Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
MUNKA/TÁRS megtalálni helyünket egy-egy csoporton belül, legyen szó gyermekkori vagy felnőttkori csoportokról. És lényeges felismerni ebben a vezető felelősségét. Vezetőnek születni kell? „Senki sem születik vezetőnek, azonban vannak olyan, már gyerekkorban megjelenő személyiségtulajdonságok, amelyek előrejelzik, hogy felnőttként milyen szerepet vállalhatunk egy-egy közösségben" - válaszolta Szatmári Szilvia arra a kérdésemre, hogy születünk-e ezekre a szerepekre, vagy tanuljuk őket. „Fontos, hogy Amit a csapatépítő tréningekről tudni érdemes Az első és egyik legfontosabb dolog, hogy a tréning vezetője nem harap. Igen, ez egy lényeges szempont, hiszen az ismeretlentől félni szoktunk. Pedig nem kell. Az iskolában alkalmazott jó hangulatú drámapedagógia és a csapatépítő tréningek kéz a kézben járnak. A szervezetek és vezetőik is egyre inkább felismerik a közösségben és az együttműködésben rejlő erőforrásokat. Ezek kiaknázásának, fejlesztésének egyik módszere a tréning. A tréning egy olyan foa munkáltató szervezet tisztában legyen azzal, hogy milyen készségeket, valamint képességeket vár el az adott szerepkör, ahol foglalkoztatni kíván, és akkor már fejleszteni is lehet az adott egyént. Gondolok itt a kommunikációs, az együttműködési, az empátiás készségre." lyamat, amely során strukturált gyakorlatok alkalmazásával, saját élményű tanulás révén fejlesztjük az önismeretünket, készségeinket. A hétköznapi történésektől távol, a munkaközösségünkkel kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben, mely terepet adhat arra, hogy felismerjük saját érzéseinket, gondolatainkat, azokat közöljük másokkal, visszajelzést kapjunk magunkról a társaink „tükrében". Tehát akkor lehetséges lehet az, hogy nem is a tréningtől és annak vezetőjétől, hanem önmagunktól félünk? Hogy bizonyos szituációkban hogyan reagálunk, vagy milyen érzés az, amikor magunkba kell néznünk? Fontos tudni, hogy a tréning egy fejlesztő folyamat szakemberek vezetésével, célja mindig, hogy valamilyen készséget, képességet támogasson, fejlesszen. A tréningek vezetői senkit sem akarnak „kipécézni" vagy netán „leégetni". Persze, emberi mechanizmus az, ha kilépünk a komfortzónánkból, és félünk. Az ismeretlentől „félni szokás", pedig ezektől a foglalkozásoktól egy szemernyit sem kell félni, azonban ehhez érdemes látni, mit tudunk belőlük profitálni. „Egyre több szervezeti egység kér, csapatépítő, és olyasfajta tréninget, ahol együtt lehet a közösség, és ahol más szerepben is megismerhetik egymást. Egy-egy ilyen alkalom után a résztvevők úgy térhetnek haza, hogy javul az önismeretük, egyéni hatékonyságuk, szorosabbá válnak a csoporttagok kapcsolatai, nyitottabbak lesznek, egymás megértésére törekednek, bizalmasabb lesz a légkör. A legtöbb tréningről pozitív tapasztalattal szokott hazamenni mindkét fél" - ismertette a tréningek levezetését és kimenetelét Szatmári Szilvia. Csapatépítést pedig játszva, könynyedén tanulhatunk akár otthon és baráti társaságban egyaránt. Gondoljunk csak a népszerű Activity jellegű, és egyéb izgalmas önismereti társasjátékokra! Reméljük nem lesz sértődés, nem érdemes. Hiszen ez csak egy játék. Vagy mégsem?
