Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-12-01 / 12. szám

54

RÉGI MOTOROSOK

„Soha nem törekedtem babérokra"

Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos

Úgy került ide Paksra, hogy a család úgy döntött, itt kezd új életet. Mint ahogy sokan közülünk... Miután elkezdtünk beszélgetni, rájöttünk, hogy nagyon sok közös emlék és közös ismerős köt minket össze. Azonnal egy hullámhosszra kerültünk, és együtt utaztunk vissza az időben. Jó volt, igen, jó volt feleleveníteni a közös emlékeket. Ő Csomós Hedvig, az Általános Oktatási Osztály előadója, akivel évtizedeket utaztam vissza.- Annak idején, 1986. augusztus 1-jével érkeztünk. Férjem a visontai hőerőműnél dolgozott elektorműszerész végzettséggel. Már akkor szívesen foglalkozott videózással, az ezzel kapcsolatos témákkal, videózott és filmeket készítgetett. Közben Donkó András (akkor még elvtárs), az akkori atomerőműves Oktatási és Nemzetközi Kapcsolatok Osztály vezetője is részt vett egy konferencián, ahol a férjem is. Megismerkedésüket követően a beszélgetések során felvetődött a kérdés, hogy mi lenne, ha férjem Pakson, az atomerőműben dolgozna videóscsoport-vezetőként, és segítené munkájával az ottani oktatást. Az akkori videósmunkatársak mellé kellett még egy szakember. Szóval meg is egyeztek, hogy hamarosan Pakson fog kezdeni.

Én pedig Mátrafüreden, az Erdészeti Tudományos Intézet kísérleti állomásán dolgoztam, egy kezdetleges számítógépen „pötyörésztem". Mivel már biztos volt, hogy férjem Pakson fog dolgozni, így felajánlottak nekem is az oktatási csoportban egy munkalehetőséget. így (folyamatszervező végzettséggel) kerültem ide én is adatbázis-kezelőnek. Akkor még az eü. épület 4. emeletére kellett járnom a számítóközpontba adatokat rögzíteni. Ott dolgozott még akkor Veres Zsóka, aki régebben rögzítette az oktatási adatokat, őt váltottam én fel azzal, hogy ide kerültem. Készült egy program, ami nyilvántartotta a dolgozók oktatással kapcsolatos adatait. Ezeket havonta összesítettem, és a sok keletkezett papírral elindultam hozzájuk rögzítésre. Félévente pedig kilistáztattunk mindent papírra, ezzel kész is volt az adatbázis. Ez volt a kezdeti nyilvántartás. Ez eltartott az 1989-90-es évekig. Majd jött a „Magic"-féle nyilvántartás. Ez már annyival volt modernebb és egyszerűbb, hogy itt helyben tudtam rögzíteni, nem kellett

a számítóközpontba vinnem az adatokat. Saját szervergépünk volt, amit a mai napig őrizgetek, ami ma már múzeumi darab. Később Bogdán György programozóval továbbfejlesztették a programot. Közben 1990-ben gyesre mentem második gyermekemmel. Miután visszajöttem dolgozni, még fejlettebb volt a nyilvántartási rendszer, ami úgy látszott, hogy nagyon bevált, mert nagyon sokáig ezt használtuk. Egy probléma volt, hogy a mi rendszerünk nem volt összekötve a humánrendszerrel, és sok probléma vetődött fel. Külön kellett ezeket az adatbázisokat összerendelni, például egy új munkavállaló beléptetésekor vagy kiléptetésekor. Lemezen kaptuk a rögzített adatokat a humános kollégáktól. Ez azért nagyon bonyolult volt. Havonta cserélgettük az adatokat. Majd jött az ORACLE rendszer, ami még fejlettebb volt. Itt már be lettek vonva az oktatásszerve-