Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-10-01 / 10. szám
TŰZ ÉS VÍZ A Belső Ellenőrzési Osztály a méretét tekintve nagynak semmiképpen sem nevezhető szervezet, jelenleg négy fő alkotja. Különlegessége egyrészt az atomerőmű szervezeti felépítésében elfoglalt helyéből, másrészt a tevékenységének sajátosságaiból fakad. Az előbbivel kezdve a bemutatását: az osztály közvetlenül a vezérigazgató, azaz az atomerőmű első számú vezetőjének fennhatósága alatt végzi a munkáját, mondhatni, az ő ellenőrző szervezete. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a vezérigazgató utasíthatja, ő határozza meg, illetve hagyja jóvá a vizsgálandó témákat, vagyis azoknak a területeknek, folyamatoknak az ellenőrzését, amelyekről részletes helyzetképet szeretne kapni. A belső ellenőrök az ő számára készítik el a vizsgálati jelentést, és javasolnak intézkedéseket minden egyes vizsgálat lezárásaként. Mindezek fényében különösképpen is elmondható tehát: bizalmi feladatról van szó. Az előzőeken túlmenően a széleskörűsége teszi különlegessé a belső ellenőrzést. Míg a többi ellenőrző szervezetnek megvan a pontosan körülhatárolt, viszonylag szűk szakterülete, addig a belső ellenőrzés bármilyen területre irányulhat. Műszaki és nukleáris biztonsági tárgyú vizsgálatok éppúgy vannak, mint gazdasági és humánpolitikai vagy éppen jogi irányultságúak. A vizsgálandó területek széles köréből fakad, hogy az itt dolgozók jogosítványai is széles körűek. Jogosultak betekinteni például szinte minden dokumentumba és nyilvántartásba. Ugyanakkor elvárás feléjük, hogy legalább két szakmai területen felsőfokú képzettséggel rendelkezzenek. Azonban, amikor a belső ellenőrzés széles körű és stratégiai jelentőségű tevékenységét emlegetjük, fontos szót ejtenünk arról, hogy ez egyfajta szakmai, szemléletbeli fejlődés eredménye. A legtöbb vállalatnál a „belső ellenőrzés" kifejezés hallatán sokak fejében a mai napig is valamiféle vaskalapos revizorok jelennek meg, akik munkájának netovábbja, hogy számon kérjék az ügyrendi, pénzügyi és számviteli szabályok betartását az ellenőrzésre kiszemelt balsorsúakon. Sőt, némelyek elképzelésében egyfajta rovancsolásban, a leltár- és pénztárhiányok felderítésében merül ki a tevékenységük. A korszerű belső ellenőrzésnek ezt a nemkívánatos imázst is kezelnie kellett, hogy valóban stratégiai jelentőségű szerepet tölthessen be a vállalat működésében, azaz érdemi módon segítse a felső vezetést a vállalat sorsát meghatározó döntések meghozásában. Természetesen nem arról van szó, hogy a szabálykövetés ellenőrzésének ne lenne helye vagy értelme egy gazdasági társaság, kiváltképp egy atomerőmű életében, illetve hogy ezek a korábban jellemző ellenőrzések kifejezetten hibás módszertant alkalmaztak volna. Annyiban mindenképpen betöltötték az ellenőrzés alapvető funkcióját, hogy összehasonlítottak egy tényállapotot a kapcsolódó követelménynyel, szükség szerint megállapí-
