Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-08-01 / 8-9. szám
STAFÉTA és belül egyaránt, olyan új feladatok jelentkeztek, amelyek megoldása fiatalabb, hosszabb időtávban aktív embert igényel.- Milyen új feladatok lesznek? Hogy látod, mivel kell majd leginkább foglalkoznia az utódodnak?- Amit az első nagy kihívásnak látok, az az új blokkok építésével, az erőmű szakembergárdája meglévő tudásának hasznosításával kapcsolatos. Amit sajnos vezérigazgatói szerepemben nem tudtam elérni, az az, hogy a Paksi Atomerőmű Zrt. és Paks II. viszonyát úgy alakítsuk, hogy a tudás, a hajtóerő, a belső akarat, ami ehhez a hatalmas munkához az emberekben rejlik, az tényleg hasznosuljon. A brüsszeli döntés miatti értelmetlen szeparáció ezt majdnem lehetetlenné teszi: ahelyett, hogy a két cég vállvetve segítené egymást, ezt bürokratikus döntések akadályozzák. Az életben a józan ész végül mindig feloldja az ilyen problémákat. Ennek elősegítése egy olyan kihívás lesz a közeljövőben, amin dolgoznia kell az utódomnak. A másik, ami nagy odafigyelést igényel majd, az a humánerőforrás-gazdálkodással kapcsolatos kérdéskör. 20 év van hátra az üzemeltetésből, illetve az 1. blokknak már csak 15. Ez idő alatt a társaság több mint 54%-a eléri a nyugdíjkorhatárt, ők innen fognak nyugdíjba menni. Amikor ez megtörténik, problémát jelent majd, hogy helyükre korlátos időre valakit fel kell venni. Ugyanígy a mostani csapat fiatalabb része már nem innen fog nyugdíjba menni. Nyilván ők az életüket igyekezenek majd úgy rendezni, hogy ne a nyugdíjhoz közeledve kényszerüljenek váltani. Hosszú távon ezt a humánerőforrás-problémát meg kell oldani úgy, hogy mindig legyen elegendő szakember. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az új blokkok építése miatt is szakemberhiány van, akkor még inkább látszik ennek a kihívásnak a nagysága. Megoldani ezt pedig csak akkor lehet, ha a két vállalat ugyanúgy és együtt gazdálkodik, ha egy kézben marad a humánerőforrás felelőssége, mert semmiképpen nem engedhető meg az, hogy a két cég egymással vetélkedjen. Most megállapodás van köztünk, nem Paks II. szívja el az embereket, hanem akik átmentek, azokat támogattuk ebben, hiszen tudjuk jól, hogy oda is kell szakember, és per pillanat mi könnyebben pótoljuk őket. Probléma rövid távon inkább azzal van, hogy a következő három évben közel 350 ember, tapasztalt munkavállaló megy el nyugdíjba. A munkaerőpiacot figyelve nem lesz egyszerű feladat pótolni őket: néhány éven belül valószínűleg egy nagyon erős átgondolást és paradigmaváltást igényel majd a humánerőforrás-gazdálkodás területén ez a helyzet. Ezzel az utódomnak és a tulajdonosnak foglalkoznia kell. A harmadik kihívás, amivel múlt évben már szembesültünk, hogy a villamos energia piaci árának alakulása miatt nagyon oda kell figyelnünk az önköltség szintjére. Még nem volt úgymond elemi erejű ez a tendencia, de a stratégiánkban már célként tűztük ki az önköltségcsökkentést, mert ha nem tesszük, akkor elveszítjük azt az alaptételt, hogy az atomenergia a legolcsóbb. A munkaerőpiac irányából pluszterhek jelentkeznek majd ezen a területen - a munkaerőhiány miatt megemelt bérek, az Y generáció munkával kapcsolatos igényei. A csökkentés három területen történhet: az egyik, amikor a hatékonyságunkat javítjuk mi magunk - azonos költségszinten nő a termelési képességünk. Ez sok mindent takarhat a szervezettebb munkavégzéstől a költségtakarékos viselkedésig. A második a tulajdonos kompetenciájába tartozó költségek, mint például a menedzsmentdíj, a támogatások vagy a csoporton belüli leányvállalatoktól vásárolt szolgáltatások díja - ez is a tulajdonos racionalizálási szándékától függ. A harmadik pedig a külső tényezőktől, jogszabályoktól függő költségek, például a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap vagy a vízkészlethasználati díj, az adókat nem is említve. Mindhárom területre figyelni kell majd a jövőben.- Mit üzennél annak, aki most kezdi a munkát az atomerőműben?- Régebben mindig köszöntöttem az új belépőket, és most is azt mondanám, amit nekik szoktam: hogy nagyon szerencsések, amiért itt dolgozhatnak. De a szerencse csak annak jó, aki tesz is azért, hogy kihasználja a lehetőségeket. Itt, ha valaki dolgozik, jó munkahelye lesz, jó közösségben, látható eredményekkel. Ez a lehetőség azonban egyben felelősség is: működtetnünk kell az atomerőművet, mégpedig biztonságosan és hatékonyan. Kérek tehát mindenkit, hogy elkötelezetten, a vállalati kultúránkat megőrizve, a nukleáris biztonság szempontjait figyelembe véve felelősséggel tegye a dolgát.
