Az Élet, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 1. szám
AZ ÉLET. 5 életet, — de az ilyen perczeiben ott volt mellette egy szintén gyermek ifjú honvédtársa kivel együtt ették a bujdosás keserű és sótalan kenyerét, ez őt tettében megakadályozta, lelkét pedig a vallás és élet iránt való szeretet eszméivel megedzette. A béke helyre álta után, sántán és balkezén bénán alkalmazást nyert; majd pedig megnősült. — Családja és virágai között zavartalan boldogság virult számára, — de azt koronkint megzavarta az alkohol után való erős vágyakozása, melyre féket nem birt rakni, — mely azután őt eleinte ritkán később pedig fokozatosan sürjebben az alkohol élvezetének karjai közzé dobta. — Az alkohol élvezete idők múltán idegeinek egészségét annyira alá ásta, hogy utoljára még az alkoholmentes időközökben is, hirtelen a villámlásszerüen fellépő izgalmai alatt tettlegességekre vetemedett, sőt még a hivatali és társadalmi érintekezés pontjain, a fegyelem, a közrend, valamint a közerkölcsiség tilalom fáiba minduntalan beleütközött. A mint említettük István idegeiben, a rendetlen működés magvát elhintette, a szülői szeretet teljes nevelés hiánya. Melyet azután kikelesztett és sudárba szöktetett az alkohol élvezete. Az alkohol élvezete végzett is vele, még pedig oly formán, hogy a férfikor delén egy erős idegroham alakjában az életet testéből kioltotta. Egy beteges özvegy és 6 kis árva sirdogált a koporsója körül, kik közzül a legkissebb a 3 éves Ilonka, mikor apja koporsójára dobták a sirhant rögjeit ajkacskája görbére húzódott és könnyes szemekkel rán- czigálta az édes anyja szoknyáját, miközben sikoltozva arra kérte: mamácskám ne hadja, hogy apácskára földet tegyenek, — onnan nem fog tudni kijönni — hogy nekünk ruhácskát hozzon, bennünket csókolgasson és magának a doktor bácsit kihozassa, ha újra beteg lesz. A hátrahagyott árvái között a legidősebb volt 13 éves, adjunk neki János nevet. János apróka korában egy csomó gyermekbetegségen esett át, egyikből alig lábolt ki, már a másik jelentkezett nálla. Álmaiban gyakran felriadt, vagy pedig kis testén rezgésszerü rángások czikkáztak át, ezek a jelenségek a lelki terheltség czim táblái. Érzékeny beteges volta gyakori sirásokban tört ki — és igy azon gyermekek közzé tartozott, kiket a „dadák“ szája „nyü- gös“-öknek szokott elkeresztelni. Egy gondatlan kis pesztrája, hogy éjjel a gyakran felébredő kis Jánoskát ne keljen sokat ringatnia — a szalmazsákjában dugva tartott pálinkából egy cseppet a gyermek szájába öntött — a melytől egy kis időre elaludt, utoljára a gyermek idegei az alkoholt nemcsak tűrte, hanem még meg is kívánta. A szülők szeme felfedezte a kis pesztra turpisságát, vallatóra fogták, hogy jött arra gondolatra a gyermeket pálinkával elcsititani. Nagy szepegés közepeit bevallotta, hogy az ő nagynénjétől látta, ki még reggelenként pálinkában áztatott kenyeret is adott kis leányainak. Ki azonban sokat volt beteg és 13 éves korában meg is halt. A szülék aggódtak a gyermekük egészsége miatt, ezért a narkótizálásnak ezt a módját közölték a házi orvosukkal, kinek kérelmére a kis pesztrát nyomban elküldték. Jánoska pedig több pálinkát nem kapott. A pálinkás kenyérrel etetett kis leány, az orvos elbeszélése szerint, alkoholos májgyuladást kapott — melyben el is pusztult. Ez olyan betegség, folytatta erről tovább a beszélgetést, hogy mi orvosok, a hol alkoholos májgyulladást állapítunk meg, egyúttal a beteg halálos ítélete is elhangzott az ajkunkról, mert ez a betegség pár év alatt életünket holt bizonyossággal kioltja és nincs az a gyógyszer, mely azt romboló útjában feltartóztatná. János 5—8 éves korában a feltűnő szellemű gyermekek közzé tartozott. Korán és könnyedén tanult meg olvasni. Néha óra hosszat hason fekve a szobában róta palatáblájára a betűket. Apró versikék tanulása neki gyöiiyört okozott. 9 éves kora közepén kezdődtek a kimerülési tünetek mutatkozni, figyelmetlenné vált, érdeklődésén hézagok tüne- deztek elő, testileg igen gyakran fáradtnak látszott. 10 éves korában került a gimnáziumba, hol a hittant és a földrajzot nagy kedvvel tanulta, ezekből kitűnő osztályzatot nyert, a többi tárgyak iránt oly csekély érdeklődést mutatott, hogy azokból elégséges bizonyítványt vitt haza, e miatt a szülei megdorgálták. A gyermek pedig, kinél a vasomotorius zavarok (sápadtságok és kipirulások váltakozva) már konstatálhatok voltak e fölött való elkeseredésében a falu alatt levő mély vizű tóba belevetette magát, honnan a vízparton kondáját őrző pásztor mentette ki. Az atyja halála után még egy évet töltött a gimnáziumban, hol a 4-ik osztályról a bizonyítványt csak pótvizsga utján bírta megszereni. Többé tanulni nem akart. Az iparos pálya iránt ellenszenvet tanúsított. 1 Va évig otthon volt, mely idő alatt komoly érzéket semmi iránt sem mutatott. Az erdőt-mezőt bújta néha napokig. Magakoru suhancz föld míves gyerekek rákapatták a pálinkára. Az édes anyja udvarából ma elveszett két csirke, később kappan, megint egy kis idő elteltével rucza. Majd pedig az őrlésre tartogatott búza a kam- rájokból kezdett megmagyarázhatatlan módon tüne- dezni. Ezeket mind János urfi hordta el a szomszéd falu korcsmárosához, hol becserélte pálinkáért. Egy alkalommal csekélyebb természetű ok miatt édesanyja megpirongatta, a mi nála erős felizgatottságot keltett és annak hatása alatt hazulról eltűnt. Az édesanyja még a rendőrség segélyét is igénybe vette, de hasztalan; a fiú feltalálható nem volt. Most pedig az elbeszélésünk ezen részénél a nyugvójelt a pontot lerakjuk és közbevetőleg egy keveset elmélkedünk János eltűnésének indító erőiről. Kréta rajzszerii, nagy vonásokban az apjának idegműködéséről adtuk a kórképet. Azon az első szembetűnő jelenség az, hogy a beteges érzékenységgel határos idegekkel jött a világra, ezt bizonyítja gyermekkorának tettei, melyek a fegyelmezetlenség össze-vissza- ságában úgy gurultak, mint a tömeg esésének törvé-
