Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
48 TÚL A SZAKMÁN Gutái Dániel - Ne „csontosodjunk be" se fejben, se testben Susán Janka | Fotó: saját archívum Az ember alapvetően kíváncsi. Van, aki el tud köteleződni néhány tevékenység mellett egy életre, de vannak, akik képtelenek erre. Úgy érzem, a mai világ teremtette lehetőségek erősen emelik a második táborban lévők számát. Könnyen érhetnek olyan impulzusok bárkit, hogy az érdeklődése egy tevékenységről egy másikra fókuszálódik. Az impulzusok ugyanis nagyon sok fronton érkezhetnek, amelyek közül csak egyet említek, a legnagyobbat, ami szerintem a világháló. Az biztos, ha valaki gyerekkorától kezdve egy sportra koncentrál, abban elérhet akár világszínvonalú eredményeket. Azonban ezen évek alatt céltudatosnak kell lennie, és a testét olyan terhelésnek kitenni, amit az az idősebb éveire nem biztos, hogy meghálál. A másik út? Ismerkedjenek meg Gutái Dániellel, aki a másik utat választotta.- Mióta áll hozzád közel a sport?- Szüleim elmondása szerint a gyerekorvosunk, Egry Tibi bácsi, már csecsemőként is megállapította rólam, hogy mozgékony csemete lesz belőlem. Mindig sportoltam.- Szóval a kezdetektől. Iskolásként milyen sportot űztél?- Sporttagozatos osztályba jártam, ahol azt tanácsolták, iskola melletti edzést csak felső tagozattól kezdjünk, addig mindenkinek emelt óraszámú testnevelést tartottak, ahol tényleg rengeteg mindent kipróbáltunk. Felsőtől focizni kezdtem az ASE csapatában, mert az volt hozzánk közel, a bátyám is ott rúgta a bőrt, és az osztálytársakkal is focilázban égtünk már, többen mentünk oda a barátaimmal. Ez egészen érettségiig kitartott, majd utána testnevelőnek tanultam.- Akkor a sportolást ezután elméleti és gyakorlati szinten is tanultad. Mivel folytattad?- Kajak-kenuval, ami érdekes történet volt, mert semmi közöm nem volt addig hozzá, azon kívül, hogy szüleimmel régen sokat jártunk a Dunára. Kajak-kenu edző kollégám lett az iskolában, éppen kerestek télire egy testnevelőt, aki a gyerekeknek tornatermi és uszodai foglalkozást tud tartani, így kerültem hozzájuk. A tél vége után elhívtak a Dunára, nézzem meg az ottani foglalkozásokat is. Megismerkedtem a vízi edzésekkel, és ott ragadtam. Bekapcsolódtam a gyerekek toborzásába is, mert ekkoriban - 2000 környékén - történt a korábbi edzőcsapat megújítása, a viszonylag alacsony gyereklétszám növelése. Délelőtt tanítottam, délután és az iskolai szünetekben edzést tartottam, ami nekem nagyon tetszett.- Most már nem tartasz edzéseket, de a sport azóta is része az életednek. Ha az időjárás engedi, dolgozni is biciklivel jársz. Milyen más mozgásformát ismertél meg?- A biciklizés mellett a futás is egy alap, hetente egyszer minimum elmegyek, de lehet, hogy kétszer. Az általános iskola, majd az utána következő időszakok biztos alapot adnak ahhoz, hogy ha megtetszik egy sport, azt könnyen el tudjam sajátítani. Azt hiszem a kisgyerekként elsajátított mozgásformákból, tapasztalatokból származik az előnyöm ehhez. A rendszeresség azonban hiányzik, mert annyi minden érdekel, hogy egyet nem tudok kiválasztani.- Nézzük át egy kicsit ezeket, légy szíves.- Az első volt a vízitúra, amivel még a főiskolán ismerkedtem meg. Kötelező volt részt venni, nemcsak vízi-, hanem gyalogtúrán is, és a síelés alapjait is megtanították egy szlovákiai, nem túl jól sikerült kiruccanáson. Amikor már volt önálló keresetem, akkor kezdtünk el síelni járni Ausztriába. Még csak egy-két éve síeltem, amikor a kajakos gyerekeknek is szerveztünk sítábort, és ott nekem kellett őket az alapokra tanítani. Az, hogy nemrég tanultam, nagy segítség volt, mert emlékeztem, nekem mi segített bizonyos lépésekben. Azóta eltelt néhány év, megpróbálkoztam az erőmű sícsapatába bekerülni a villamosipari sítalálkozóra, és sikerült. Azt gondoltam, sokkal magasabb lesz a mérce, de beférek, így már párszor részt vettem ezen a versenyen. A nagyobb hegyek közelében élőkkel nem tudunk versenyezni, de jól helytállunk.- A túrázáshoz hogyan kerültél közel?
