Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

26

ÉRTÉKŐRZÉS

gyek dolgozni, iskolába. Csak egy rövidet zuhanyzóm, vagy fürdők egy nagyot. Mit fogyasztok, és mennyi hulladékot termelek? Minden egyes döntésünk tud fenntartható és/vagy fenntarthatatlan kimenetellel végződni.- Mi a tapasztalata? Mennyire vagyunk erre nyitottak? Be kell vallanom, hogy én és a környezetem is sokszor úgy áll ehhez a kérdéshez, hogy egyedül, egyénileg úgysem tudunk ezen változtatni...- Igen. Én a saját életmódommal sem vagyok megelégedve ilyen szinten. Azt látom, hogy a városi, fiatalabb generációra jellemző a nyitottság. Az idősebb generáció már inkább pesszimista az ilyen kérdésekben, vagy legalábbis felelősséget kevésbé érez. Ebben a kommunikációnak nagy felelőssége van. Az elmúlt tíz-húsz évben mindez nagyon negatív volt. Minden arról szólt, hogy milyen pusztítások vannak, fajok halnak ki és területek pusztulnak el folyamatosan. Ez persze igaz, de az emberek egyszerűen befordultak ettől. Úgy érzik, hogy ezen már semmi sem változtathat, és inkább hagyják az egészet, és a mának élnek.- És mi lehet a megoldás? Más típusú kommunikáció?- Igen, és szerencsére az utóbbi években elkezdett átalakulni, a környezetvédelem új lendületet vesz. És talán pont azért, mert máshogy kezdtek kommunikálni. Nem arról beszélünk, hogy milyen rettenetek történnek, hanem hogy hogyan lehet változtatni, és ezért az emberek is nyitni kezdenek. Továbbá a politika is kezdi komolyabban venni a témát.- De a politika főleg a felnőtt korosztályhoz szól, akik - ahogyan korábban említette - már talán nem annyira befogadók. Kikhez kell, kellene eljuttatni ezeket az információkat?- Szerintem ezeket az üzeneteket mindenkihez el kellene juttatni, akár képes befogadni, akár nem. Az esélyt meg kell rá adni, hogy változtatni tudjon. A legfiatalabb