Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-11-01 / 11. szám
TUDOM, REG ELMÚLT Pakson járt Teller Ede Teller Ede Budapesten született 1908. január 15-én. Korán eldöntötte, hogy kivételes tehetségét a természettudománynak szenteli. Matematikai, kémiai stúdiumok után végül is fizikussá képezte magát, kutatási területe az atomfizika lett. A kezdődő zsidóüldözések miatt 1936-ban elhagyta hazáját, egy meghívás alapján az Egyesült Államokban telepedett le. A neutron 1934-ben, a maghasadás 1936-ban történt felfedezését követően figyelme az atomenergia felszabadítására irányult, részt vett a Manhattan-tervben, ami az atombomba kifejlesztésére irányult. Különös gyorsaságra serkentette az Oppenheimer által vezetett tudóscsoportot az a tény, hogy tudták, a hitleri Németország is dolgozik a „csodafegyver” kifejlesztésén. Az emberiség érdekében meg kellett előzniük a náci birodalmat. Amikor az atombomba elkészült, a tudóscsoport véleménye megoszlott. Voltak, akik a bevetése mellett álltak ki, voltak akik írásban kérték az elnököt, hogy ne alkalmazza a bombát. Teller Ede egyik csoporthoz sem csatlakozott, akkor véleménye szerint a döntés a politikusok felelőssége, tiltakozni egyébként sem a bomba, hanem a háború ellen kellene. Ma már sajnálja, hogy nem tiltakozott a bomba bevetése ellen. A II. világháború befejeződése után a korábbi szövetségesek viszonya megromlott, reális lehetőségnek tűnt az USA és a Szovjetunió közti háború kirobbanása. A Szovjetunió először kifejlesztette és fel is robbantotta saját atombombáját, m<yd hírek érkeztek az Egyesült Államokba, hogy egy sokkal hatékonyabb bomba kifejlesztésén dolgoznak a szovjet tudósok. Viták után, dp az amerikai elnök is elrendelte a hidrogénbomba elkészítésével kapcsolatos kutatásokat. Teller Ede ebben a munkában vezető szerepet játszott. Pakson egy tévéinteijú keretében elmondta, hogy a tudós munkáját a szükségletek és a lehetőséek determinálják. A 40-es 50-es vekben a nagy hatású bombák előállítására volt igény, a'bombák, ill. szállítóeszközök elhárításához a technika még nem volt elég fejlett. A számítástechnika és az elektronika fejlődése lehetővé tette olyan elhárítórendszer kifejlesztését, ami eleve értelmetlenné teszi a támadófegyverek alkalmazását. Jobb a pajzs, mint a kard - írta egyik könyve címében. Teller Ede december 1-jén érkezett Magyarországra a Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat és a Magyar Nukleáris Társaság meghívására. December 2-án a PAV meghívására Paksra látogatott. Kérdései három témakör köré voltak csoportosíthatók:- Hogyan működik a hermetikus tér, ill. a lokalizációs torony?- Hogyan vizsgáljuk a reaktortartály neutronsugárzás hatására történő ridegedését, milyen adataink vannak és hogyan értelmezzük azokat?- Milyen a reaktoroperátorok szakmai tudása, hogyan tájékozódnak a reaktorban lejátszódó fizikai folyamatokról, hogyan készülnek fel váratlan eseményekre? A rövid látogatás nem tette lehetővé, hogy mindenről kellő részletességgel tájékozódhasson, ezért elfogadta meghívásunkat és 1991 januárjában valószínűleg több napra Paksra fog jönni. Látogatása végén Teller Ede az újságírók kérdéseire válaszolt. Többek közt elmondta, hogy meggyőződött a személyzet alapos tudásáról, a biztonság iránti elkötelezettségéről. Az atomerőművek jövőjéről Szólva kifejtette nézetét, hogy nagyon sokáig a maghasadás lesz a magenergia felszabadításának eszköze, mert a fúzió még nagyon sokáig igen drága megoldás lesz. Hasadóanyag évszázadokra elég van, azellenkező hírek megalapozatlanok. Rámutatott arra is, hogy az atomerőművek már ma is igen biztonságosak, de a biztonság tovább növelhető. A fejlesztés iránya szerinte az inherens (belső) biztonságú reaktorok olyan alkalmazása, melyben az operátorok szerepe minimális, vagy teljesen nulla. Beszélt arról is, hogy sok ember fél az atomerőművektől. Az atomerőművekre szükség van, a félelem ellen a jobb megismeréssel, ill. jó magyarázatokkal lehet küzdeni. Idézte Könyves Kálmán híres mondását: „boszorkányokról - akik nincsenek - több szó ne essék!”. Szerinte a magyarok akkor a világ élvonalába tartoztak, ma már mindenki mosolyog azokon, akik valamikor féltek a boszorkányoktól. Reméli, a magyarok az elsők közt lesznek, akik az atomerőművektől való félelmet leküzdik, mert 100-200 év múlva valószínűleg ezen a félelmen fognak az akkori emberek mosolyogni. December 3-án az Akadémia közgyűlésén Teller Ede átvette a tiszteleti tagságáról szóló oklevelet, találkozott több politikussal, köztük Antall Józseffel. Köszönjük látogatását és várjuk januárban. RÓSA GÉZA * A tudós professzor atomerőműben lelt látogatásának néhány pillanatát örökítettük meg a 3. oldalon. A felvételeket GOTTVALD KÁROLY készítette Zöld út Paks-2 létesítésének előkészítő tevékenységéhez A paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó parlamenti határozatot az energetikáért felelős miniszter, Molnár Csaba 2009.03.30-án azzal ajánlotta az országgyűlés figyelmébe, hogy az széles körű támogatást élvez. Mint elmondta, támogatást kapott a magyar tudományos élettől, amit a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Pálinkás József személyesen is megerősített. A közvélemény is egyetért a bővítéssel, húzta alá a miniszter utalva egy márciusi felmérésre, amelyben a megkérdezettek több mint hetven százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyetért azzal, ha a paksi bázison újabb blokk vagy blokkok épülnek. A szaktárca vezetője azt is felidézte, hogy a gazdasági bizottság egyhangúan, a környezetvédelmi bizottság pedig csupán egy ellenszavazat mellett szintén a bővítéshez való hozzájárulás mellett foglalt állást. Podolák György az új atomerőmű szükségességét emelte ki a szavazás előtti percekben. A gazdasági bizottság elnöke aláhúzta, hogy miközben évről-évre nő az energiaigény, a hazai erőművek többsége öregszik, ki kell váltani. Józsa István, a környezetvédelmi bizottság képviseletében szólva arról is beszélt, hogy az atomenergia környezetbarát megoldás az igények kiszolgálására. Az országgyűlési vitában csupán Katona Kálmán tett ellenvetést. Mint mondta, az atomenergia felhasználását és a paksi atomerőmű bővítését támogatja, csak az előterjesztést nem találta kellőképpen kidolgozottnak. Végül az országgyűlés 330 igen, 6 nem és 10 tartózkodás mellett elfogadta a miniszteri előterjesztést. 1990. december 2009. április
