Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1907-07-20 / 7. szám

2

AZ ÉLET.

— szépen eltartsa. Ez vágja el azokat a kötelékeket, melyek a haza fogalmához, a szülőföldjéhez, ősei sir- hantjaihoz és rokonaihoz fűzi.

Az „Adria“ megbízottja által felsorolt bűnök által a földbirtokosok és a gyáriparosok homlokon sújtva találták magukat; kik a kábultságból való felocsudás után mint utolsó fórumhoz — az egyetlen mentő horgonyhoz, a kormányhoz — egyesült erővel fordulnak, hogy mentse meg őket, mert különben „pusztulni és veszni fognak“. A kormánynak pedig a hova fordultak ebben a kérdésben az eddigi munkája után egyedül csak a különböző ütközőkkel megterhelt hatalom áll a rendelkezésére, melynek legnagyobb ható eszköze gyanánt jelentkezik az egyéni szabadság korlátozása; az egyéni szabadság azonban még másnak az igazába és valódi tehát nem esetről-esetre gyártott jogaiba nem ütközik

— feltétlenül tiszteletben tartandó. Ezért vajmi nehéz a kormánynak a helyzete, ezért nem lesz képes közmegelégedésre ezt a kérdést megoldani — hanem könnyen, akaratán kívül a helyzet kényszere alatt vérmérgező csirákat talál a kérdésben beleoltani.

A kivándorlás társadalmi baj, melyet az okok egész sorozata vetett felszínre ; melyekből a földbirtokosok és gyáriparosoknak a néppel való nemtörődése, — mint vezető és legfőbb okok járnak elől. E két ok szülte az idők folyamán a többi okokat is. Ezért tehát ezt a bajt csak társadalmi utón lehet gyógykezelni.

A társadalmi téren pedig ma már egyedüli orvosai csak az országgyűlési képviselők. Mediczinája pedig a közjóra való őszinte, becsületes, kitartó és munkástörekvés.

Sokan tágra nyílt bámuló tekintettel fogják önmagukhoz ezt a kérdést intézni, hogy jön egy Antialkoholista lap ahoz, miszerint a hasábjain még pláne vezércikkben a kivándorlás kérdésével foglalkozzék. — Az ő tevékenységi köre nem az, hanem uton-utfélen és a nyilvános összejövetelekre szánt épületek helyiségeiben a nép előtt azt prédikálni, hogy : Az iszákosok gyermekei 70°/o iszákosak. A visszaeső bűnösök 40°/o iszákos szülőktől származnak. Átlag 100 iszákos családban csak 17% egészséges gyermek található. Ellenben ez a százalék hason számú nem iszákos családoknál 80°/o emelkedik. Az alkoholistának az utolsó csep vérében is benne van minden idegbetegségnek a csirái; az alkoholisták első és másodrendű leszármazói között feltűnő nagy számban fordulnak elő a hisztériások, epilepsziások, elmebetegek, hülyék, gyengeelméjüek, elkorcso- sultak. A legtöbb alkoholista apának nem kell, hogy nagy gondot okozzon a gyermekei, vagy unokáinak a nevelése — mivel nagy részüknek meg van állapítva a jövője — és az pedig a kórház, az elmegyógyintézet, a fogház, a börtön és fegyház.

Instálom alásan nekünk antialkoholistáknak is közünk van a kivándorláshoz; mert egyik habár csak másodrendű hajtóerője az alkohol.

Tehát mint segédcsapat mi is részt akarunk venni ebben a társadalmi munkában, miután a közjóiét a szellemi, földmivelési és iparkörben dolgozó munkásokat ha nem is teljesen az absztinencia karjai közzé vezeti, de legalább is a tömeg nagyobbik felét a józan, és ésszerű mértékletesség uralma alá hajtja. — Mi pedig olyan szerények vagyunk, hogy megbecsüljük még az apróka eredményeket is. Ezen kitérés után visz - szatérünk a tárgyhoz :

Az országgyűlési képviselők tulajdonképpen a kerületük politikai és közgazdasági orvosa. Mert ha ezt a kérdést az őszinteség és a becsületesség szögpont- járul bíráljuk csak arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy a megbízatást a kerületnek jóban és roszban való képviseletére kapták. — Tehát a néppel nemcsak akkor kell szorgosan foglalkozni, mikor a dunaparti márványpalotában szóló képviselői jegyzőkönyveket osztogatják. Hanem mint a testi és a lelki nyavalyák lelkiismeretes gyógykezelő doktora a megválasztás után is; idejük tekintélyes részét töltsék a betegeiknél, azaz a kerületben.

Ma már a szóban levő kérdésnél nem tanácskozás czimén kell körbe ülni és a haza fogalmát különféle tetszetős formákba öntve a lapok utján a nép közzé hinteni, mert az ily fajta pirulák a nélkülözésből fakadó nyomor és elégületlenséget meg nem gyógyítja, hanem cselekedni, cselekedni és utolsó sorban ismét cselekedni kell.

Ösmernie és lelkiismeretesen törődnie kell a képviselőnek, a kerület minden közgazdasági és politikai örömével, bújával, bánatával és fájdalmával éppen úgy; mint a saját szükebb családi körében; az egyéni örömmel, az egyéni búval, az egyéni bánattal és az egyéni fájdalommal. A mint ebben a körben annak érdekében tesz, vesz és együtt érez; — ép úgy kell tenni, venni és együtt érezni amannak az érdekében is.

Egy kerület sem adja a képviselőjének a mandátumot azzal a célzattal, hogy az kötélhágcsója legyen a hivatali emelkedésre — vagy annak segélyével az ő egyéniségét a vagyonosodás vagy egyébb téren előnyös poziczióba helyezze. Hanem igenis adja arra nézve, hogy a közgazdaság és politikai téren igazi, őszinte, kitartó és önzetlen vezetője legyen.

Ebbéli kötelezettségöket ne tartsák és ne lássák kimerítve azzal, ha a fővárosból a főkortesek családi ünnedélyeire lerándulnak és ottan nemzeti színben csillogó tósztokat mondanak; vagy egyes tekintélyesebb családok csemetéi érdekében kilincselnek a miniszterek ajtaján. — Hanem bekell járni a kerületet minden disz és sallangos kiséret nélkül annyiszor, amennyiszer a szükség parancsolja; — nyitott szemekkel és a közérdek előtt megnyúló jószivvel üljön le arra a padkára, mely a falusi zsupfedeles földmives házak tornácain meghúzódik. Ottan pedig a munkától megdurvult kezű házigazdával cseréljen eszméket, keresse fel a községházá-