretét. Az alkohol ellenes érve­ket, a mértéktelen szesz-élvezet következményeit min­denki ösmeri már. Sajnos, abban a helyzetben vagyunk Magyarországon, hogy az alkoholizmus siralmas követ­kezményeit vagy legalább közvetve, mindenki tapasz­talta már. Sokan észlelik — már későn — élet energi­ájuk csökkenését és látják hozzátartozóik lelki-testi, no meg vagyoni züllését. Forel uj dolgot nem mondott tehát. Csak eszünkbe juttatta azt, amit úgyis tudunk. És azt hiszik önök, hogy ma kevesebb alkoholt fogyasz­tottak el Budapesten, mint tegnap. Úgy látszik tehát, hogy az alkoholt még oly közel­fekvő érvekkel sem lehet kiküszöbölni. Úgy látszik hogy mégis nyújt valami ellenértéket azokért a károk­ért, amelyeket okoz. Csakugyan, ez igy van. Elsősorban is, hogy úgy mondjam, pótolja a gazdaságot, a gond­talanságot és pótolja, főleg a kultúrát. Hiába akarjuk túlságosan természetesnek és fö­löttébb érzékinek venni az embert, bizonyos, hogy elmei szórakozásait becsüli legtöbbre. Nos, nem mindenkiben vau akkora intelektus, hogy a Forel professzor előadá­sát fölébe helyezze pl. egy kabaret-estélynek, vagy egy bábszínházi mutatványnak, vagy kivált egy fordulatok­ban állítólag oly elmés alsós-játszmának. De bármily magas- vagy alacsonyrendü is valamely intellektus, kri­tika nélkül soha sincs. Az egyéni kritika szabja meg, hogy jól mulatok-e, vagy rosszul. Láttam már két irót estétől hajnalig egy csésze kávé és sok pohár viz mellett diskurálni. Ezek ketten feleségesen szórakoztak. Volt miről beszélniük és a gondolatok, amiket egymással cseréltek, határozottan értékesek voltak. (Különben megszöktek volna egymás mellől.)

Next

/
Thumbnails
Contents