Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

ÉRTÉKŐRZÉS

27

generációk fenntarthatóságra nevelése kifejezetten fontos.- És itt kinek a felelőssége nagyobb? A családé vagy az iskoláé?- Mind a kettőé. Az oktatás felelőssége, hogy átadja a fenntarthatósághoz kapcsolódó tudást és gyakorlatokat. A szülőnek pedig az, hogy otthon is teret engedjen ennek, hagyja érvényesülni ezeket az üzeneteket. Nekem egyébként szerencsém van. A szüleim nagyon nyitottak. Többek között ezért is költöztünk Paks mellé, egy erdőbe. Azért jöttünk, hogy egy kicsit ki tudjunk szakadni a fogyasztói társadalomból, és fenntarthatóbban tudjunk létezni, nyilván amennyire a saját korlátáink engedték vagy engedik. A teljes fenntartható lét ma, a XXI. század legelején szerintem csak nagyon nehezen, sok áldozattal kivitelezhető. A mi feladatunk, hogy törekedjünk, hogy a következő generációknak már sokkal jobb lehetőségei legyenek minderre.- Mi lehet a jövőkép, vagy mi az Ön jövőképe? Akkor talán elindult valami?- Érdekes, mert akármennyire is ezzel a témával foglalkozom, így nem nagyon szoktam a jövőre gondolni, víziókat festeni magam elé. Hogy lesznek-e szélerőműveink, napelemeink vagy elektromos autók vagy hasonlók. Világunk egyik napról a másikra rengeteget változik, és nem tartom magam annyira okosnak vagy jó számolónak, hogy meg tudjam jósolni, hogy ezekből mi fog megvalósulni.- De azért látni a társadalomban, a közösségekben környezetvédelemre irányuló törekvést?- Persze, globális szinten rengeteg törekvés jön létre és éri el célját. Kelet-Európábán sajnos kevésbé. Nem érzem, hogy megfelelő hangsúlyt kapna, de ezzel nem csak mi vagyunk így, számos nemzetnél hasonló a helyzet. Ezek az országok itt tartanak, ezzel nincs nagy baj, de a változtatás szükségességét fel kell ismerni. Nyugaton megfelelő hangsúlyt kap, pláne északon. Szerintem Skandináviáról sok esetben érdemes példát venni. Ahol kellő hangsúlyt kap, ott jól tud fejlődni a fenntarthatóságra törekvés. Ez fontos, mert például mi is tanulhatunk ezekből a példákból. Én alapvetően mindig optimista vagyok, emiatt gyakran keveredek vitákba is. A legtöbben pesszimistaként vélekednek, de én mindig úgy látom, hogy azért van kiút és van megoldás.