Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

MUNKA/TÁRS megtalálni helyünket egy-egy cso­porton belül, legyen szó gyermek­kori vagy felnőttkori csoportokról. És lényeges felismerni ebben a ve­zető felelősségét. Vezetőnek születni kell? „Senki sem születik vezetőnek, azonban vannak olyan, már gye­rekkorban megjelenő személyi­­ségtulajdonságok, amelyek elő­­rejelzik, hogy felnőttként milyen szerepet vállalhatunk egy-egy kö­zösségben" - válaszolta Szatmári Szilvia arra a kérdésemre, hogy születünk-e ezekre a szerepekre, vagy tanuljuk őket. „Fontos, hogy Amit a csapatépítő tréningekről tudni érdemes Az első és egyik legfontosabb do­log, hogy a tréning vezetője nem harap. Igen, ez egy lényeges szem­pont, hiszen az ismeretlentől félni szoktunk. Pedig nem kell. Az is­kolában alkalmazott jó hangulatú drámapedagógia és a csapatépítő tréningek kéz a kézben járnak. A szervezetek és vezetőik is egyre inkább felismerik a közösségben és az együttműködésben rejlő erő­forrásokat. Ezek kiaknázásának, fejlesztésének egyik módszere a tréning. A tréning egy olyan fo­a munkáltató szervezet tisztában legyen azzal, hogy milyen készsé­geket, valamint képességeket vár el az adott szerepkör, ahol foglal­koztatni kíván, és akkor már fej­leszteni is lehet az adott egyént. Gondolok itt a kommunikációs, az együttműködési, az empátiás készségre." lyamat, amely során strukturált gyakorlatok alkalmazásával, saját élményű tanulás révén fejlesztjük az önismeretünket, készségeinket. A hétköznapi történésektől távol, a munkaközösségünkkel kipróbál­juk magunkat különböző helyze­tekben, mely terepet adhat arra, hogy felismerjük saját érzéseinket, gondolatainkat, azokat közöljük másokkal, visszajelzést kapjunk magunkról a társaink „tükrében". Tehát akkor lehetséges lehet az, hogy nem is a tréningtől és annak vezetőjétől, hanem önmagunktól félünk? Hogy bizonyos szituációk­ban hogyan reagálunk, vagy mi­lyen érzés az, amikor magunkba kell néznünk? Fontos tudni, hogy a tréning egy fejlesztő folyamat szakemberek vezetésével, célja mindig, hogy valamilyen készséget, képességet támogasson, fejlesszen. A trénin­gek vezetői senkit sem akarnak „kipécézni" vagy netán „leéget­ni". Persze, emberi mechanizmus az, ha kilépünk a komfortzónánk­ból, és félünk. Az ismeretlentől „félni szokás", pedig ezektől a fog­lalkozásoktól egy szemernyit sem kell félni, azonban ehhez érdemes látni, mit tudunk belőlük profitálni. „Egyre több szervezeti egység kér, csapatépítő, és olyasfajta trénin­get, ahol együtt lehet a közösség, és ahol más szerepben is megis­merhetik egymást. Egy-egy ilyen alkalom után a résztvevők úgy térhetnek haza, hogy javul az ön­ismeretük, egyéni hatékonyságuk, szorosabbá válnak a csoporttagok kapcsolatai, nyitottabbak lesznek, egymás megértésére törekednek, bizalmasabb lesz a légkör. A leg­több tréningről pozitív tapaszta­lattal szokott hazamenni mindkét fél" - ismertette a tréningek leve­zetését és kimenetelét Szatmári Szilvia. Csapatépítést pedig játszva, köny­­nyedén tanulhatunk akár otthon és baráti társaságban egyaránt. Gondoljunk csak a népszerű Acti­vity jellegű, és egyéb izgalmas ön­ismereti társasjátékokra! Reméljük nem lesz sértődés, nem érdemes. Hiszen ez csak egy játék. Vagy mégsem?

Next

/
Thumbnails
Contents